Apa (és anya) rock a javából – Manfred Mann’s Earth Band koncertbeszámoló
(Manfred Mann’s Earth Band 2026.04.26. Budapest, MOM Kult)
(Apró betűs rész: A következő írás véleménycikk, az író zenész, de nem zeneszakértő, a véleménye szubjektív, és nem is próbál objektívnek látszani. Egyes előadókat jól ismer, másokat kevésbé. Előbbi esetben az előzetes ismerete befolyásolja a véleményét, utóbbi esetben pedig szűz szemmel és füllel számol be arról, amit látott és hallott.)
Amikor el kell képzelnem, hogy egy tipikus nagyszülő milyen zenén nőtt fel, valami fura oknál fogva, még mindig egy recsegős gramofonon megszólaló régimódi sanzon jut eszembe, amiben holdvilágról és egy barna kislány kezéről énekel egy lágy hangú úriember. Pedig aki most van nagyszülő korban, annak a fiatal éveiben inkább Bob Dylan és Bruce Springsteen dalai voltak a világ toplistáin. Szinte fáj ezt leírni, de a dallamos, izgalmas, klasszikus rockzene már lassan nemhogy apa rock, hanem inkább nagyapa rock korba ért.
Nem véletlen, hogy ezen a koncerten így a látogatók átlagéletkora is bőven 60 felett volt, és így az sem véletlen, hogy a feldolgozásairól ismert Manfred Mann’s Earth Band többek között a fent említett előadók dalaiból válogatott nekünk, persze mindenki nagy örömére.
A feldolgozás tág fogalom, ebben az esetben jobb is talán az átdolgozás szó, mert ez a zenekar nem csak attól nem fél, hogy alapvetően más stílusban, más szerkezetben, más hangszereléssel játssza az általuk kedvelt dalokat, de még az évtizedek múlásával a saját átdolgozásaikat is hajlamosak átdolgozni, aminek ezen a koncerten is fültanúi lehettünk. Ez annak köszönhető, hogy a zenekar vezetője, a már megnevezett Manfred Mann, azon ritka esetek közé tartozik, ahol a névadó zenész nem a frontember, hanem esetünkben a billentyűs. Billentyűs, aki saját bevallása szerint bár szeret dalt írni, de jobbnak ítéli a hangszerelési képességeit.
Vasárnap este a Momkult adta a helyszínt, ahol még a pótszékek is megteltek. Ültetett koncerten tudtuk meghallgatni alaposan, hogy hogyan játssza élőben Manfred és az Earth Band az ő általa áthangszerelt dalokat. Talán az egyetlen hiba ebben az volt, hogy olyan jó tempója, lendülete volt a koncertnek, hogy érezhetően és hallhatóan megmozdult volna a közönség jó része, de ezt az energiát végül a zenekarral együtt tapsolásra, és ahol csak lehetett, az együtt éneklésre fordította a lelkes közönség.
A koncert első felében szépen építkezett a hangulat olyan dalokkal, mint például a Captain Bobby Stout, Don’t kill it Carol és a már említett Bob Dylan szerzemény, a You angel you. A koncert első felét Mick Rogers gitárszólója zárta, aki nem csak eredeti tagja a zenekarnak, hanem az eredeti énekese is, így vele osztozott nem csak Manfred Mann a főbb szólók számán, hanem a frontember Robert Hart is az énekelt dalokén. Egy újabb Bob Dylan nóta után jött a nagy hajrá, ahol már csak nagyágyúk szóltak, a visszataps előtti utolsó 3 dalt már nem csak sűrű taps kísérte, hanem rengeteg éneklő hang is a közönségből. Ebből kettőt eredetileg Bruce Springsteen jegyez, ezek voltak a For You és a Blinded by the Lights, a zenekar talán két legismertebb feldolgozása, illetve az általam bár nem, de a közönség által annál jobban ismert Davy’s on the Road Again.
Természetesen jó rock zenekarhoz híven a visszataps nem volt eredménytelen, sőt, annak köszönhettük, hogy egészen különleges formában, duóban csendült fel az örökzöld Do-Wah-Diddy. Dob kísérte az éneklő és gitározó Mick Rogers-t, de nem csak a hangszerek száma, hanem a dal lüktetése, harmonizálása is (számomra legalábbis) teljesen új volt. Nem kizárt, hogy azért játszották így, mert az „eredeti” hangszerelés már talán kilógott volna a banda mai zenei ízléséből.
Rövid, de sikeres dobszóló után még visszatért az egész zenekar az utolsó Bob Dylan dalra, és a koncert egyben búcsúdalára, amit az eddigieknél is több énekszó és taps kísért, itt még történt egy klasszikus „válaszolgatós” közönségénekeltetés is, illetve rengeteg szólóbetét, nehéz is lenne megmondani, hogy milyen hosszúra sikerült a The Mighty Quinn.
Érdekes is talán itt megjegyezni, hogy ez a hallgatóság még az a korosztály, akik nem riadnak vissza a 3 percnél hosszabb daloktól, amit ki is használt bőven a zenekar, ha jól saccolok, nagyjából 7 perces lehetett átlagban egy-egy dal (volt ennél rövidebb és hosszabb is persze), de ez tartalommal megtöltve kifejezetten jó dolog, márpedig pont ezeket a tartalmakat jöttünk meghallgatni, így ha jól láttam, nem csak én, hanem az egész közönség elégedetten távozott.
Írta: Sághy-Új Gordon
Fotók: Máté Éva
Szervező: LiveSound
Kapcsolódó tartalom:
Manfred Mann’s Earth Band koncertfotók 2026.04.26. Budapest, MOM Kult
