A legenda, amely nem öregszik – Seal koncertbeszámoló
(Seal koncert 2026.07.30. Budapest, MVM Dome)
15 év után ismét Budapestre látogatott a brit énekes, Seal. A Live Nation szervezésében július 30-án megvalósult koncertnek az MVM Dome adott otthont.
Seal Henry Olusegun Olumide Adeola Samuel a kilencvenes évek egyik legkarakteresebb hangú előadója, aki pályafutása során a soul, az R&B, a pop, a funk és az elektronikus zene elemeit ötvözte. Világkarrierje az 1991-es Crazy című slágerrel indult, amelyet rövid időn belül olyan ikonikus dalok követtek, mint a Prayer for the Dying, a Kiss from a Rose vagy a Love’s Divine. Különösen utóbbiak tették a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb énekesévé, a Kiss from a Rose pedig máig minden idők egyik legismertebb filmzenei slágere, miután a Batman Forever soundtrackjén is helyet kapott. Pályafutása során több mint 30 millió albumot adott el, négyszeres Grammy-díjas, emellett Brit Award- és MTV Video Music Award-győztes is.
Seal zenéjét mindig nehéz volt egyetlen műfajba besorolni. Élőben is leginkább egy soulénekes hangját hozta, de dalaiban ugyanúgy ott vannak a popos refrének, a funkos groove-ok, az elektronikus alapok és az R&B dallamvilága. Kifejezetten tetszett, hogy ahogyan dalaiban, úgy a koncertjén is az érzelmek közvetítésére törekedett. Többször is lement a színpadról és az ültetett szektorok között sétált. Nem riadt meg attól, hogy az emberek pillanatok alatt köré gyűltek, fogdosták és folyamatosan az arcába nyomták a telefonjaikat. Utóbbit szóvá tette mondjuk, illetve egy rajongót külön kiemelt, aki nem videózta őt, csak a pillanatnak élt. Még össze is borult a férfival és majdnem egy fél dal erejéig csak neki énekelt.
Különlegesen rekedtes, mégis rendkívül tiszta hangja a mai napig páratlan. Hatvan felett is meglepően stabilan énekel, különösen annak fényében, hogy dalai sokszor rendkívül nagy hangterjedelmet és komoly dinamikai váltásokat követelnek. Hangja valamivel mélyebb és érdesebb lett az évek során, a magas hangokat már nem mindig ugyanazzal a könnyedséggel éri el, mint a kilencvenes években, ugyanakkor éppen ez a természetes változás ad plusz érzelmi töltetet az előadásainak. A Kiss from a Rose vagy a Prayer for the Dying már kevésbé a technikai bravúrról, sokkal inkább az átélt előadásmódról szóltak.
Maga a koncert előadásmódját és látványvilágát tekintve is meglehetősen visszafogott volt. Néha emiatt kicsit ellaposodott számomra a műsor, mert szerintem a dalokban több energia rejlik annál, mint amennyi most átjött belőlük. Külön kiemelendő azonban a főhőst kísérő zenekar, amely tagjai az utolsó dal előtt egy hihetetlenül elnyújtott módon lettek bemutatva. Az élő hangszerelések gazdagok, a funkos ritmusok és a vokalisták néha új életet leheltek az amúgy jól ismert dalokba. Nem azt éreztem, hogy egyszerű kísérők, hanem a produkció egyenrangú szereplői, akik jelentősen hozzá tudtak járulni az est zenei színvonalához. Tekintve, hogy ez volt a turné utolsó állomása, a koncert végén Seal még a stábot is felhívta egy közös meghajlásra, ez pedig számomra egy nagyon szimpatikus gesztus volt.
Bár nem feltétlenül nekem szóló koncert volt ez, azért jól éreztem magam és örültem, hogy ilyen klasszikus dalokat élőben is hallhattam. Elképesztőnek tartom, hogy Seal több mint harminc évvel pályafutásának első sikerei után is hitelesen és magas színvonalon tudja megszólaltatni azokat a dalokat, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá.
A koncerten elhangzott dalok:
- AIKIN (All I Know Is Now)
- Fly Like an Eagle (Steve Miller Band cover)
- Future Love Paradise
- Deep Water
- Prayer for the Dying
- Latest Craze
- Touch / Loneliest Star
- Life’s What You Make It (Talk Talk cover)
- Killer (Adamski cover)
- Bring It On
- Kiss From a Rose
Ráadás:
- Crazy
- Love’s Divine
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Török Hajnalka
Szervező: Szervező: Live Nation
