Az eluralkodó szeretet – Lenny Kravitz a Papp László Sportarénában

Az eluralkodó szeretet – Lenny Kravitz a Papp László Sportarénában

Az eluralkodó szeretet – Lenny Kravitz a Papp László Sportarénában koncertbeszámoló

(Lenny Kravitz 2024.07.30. Papp László Budapest Sportaréna)

 

 

Ha egy hirdető a híresemberes reklámozás mellett dönt, általában olyan ismert figurát keres, akivel kapcsolatban általában pozitív az emberek attitűdje. Így választanak híres sportolókat, színészeket vagy épp zenészeket, ha úgy adódik. Ha hirdetőként hírességet keresnék, nem nagyon lőnék mellé, ha Lenny Kravitz-et kérném fel reklámszereplőnek. Ugyanis nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez a 60 éves figura valakinek ne legyen szimpatikus, mind zenei karrierje, mind magánélete, mind környezettudatos és emberbarát mivolta miatt.

 

 

„Szegény ember Prince-je” – mondta kedves barátom, mikor megtudta, hogy kinek a koncertjére megyek, Lennynek volt két órája bebizonyítania, hogy már rég kilépett a nagy előd árnyékából, sőt.

A kellemesen szomorkás, előzenekarként funkcionáló, modellből lett gitáros-énekes Devon Ross New York-i punkját tapssal honorálta az Are you gonna go my Way-re éhes közönség. Amire nem is kellett soká várnia, hiszen vezércsellel Lenny egyik legnagyobb slágerével indította be az estét. A vakuszerű villogás előre vetítette az est egyik legnagyobb erősségét, a kiváló visualek sorozatát, amelyben a színpad hátterét asszimetrikusan felépített kivetítők adták, ledfalak és reflektorsorok váltakozva vetítették a színpadon zajló eseményeket, a dalok hangulatához illő képi trükkökkel felturbózva a kamerák képét. A főhős iránti szimpátiát tovább fokozta, hogy nem csak róla szólt a látvány, a zenekar többi tagját szinte ugyanannyi ideig vágta be az adásrendező az est folyamán.

 

 

Az idén 20 éves Minister of Rock ’N Roll után az addig minimálzenekar kibővült két vokalistával és egy szaxofonossal és belecsaptak az új lemez, a Blue Electric Light dalába, a TK421-be. Jött az idén már 10 éves I’m a Believer, hogy az amerikai énekes egyik legnagyobb slágerét, az I Belong to You-t egy komolyabb beszéddel vezesse fel: sokat megtudtunk a világbéke és a szeretet fontosságáról, szorgosan jegyzeteltünk. Az akusztikus intróval induló 2001-es Stillness of Heartban láttuk az előadás egyik legszebb vizuális elemét, a lassú groove-hoz tejüveg mögött táncoló női kontúrok szolgáltak aláfestésként, majd jött a szintén sláger, ’93-as Believe, amelyben végre a Kravitz ős-gitárosa, a kezdetektől vele zenélő Craig Ross is szólózott egy jót.

 

 

Még régebbre ugrottunk vissza az időben, felhangzott a ’89-es Fear, a korábban egyedül játszó szaxofonos mellett egy baritonszaxofon és egy trombita tette teljessé a fúvósszekciót és a zenekart, a dal a beharangozáshoz hűen nagy improvizálásba torkollt. A Raise Vibration lemezről a Low alatt a saját magába végérvényesen és visszavonhatatlanul szerelmes Lenny egy szál necctrikóban tetszelgett a kivetítőn, hogy egy újabb friss dal, a Paralyzed után a húzós The Chamber vezesse fel a koncert csúcspontjait. Sokak kedvence, a finom hangszerelésű It Ain’t Over ’Til It’s Over, hetvenes éveket idéző látványvilággal megbolondítva késztette telefonemelésre a nagyérdeműt.

 

 

A 2000-es Greatest Hits albumán kiadott, a videoklipjében Gina Gershont is felvonultató Again után jött a dal, amit már pár hónapja hallhattunk az MVM Dome-ban is: ezúttal Slash nélkül szólalt meg az Always on the Run, szem nem maradt szárazon, szék nem maradt ülve.  A The Guess Who feldolgozás, American Woman még jobban beindította az akkorra önkívületbe került nézőteret, hogy végül a Fly Away tegye fel az i-re a pontot.

 

 

A lelkes visszatapsolásnak hála még elnyomták a Humant, hogy végül a Let Love Rule-ban szokásához híven rasztahajú főhősünk bevesse magát a tömegbe és végig vonuljon a barátkozni szándékozó közönségén egészen a keverőpultig, majd vissza a színpadra.

 

 

Kravitz újra bebizonyította, hogy 35 éves pályafutása nem a véletlen műve. Kiváló dalok, kiváló előadásban, szimpatikus zenészek, őszintének tűnő megnyilvánulások, nagyszerű látvány és hangzás – aki eljött, fülig érő szájjal távozott. Kár, hogy csak nagyon kevés médium kapott fotózási lehetőséget, így beszéljen néhány telefonos kép a nyári estéről és 10 ezer boldog emberről.

 

Setlist:

  1. Are You Gonna Go My Way
  2. Minister of Rock ‘n Roll
  3. TK421
  4. I’m a Believer
  5. I Belong to You
  6. Stillness of Heart
  7. Believe
  8. Fear
  9. Low
  10. Paralyzed
  11. The Chamber
  12. It Ain’t Over ‘Til It’s Over
  13. Again
  14. Always On The Run
  15. American Woman (The Guess Who cover)
  16. Fly Away
  17. Human
  18. Let Love Rule

 

 

Írta: Farkas Péter

Credit: Hetessy-Németh Tünde (Mobilos képek)

Szervező: Szervező: Live Nation