A Winery Dogs nem csak ugat, hanem nagyot is tud harapni – koncertbeszámoló
(The Winery Dogs koncert 2023.10.29. Budapest, Barba Negra Red Stage)
Rendesen el vannak kényeztetve a progresszív, ultra technikás rock zene rajongói ezekben a hetekben. A Winery Dogs után alig pár nappal, november 4-én majd a The Aristocrats érkezik a Barbába. Sajnos arra biztos, hogy nem fogok eljutni, de cserébe itt volt az alkalom, hogy vigasztaljam magam a Billy Sheehan, Richie Kotzen és Mike Portnoy alkotta szuper trióval.
Sajnos csak nagyon kevéssel a kezdés előtt sikerült a helyszínre érkeznem, féltem is, hogy a parkolással problémám lesz, mert várható volt a teltház, plusz aznap még a Sear Bliss is játszott a másik színpadon. De nagyon kellemes meglepetés volt, hogy az egyik biztonságitól kaptam segítséget ahhoz, hogy hol érdemes megállnom, sőt még abban is segített, hogy a lehető legjobban le tudjam tenni az autót. Örömteli, hogy van hely, ahol ennyire normális tud lenni a személyzet.
Az előzenekart, az SFV-t sajna csak egy pár percre sikerült elcsípni, amit eléggé sajnálok, mert az utolsó 2 dal, amit volt szerencsém hallani, nagyon tetszett. A fiatal srácok talán kicsit még túlizgulták a fellépést, de mind a hangszeres tudás, mind a remek dalok azt mutatják, hogy ez a csapat még sokra viheti. Igazi klasszikus hard rockról van szó, két (néha három) gitárral, basszusgitárral, egy őrületesen energikus dobossal, szintetizátorra és egy lelkes, szuggesztív jó hangú énekessel és nagyon jól megírt dalokkal.
Miután az SFV ötöse befejezte, következett egy nagyjából fél órás átszerelés, majd jöttek Portnoy-ék, hogy az addigra már a Barbát megtöltő nézők örömére egy olyan koncertet adjanak, amire mindenki elégedetten csettinthetett. Ha faltól falig teltház nem is volt, de azért a nézőszámra nem lehetett panasz és én külön szeretem, ha koncert közben van lehetőség a nézőtér első feléből hátra menni a büféhez vagy belehallgatni a hangzásba a terem másik részéről is.
A Winery Dogs 2012-ben alakult, Sheehan és Portnoy, akik végig trióban gondolkoztak úgy döntöttek, hogy kell nekik még egy remek gitáros/énekes. A híres talk show házigazda Eddie Trunk dobta be az ötletet, hogy nekik Riche Kotzen-re van szükségük, akivel amúgy Sheehan már játszott együtt egy ideig a Mr. Bigben is. Azonnal össze is állt az utóbbi idők egyik legfontosabb hard rock csapata. Mind három zenész arról ismert, hogy elképesztő technikai tudás van a kezükben. És természetesen az egész produkció arra épül, hogy ezt a technikai tudást ki is aknázzák estéről estére. Az ilyen zenekaroknál a legnagyobb buktató, ha a virtuozitás mögött a dalok nem elég erősek és az egész dolog öncélúvá válik. Természetesen annak megítélése nagyon szubjektív, hogy a Winery Dogs esetében beszélhetünk-e erről. Mivel tudjuk, hogy ízlésről vitatkozni a világ legfeleslegesebb dolga, mondjuk úgy, hogy az ilyen fajta formációk közül, nem ők a kedvenceim és ezen sajnos a mostani koncert sem tudott változtatni. De ez nem jelenti, hogy a koncert ne lett volna nagyon jó és szórakoztató, egyszerűen engem a dalaik valahogy nem tudnak megérinteni.
A banda ez év elején jelentette meg a harmadik albumát, amit nemes egyszerűséggel csak III-ra kereszteltek. A setlist összeállításánál egyértelmű volt, hogy nagy hangsúlyt fognak fektetni az új album dalainak. Így is lett: az első albumról 6 az újról pedig 5 dalt játszottak el. A nyitó Gaslight-ot a nagyon erős refrénnel megáldott követte. Ez utóbbi egyszerre jelentette számomra a koncert és az új album fénypontját.
A koncert hangzása szerencsére szokásos „Barba minőség” volt. Koncert közben bejártam a nézőteret, minden helyről elégedett voltam azzal, ahogy szólt a zenekar. Ha valamibe bele lehetne kötni, akkor az talán, hogy Sheehan basszusa lehetett volna kicsit konkrétabb. Hiába játszotta le a csillagokat is az égről, inkább csak egy egészséges folyamatos mélytartományt kaptunk, a gyors és technikás futamokat kevésbé lehetett pontosan kihallani.
A látványt sem vitték túlzásba. Az új album borítójára alapozott háttérvetítés (vagy molino) jelentette a teljes díszletet. Ezen kívül a Hartke basszuserősítők, a Marshall gitár ládák és természetesen Portnoy sok-sok elemből álló dobfelszerelése jelezte, hogy ez az este bizony nem a látványról, hanem a zenélés magasiskolájáról szól. Van itt három olyan zenész, aki nagyon-nagyon ért a saját hangszeréhez.
Egy pár napja látott napvilágot a hír, hogy Mike Portnoy végre visszatér az általa (is) alapított Dream Theatre kötelékébe. Nem tudom, hogy így mi lesz majd a Winery Dogs-szal, gyanítom, hogy ezt még a trió tagjai sem látják előre, de az biztos, hogy ezt a mostani Barba Negrás fellépést úgy odatették, hogy megfeleljenek a legmagasabb elvárásoknak is. Portnoy arcáról le sem lehetett törölni az ikonikus vigyorát. Lehet, hogy ez már kicsit a jövőbeli második Dream-es kalandnak is szólt. Egyébként néha már annyira lelkesen dobolt (vagy mondhatom, hogy néha kicsit túl dobolta a dalokat), mintha valaki már tudja, hogy az utolsó napokat tölti egy munkahelyen és azt is tudja, hogy most már nagyjából azt csinál, amit csak akar. 🙂
A banda előző fellépésén nem voltam ott, így nem tudom azzal a koncerttel összehasonlítani a mostanit, de az biztos, hogy mind a hárman remek hangulatban játszották végig az estét. Sheehan és Portnoy még egy-egy külön szólót is kapott a műsorban, ami annak fényében, hogy a dalok fele is szólókból áll talán kicsit felesleges.
A koncert rendes szakaszát a fergeteges Oblivion zárta a ráadásban pedig még eljátszották a Regret-et és az Elavet-et, méltóan zárva le egy olyan koncertet, amire minden zeneértő elégedetten csettinthet.
Ahogy már fentebb írtam Portnoy Dream Theater-be való visszatérése miatt a Winery Dogs jövője egy kicsit bizonytalan, de reméljük, hogy nem utoljára láthattuk őket élőben.
Írta: B. T.
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Livesound
Kapcsolódó tartalom:
The Winery Dogs koncertfotók 2023.10.29 Budapest, Barba Negra Red Stage