A Slipknot szétzúzta a Budapest Arénát!

A Slipknot szétzúzta a Budapest Arénát!

Slipknot – Behemoth koncertek – a Papp László Budapest Sportarénában jártunk – koncertbeszámoló

(Slipknot Budapest 2020 – Behemoth 2020.02.05. Papp László Budapest Sportaréna)

 

Tavaly nyáron sokak szerint az év koncertjét adta  Slipknot a Volt fesztiválon. Sajnos azt a koncertet nem láttam élőben, de most itt volt az alkalom a pótlásra, hiszen alig fél év elteltével újra nálunk járt a metal műfaj egyik legfontosabb csapata.

25 perccel a meghirdetett kezdés előtt még hosszú sorokba gyűlve fagyoskodott az embertömeg, hogy a különlegesen lassú motozáson átessen. Nehezen különböztetem meg a környező szláv nyelvekhez tartozó nemzetiségeket, de szerintem Szlovákiából is sokan kerekedtek fel, hogy jobb lehetőség híján itt nézzék meg a bandát.

 

 

Jó 20 perc alatt sikerült bejutni az Arénába (és egyben végre a melegre), de itt újabb türelemjáték kezdődött, a ruhatárak még a beengedésnél is lassabbak voltak. Nem tudom, hogy csak az én ruhatárosaim voltak-e ennyire megfontoltak és gondolták át az életüket alaposan, de a Behemoth majdnem teljes műsorát sikerült sorban állással töltenem. Azért sikerült majdnem minden dalba belekukkantani. A hangzás, amiről később még lesz szó, nem volt tökéletes, de ekkor még nem gondoltam, hogy ebből a szempontból ez lesz az este jobbik fele. A dupla lábdob valami egész elemi erővel szólt, de a dob többi részét már nem lehetett ennyire hallani, a gitárok pedig teljesen eltűntek, az énekest meg szinte csak látni lehetett. De, mint mondtam a Behemoth szólt jobban a két zenekar közül. A lengyelek egyébként rendesen odatették magukat, csak annyi pihenőt hagyva maguknak és a közönségnek, amíg a gyilkos gyors témákat egy-egy lassabb darab szakította meg.

 

 

A setlist rövid volt, csak 8 dalból állt. A koncertet a Wolves of Siberia nyitotta és a Chant for Eschaton 2000 zárta. Ami mindeképp megmaradt az emberben, hogy a látványra végig nagyon figyeltek a lengyelek. Már az intró alatt Magyarország térkép jelent meg a kivetítőkön összemosva egy fordított kereszttel. A pirotechnikát is csúcsra járatták a koncert végéig.

 

 

A kb háromnegyed órányi lengyel metal után következett az átszerelés és a felkészülés az este fő atrakciójára.

Az Arénában nem volt teljes teltház, de majdnem 10 000 ember így is összegyűlt a koncertre. Mint már írtam, fél éve volt az banda utolsó itteni fellépése, azért ez így nem kis dolog. A teljes baloldali felső karéjt lezárták, de az állóhelyek számát megnövelték. Azt hiszem, hogy ezért hálás lehetett mindenki, akinek állóhelye volt, mert az igazi buli ott van egy Slipknot koncerten. A színpadot az átszerelés alatt egy hatalmas zenekari logót tartalmazó vászon takarta. Pár perccel 9 után megszólalt az első intro, az AC/DC For Those about to rock-ja, (talán kicsit szájbarágósan jelezve, hogy itt aztán most igazi zúzás fog következni) és az utolsó hangokra a vászon lehullott, láthatóvá téve az igazán látványosra sikerült, sejtelmes kék fénnyel világított többszintes színpadot. Az igazi intro alatt szépen sorban mind a 9 zenész bejött a színpadra, utolsóként Corey Tylor, akinek a lassú, kimért gyaloglása állati hatásos még messziről is. Az első dal az Unsainted volt (a tavalyi, We Are Not Your Kind albumról), a rövid ének bevezető után belekezdett a banda és az Arénában elszabadult a pokol. Kevés olyan együttes van, akik ekkora energiát képesek a színpadra vinni, de itt 2 órán keresztül szinte csak pillanatokra volt szünet, amikor egy-egy dal közben minden zenész elvonult a színpad mögé, hogy aztán újult erővel folytassák az agyunk legyalulását. A második dal a Disasterpiece volt. Az Arénában mindig rossz a hangzás (tisztelet annak a néhány bulinak, amikor valami csoda folytán nem), itt most nem egyszerűen rossz volt, hanem egészen kritikán aluli. Az első két dalban olyan érzésem volt, mintha valaki konyhai edényeket püfölt volna dob helyett. A helyzet később sem lett jobb, ráadásul a színpadtól nem messze, az ülőhelyen olyan hangos volt az egész, hogy időnként nehezemre esett felismerni dalokat abból a káosz szerű recsegésből, amit hallottam. Nagy kár ezért, mert a zenészek a színpadon a lelküket is kidolgozták, Corey pedig az éneklés mellett többször megjegyezte, hogy mekkora csoda az, hogy még ennyi idő után is több ezer metal rajongó jön el a koncertjeikre és, hogy mennyire örülnek, hogy itt lehetnek újra Budapesten és még azt is, hogy bár éppen betegséggel küzd, de ez nem gátolja meg abban, hogy 100%-ot nyújtson a színpadon.

 

 

Egy-két mondat a látványról, ami nem egyszerűen rendben volt, hanem csillagos ötöst érdemel. Nagyon kevés zenekar van, aki ennyire látványos színpadot, színpadképet tud kitalálni, megépíteni. A 9 fős banda a horror-maszkokkal önagában sem egy hétköznapi jelenség, az egész színpad- kialakítás pedig tökéletes teret biztosított a számukra. A perkások külön emeletet kaptak, olajos hordókkal, a Dj-knek futópad jutott, hogy folyamatosan mozgásban lehessenek. Az új perkás különösen elemében volt, az egész megjelenésétől néha olyan érzésem támadt, mintha az utolsó Mad Max filmet néztem volna. És a pirotechnikát is valahogy sokkal ízlésesebben, vagy hatásosabban használták, mint más zenekarok. Az egész koncert az első perctől az utolsóig jól koreografált volt, mindenki pontosan tudta, hogy mikor mi a szerepe, még a dalok végi lezárásokban is láthatóan sok munka volt, hogy tökéletesen passzoljanak az épp felhasznált pirotecnikával, fényekkel. Az egész egy igazi profi keretek közé szorított tömény adrenalin őrület volt.

 

 

Olvastam olyan véleményeket, hogy a zenekar manapság már nem az igazi, meg félgőzzel játszik vagy már kiégtek, de szerintem felesleges a mostani bulit összehasonlítani, hogy milyenek voltak huszonegynéhány évvel ezelőtt, hiszen azóta ők sem lettek fiatalabbak másrészt még akár a tavalyi Volt fesztiválos bulival is kár összevetni, ugyanis a pocsék hangzás nagyon-nagyon sokat elvett ennek az estének az élvezhetőségéből. Azon kívül nem sok olyan zenekart tudnék mondani, akár régieket, akár fiatalokat, akik ekkorát tudnak zúzni. A közönség láthatóan vette a lapot, még az ülőhelyeken is voltak dalok, amikor szinte mindenki ütemre bólogatott, az állóhelyeken meg olyan pogó volt, amit öröm volt nézni a székek kényelmes biztonságából.

A setlist amúgy jó arányban volt összeállítva a régebbi kedvencek és az új album dalaiból és pontosan megegyezett a turné eddigi állomásainak a setlistjeivel.

A koncert végén a ráadást a (sic) – People = Shit – Surfacing jelentette. Talán itt már egy kicsit jobb volt még a hangzás is. Ez az este tökéletes koncert élmény lehetett volna, talán csak a pocsék hangzás az, ami jelentősen levon az értékéből.

 

 

B.T.

Behemoth fotók: Török Hajni

https://www.livenation.hu/

https://www.facebook.com/koncert.lap.hu/

https://www.facebook.com/akikszeretikarockzenet/