A legnagyobb rockzenekar, amelyről sosem hallottál Biffy Clyro koncertbeszámoló
(Biffy Clyro koncert 2025.06.11. Budapest Park)
2025. június 11-én a Budapest Park szervezésében első önálló koncertjét adta Magyarországon a skót Biffy Clyro. A Simon Neil (ének, gitár) és a Johnston ikrek, azaz James (basszusgitár, vokál) és Ben (dob, vokál) alkotta trió legutóbb 2017-ben látogatott el hozzánk a Sziget Fesztiválra. Bár hazájukban és számos országban arénákat töltenek meg és évről évre meghívást kapnak a legnagyobb fesztiválokra, itthon a nevükre egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy közismert lenne.
Ezt igazolja az is, hogy kapunyitáskor nagyjából 50 ember ha várakozott már a Budapest Park előtt, hiszen ilyenkor ez a szám már több száz szokott inkább lenni. Sajnos olyan üresen még nem is láttam a Parkot, mint amilyen az előzenekar koncertje elején volt. Dennie Wander (ének, gitár), Gede Tibor (basszusgitár) és Sly Juhas (dob) triója ennek ellenére elvarázsolta a lassacskán gyülekező közönséget. Az angol származású frontember, kiegészülve egy magyar-ausztrál basszusgitárossal és egy magyar-kanadai dobossal elég érdekesen hangzik, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy részben azért is kaphatták most meg a vendég szerepét, mert mind a hárman már jó ideje Magyarországon laknak. Dennie a hazai underground elkerülhetetlen alakjává vált az évek során, az egyszál gitáros, looperes koncertjeit szépen ki is tudta nőni, 2023-ban már az A38 Hajót is megtáncoltatta barátaival. Ez most sem volt másképp, bár a tűző nap és a meleg nem kedvezett nekik, azért a már jelen lévők kifejezetten élvezték az olykor indie, olykor pedig rockosabb hangzású dalokat. Egy nagyon precíz, pontos, mégis karakteres és jó hangulatú koncertben részesülhettünk általuk. Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy milyen érzés lehetett a főhősnek, hogy azok előtt léphetett fel, akik miatt részben elkezdett zenélni.
Nagyjából fél óra szünet volt a két koncert között, ami bár elég soknak tűnhet, határozottan szükség volt rá a színpad átrendezéséhez. A kivetítő elé felhúzták a hatalmas fekete alapon fehér Biffy Clyro feliratú molinót és a helyükre tették az utolsó színpadot körbeölelő LED oszlopot is. Bár szeretem a különlegesebb, grandiózus színpadképeket is, ez most a maga egyszerűségében már a nulladik pillanatban elvarázsolt. Bár tény, hogy sokat tud adni a kivetítőn megjelenő, a koncerteket akár történetbe foglaló vizuál, itt viszont örültem, hogy még véletlenül sem fogja semmi elvonni a figyelmemet a zenekarról.
Negyed kilenckor az alig több, mint fél órával azelőtt megjelent A Little Love című dalukkal kezdtek, mint minden ezt megelőző fellépésüket is az idén. Bár a Biffy Clyro név alapján mindenki egy trióra asszociál, fontos kiemelni, hogy élőben sokkal több ez a zenekar három embernél. Két hölgy kíséri még őket hegedűn, illetve a billenyűk mögött Richard „Gambler” Ingram és gitáron Michael James Vennart egészíti ki a formációt. Ők persze inkább a háttérben, kétoldalt kapnak helyet, de egyáltalán nincsenek eldugva és többször még a zenekar főbb tagjai is igyekeztek jobban bevonni őket az összképbe.
Kicsit tartottam attól, hogy egy rövid szettel készülnek, hiszen a fesztiválokon nagyjából egy órányi műsoridőt kapnak és sokan nem változtatnak az ezek közé becsúszó headline koncertek alkalmával sem. Szerencsére nem lett igazam, ugyanis bár a setlist alapja megegyezett, kiegészítették további négy dallal is, melyek között volt például az Animal Style, a 9/15ths és a Cop Syrup is. Összességében is egy komplett dallistát kaptunk, bár egy 30 éves múlttal rendelkező zenekar esetében már a slágerekből is alsó hangon egy két órás műsort össze lehet rakni.
A Biffy Clyro mai napig legnépszerűbb albuma a 2010-es Only Revolutions, melyről természetesen elhangzott a legnagyobb klasszikusnak számító That Golden Rule, The Captain, Mountains és a koncertet lezáró Bubbles és Many of Horror is. Azt persze mondanom sem kell, hogy a közönség körében is ezek voltak a legnépszerűbbek, olyan hangerővel énekelt mindenki a küzdőtéren, hogy bár a Budapest Park meg sem közelítette a teltházat, mégis szinte olyannak hatott. Egyébként még a 2020-as A Celebration Of Endings gyöngyszeme, azaz a Space és a ráadás első dala, a 2007-es Puzzle albumról a Machines esetében sem érhette panasz hangerőben a közönséget. Utóbbi különlegessége volt, hogy Simon nem a jól megszokott rendezői bal oldali helyére tért vissza, hanem a színpad közepére, egyszál akusztikus gitárral. Amúgy is feladtam a gitárcserék számolását már viszonylag a koncert elején, de például az akusztikus gitár csak ott került elő egyedül.
Arra is kíváncsi lennék, hogy a közönség tekintetében mi volt a hazai-külföldi arány, mert utóbbiból is rengeteg volt. Ez persze egyáltalán nem gond, sőt egészen biztos, hogy jót is tettek a hangulatnak, a koncert második felében ugyanis ők voltak a pogó kezdeményezői is például. Megsaccolni nem tudom, hogy végül mennyien vehettek részt az eseményen, de egészen jól nézett ki a küzdőtér is és a teraszokon is szép számmal álltak nézők. Az pedig biztos, hogy, a zenekar arcán egyáltalán nem látszódott a csalódás legapróbb nyoma sem.
Ugyanolyan energikusan és vidáman játszottak elejétől a végéig, mintha több tízezer ember előtt állnának. James többször magyarul köszönte meg a közönségnek az estét, illetve egy ,,Hogy vagytok?”-ra is futotta tőle. Simon is több alkalommal elmondta, hogy milyen jó ismét Magyarországon lenni és mennyire hálás mindenkinek, aki eljött. Ezt a hálát pedig a koncert minőségével tökéletesen ki is fejezték. Az instrumentális részek, az ének, a vokálok, minden hangszer a helyén volt, nem igazán tudnék mibe belekötni sem.
Fantasztikus élményt nyújtott számomra az egész este, néha szabály szerűen a hideg rázott. A Biffy Clyro megmutatta, hogy nem a mesterséges intelligencia használata, a húsz méteres kifutó, a csicsás látványelemek vagy a pirotechnika tesz igazán élvezhetővé egy koncertet, hanem az ha a zenészek otthonukként tekintenek mind egymásra, mind a színpadra, mind pedig a rajongóikra. Én pedig jó pár év után most cseréltem le a kedvenc koncertemnek járó ,,díjat” is.
A koncerten elhangzott dalok:
- A Little Love
- A Hunger in Your Haunt
- The Captain
- That Golden Rule
- Biblical
- Re-arrange
- Wolves of Winter
- Tiny Indoor Fireworks
- 9/15ths
- Animal Style
- Space
- Different People
- Mountains
- Black Chandelier
- Instant History
- Cop Syrup
Ráadás:
- Machines (akusztikus)
- Living Is a Problem Because Everything Dies
- Bubbles
- Many of Horror
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Budapest Park
Kapcsolódó tartalom:
