A legenda, amely tényleg örök Billy Idol koncertbeszámoló
(Billy Idol koncert 2025.07.08. Budapest Park)
Egy szabály létezik, ha szárazság van Magyarországon, csak Billy Idolt kell elhívni koncertezni a Budapest Parkba és máris dézsákból öntik az esőt. A három évvel ezelőtti eset ugyanis megismétlődött most is, egészen pontosan július 8-án, amikor a legenda ismételten a Park színpadára állt. Szerencsére azért az eső megkímélt minket, nem sokkal az előzenekar kezdése előtt elállt, így nem esőkabátokban kellett végigbulizni az estét.
A magyar Dope Calypso melegítette be a gyülekező tömeget. Nem ismertem őket és kivételesen az első benyomásra akartam hagyatkozni, szóval kíváncsian érkeztem meg a küzdőtérre. A zene kedves, jó zenészek, jó hangszerekkel, nem az a tipikus tucat rockzenekar, ami a hazai kínálatot jellemzi. A már összegyűlt közönség meglehetősen közömbös volt irányukba, páran bólogattak azért ütemre és persze a dalok között megtapsolták a triót, különösebb lelkesedést nem véltem felfedezni. A frontember flegmasága nekem kifejezetten ellenszenves volt. Gondolok itt például a ,,Nagyon jók vagyunk, köszönjük magunknak!” megszólalásra vagy az elköszönésnek szánt ,,Mi voltunk a Dope Calypso, jöhet az öreg Billy!” mondatra. Persze értem én a viccet és azt is, hogy ez egy stílus, de szerintem mindennek megvan a maga helye és ideje. Arról nem is beszélve, hogy se a szervezőknek, se a Parknak, se Billy Idol csapatának nem lett igazán megköszönve a lehetőség, ami azért valljuk be, nem kis hiányosság.
Billy Idol kezdése 20:25-re volt kiírva, de már 10 perccel előbb felcsendült az intró, így fokozódott a rajongók türelmetlensége is. Amikor viszont eljött az idő, a zenészek és a vokalisták után megjelent a főhős és az idén áprilisban megjelent Dream Into It nagylemez záró dalával, azaz a Still Dancing-gel kezdetét is vette a másfél órás bulizás. Az emberek előszeretettel aggatják a ,,sztár”, ,,legenda”, ,,ikon” jelzőket manapság bárkire, viszont ezek az elcsépelt szavak ismét értelmüket nyerik, amikor a zenetörténelem egy ilyen jelentőségteljes alakja áll előttünk, mint Billy Idol. A koncert után fél füllel hallottam is egy mondatot, amikor egy kislány odafordult anyukájához és azt mondta, hogy ,,a bácsi nagyon öreg”. Bizony, a ,,bácsi” lassan súrolja a hetedik X-et, de szerintem rengeteg ötvenes éveiben járó felnőtt örülne, ha ilyen kiállása lenne, mint neki.
Persze nagy csoda nyilván nem történt, de Idol több alkalommal ugrált a színpadon, végig fel-alá járkált és bár ráncai és néha a testtartása megmutatta, hogy nem mai gyerek, olyan lendülettel nyomta végig az egész show-t, hogy arra egy pillanatig nem lehetett panaszkodni. A hátteret egy borzasztó jól és precízen kigondolt térhatású vizuál adta, amely nem elvonta az ember figyelmét, hanem méginkább a zenekarra és a főhősre összpontosította. Idol figyelt arra is, hogy ne csak ő legyen végig a reflektorfényben, gyakran járkált a zenészei között, a Mony, Mony alatt például a két vokalistáját is a színpad elejére kísérte. Steve Stevens persze náluk is több figyelmet kapott, az Eyes Without A Face után egy komplett gitárszólóval örvendeztette meg rajongóit. Ezen felül a koncert felénél a főhős kiosztott pár dobverőt, és mindenki által dedikált papírtányért is, plusz a ráadás előtt pár dal erejéig hordott turnépolót (amin szintén ott díszelgett az aláírása) is kidobta rajongói közé. A vetkőzés továbbra sem áll távol tőle, bár azt, hogy a tömeg miért örült annyira ennek, bevallom nem értem igazán, egy lassan 70 éves férfi felsőteste azért nem a legszebb látvány. Persze abszolút látszik, hogy karbantartja magát, de szerintem azért van az a pont, amikor már el kell engedni ezt a vonalat. A különböző bőrmellények és dzsekik váltották egymást, a visszataps után pedig az ikonikus bokát súroló fekete kabát is előkerült. (Még jó, hogy nem volt annyira meleg).
Billy Idol is azok közé tartozik, akik pályafutásuk során annyi slágert sorakoztattak fel, hogy egy komplett koncertet ki lehet velük tölteni. A legjelentősebbek persze ezúttal sem maradhattak ki. Ilyen volt például a Generation X-es Dancing With Myself és Ready Steady Go vagy a mindenki által ismert és rengeteg előadó által feldolgozott Rebell Yell vagy éppen a koncertet lezáró White Wedding. Ez a rendkívül erős felhozatal egészült ki az új album dalaival. Bár Avril Lavigne nélkül (amit én cseppet sem bántam), de elhangzott a pop-punk slágeres 77, a személyes kedvencem a lemezről, azaz a Too Much Fun és a visszataps után felcsendült People I Love, melyet Idol a családjának és szeretteinek írt ,,cserébe”, hogy annyi fontos eseményről lemaradt már a turnézó évei során. A közönség érezhetően kevésbé értékelte ezeket a dalokat, pedig szerintem egy teljesen vállalható és jó anyag született meg. Nyilván nem várható el, hogy a több évtizeddel korábbiakhoz hasonló dalok íródjanak egy ,,öreg bácsi” tollából, de nem is lett megúszósra csinálva ez a lemez.
A közönség összetételére is érdemes kitérni. Összességében az idősebbek uralták a Budapest Parkot, de az biztos, hogy vissza ők sem fogták magukat. Ugyanúgy ugráltak, mint a tinik, hiszen valószínűleg ezt a koncertet nem is az 50-60 éves szemükkel, hanem a 20-30 éves lelkükkel nézték. Egészen biztos vagyok benne, hogy három generációs családokat láttam, ahol a nagyszülők, a szülők és a legkisebbek buliztak együtt és viszonylag sok tíz alatti csemetét is fel lehetett fedezni. Bár a 24 évemmel most határozottan a kisebbségbe tartoztam, jó pár korombeli is részt vett az eseményen barátaival vagy akár egyedül is. (Éljenek azok az emberek, akik inkább koncerteznek egyedül, minthogy lemaradjanak egy ilyen élményről!!)
Elég sok koncerten megfordultam már, de ez határozottan benne van a top 10-ben. Az, hogy Billy Idol alig veszített egykori fényéből egy fél csodával felér, pláne, ha összevetjük a korabeli nagyokkal, akik többször válnak manapság vicc tárgyává, mint az megengedhető lenne. Plusz ezeket a dalokat élőben hallani önmagában is egy felemelő érzés, nemhogy egészen közelről látni azt, aki megálmodta őket.
A koncerten elhangzott dalok:
- Still Dancing
- Cradle of Love
- Flesh for Fantasy
- 77
- Eyes Without a Face
- Steve Stevens Guitar Solo
- Mony Mony (Tommy James & the Shondells)
- Too Much Fun
- Ready Steady Go (Generation X)
- Blue Highway / Top Gun Anthem
- Rebel Yell
Ráadás:
- Dancing With Myself (Generation X) 13. Hot in the City
- People I Love
- White Wedding
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Hetessy-Németh Tünde (Fotók 2022.09.25. Budapest Park)
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
A punk nem halott, csak kicsit megöregedett, de jól áll neki, Billy Idol koncerten jártunk