A progresszív metal csúcsa – Periphery koncertbeszámoló
(Within Destruction, Periphery koncert 2026.08.03. Budapest, Dürer Kert)
A progresszív metal egyik legmeghatározóbb zenekara, a Periphery 11 év után ismét Budapestre látogatott. A hazai közönség annyira várta őket, hogy a Dürer Kert nagyterme telt házas is lett jóval az esemény előtt. Előzenekarként a Within Destruction csatlakozott most hozzájuk, így egy rendkívül erős estének néztünk elébe augusztus 3-án.
A Within Destruction 2010-ben alakult Szlovéniában. Míg pályafutásukat kifejezetten brutális deathcore zenekarként indították, idővel egyre bátrabban kezdtek nyitni a metalcore, a nu metal, az elektronikus zenei elemek, sőt az anime- és videojáték-kultúra inspirálta hangzás felé is. A 2020-as Yōkai című nagylemez óta egy sokkal modernebb, kísérletezőbb irányt mutatnak, melynek hála népszerűségük is nőni tudott. Legtöbbször nálunk a Dürer Kertben fordultak meg, de jártak Szegeden, illetve az Analog Music Hallban is a GHØSTKID vendégeként.
Kifejezetten szeretem ezt a formációt, bevallom, még jobban is vártam őket, mint az este főzenekarát. Bár zenéjük fülhallgatón át is kiválóan szól, annyira szeretem a srácok kisugárzását, hogy élőben újra és újra le tudnak venni a lábamról. Különösen igaz ez a főhősre, Rok Rupnikra, aki olyan agresszív vokálokat szolgáltat élőben, hogy mindig arra tudok gondolni, hogy a Lorna Shore-os Will Ramosnak azért akad még párja. A zenekar sem különb nála, annak ellenére, hogy nem a technikai ördöngösségekről szól az, amit csinálnak. Külön kiemelendő a már tiszta vokálokért is felelős gitáros, Howard Fang, akiből aztán tényleg végig áradt a nyers energia. A bemelegítés a négyesfogatnak hála 10/10-esre sikerült és a srácok ismét bebizonyították, hogy a Within Destruction nem csupán egy átlagos deathcore zenekar.
A Periphery 2005-ben alakult Washington D.C. környékén és mára a modern progresszív metal, illetve a djent mozgalom egyik legismertebb zenekarává vált. Zenéjükben a rendkívül technikás gitárjáték, a bonyolult ritmusok, a poliritmikus témák és a dallamos refrének egyszerre vannak jelen. Amiért sokan megszerették őket az évek során, az az, hogy folyamatosan képesek megújulni anélkül, hogy elveszítenék saját karakterüket. Ez tökéletesen érződik a korábbi nagylemezeiken, valamint az idén, május 15-én megjelent A Pale White Dot című korongjukon is.
Rengeteg pozitív kritikát hallottam és olvastam a zenekar koncertjeiről már korábban, most pedig én is megbizonyosodtam róla, hogy élőben a Periphery az egyik legprofibb modern metal produkció. A dalok technikai nehézsége ellenére elképesztő pontossággal adják vissza a stúdióverziókat, ahhoz pedig kétség sem fér, hogy Spencer Sotelo az egyik legsokoldalúbb frontember a műfajban. Ugyanazzal a magabiztossággal váltott a tiszta ének és az extrém vokálok között, mint ahogyan az a lemezeken is hallható. A három gitáros, Misha Mansoor, Mark Holcomb és Jake Bowen (aki szerencsére ismét be tudott csatlakozni a turnéba) felállása élőben is lenyűgöző, a komplex riffek és szólók szinte hibátlanul szólaltak meg. Az egyetlen nehézsége a produkciónak, hogy három gitárt úgy kihangosítani, hogy minden egyszerre tökéletesen hallható legyen, nem egyszerű és néha az az érzésem volt, hogy most sem tudott igazán minden megszólalni úgy, ahogy kellett volna.
Nagyon tetszett a koncert dinamikája is. Nem csak a régebbi és újabb dalokat vegyítették, de figyeltek arra is, hogy a visszafogottabb és az arc szaggató dalok is jó ütemben váltsák egymást. Bár nem egy klasszikus értelemben vett, folyamatosan rohangáló zenekarról van szó, a zenei teljesítmény és a monumentális hangzás abszolút meg tudta alapozni a koncert intenzitását.
Bár nem vagyok zenész, de engem is levett a lábamról az, amit a Periphery élőben nyújtott. Tényleg egy kiemelkedő zenekarról van szó a progresszív műfajon belül, amelynek koncertjeit nem csak a hozzáértők tudják igazán élvezni.
A koncerten elhangzott dalok:
- Obsession
- Wildfire
- Atropos
- Heaven on High
- Make Total Destroy
- Facepalm Mute
- Letter Experiment
- Psychosphere
- Neon Valley
- Mr. God
- Unlocking
- Everyone Dies Alone
- Blood Eagle
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Béres Máté
Szervező: Live Nation
