Barátságos sátánizmus, amikor a lassú számra is lehet ugrálni – Sum 41 koncerten jártunk!
(Sum 41 koncert 2022.10.02. Papp László Budapest Sportaréna koncertbeszámoló)
Kezdjük ott, hogy a Sum 41 és a Simple Plan felforgatták az egész Papp László Sportarénát. Szó szerint és átvitt értelemben is. Hatalmas 90 fokkal elforgatott küzdőtér, összetolt széksorok (kevés ülőhely) jellemezte a helyszín elrendezését, ami rengeteget javított nem csak a látványon, a hangzáson is. Szemből. Onnan érthetően, élesen, ütősen szólt a zene. Ennek ellenére lehetett, és sokan meg is tették, hogy oldalról nézték a műsort, ahol viszont bár egyszerre egy zenekart láttál, de legalább kettőt hallottál (iszonyatosan visszhangos volt). A közönségre még majd picit visszatérünk.
Vitáztunk rajta zenész kollégámmal, hogy akkor ez most két fő zenekar, vagy a Simple Plan a Sum 41 előzenekara volt. Majdnem ugyanakkora betűkkel volt kiírva a Simple Plan neve is a grafikákon, ők is elég ismert zenekar (nekik amúgy ismertem is egy dalukat, arra csak a buli legvégén jöttem rá, hogy ez a Sum 41-ra nem volt igaz) emiatt jogosan hittem azt, hogy egyenrangú félként lépnek színpadra, de mind játékidőben, mind a buli intenzitásában, mind óriási közös éneklésekben, illetve színpadi látványban és méretben is dominált a Sum 41.
Kettejük közül itt mindenképp a Simple Plan műsora volt a rádióbarátabb, Green Day-hez hasonló energikus pop-punk-rock. Hat stúdió albumukról az első kettőről játszották a legtöbb dalt, de még az idén megjelent lemezről is befért egy. Sokakhoz (többek között hozzám is) a többi dal közül kicsit kilógó, reggae-s, cuki nyári slágerükkel jutottak el, a Summer Paradise-szal, szóval aki az alapján ment el a koncertre még akár meg is illetődhetett az amúgy bár tinis, pop-os, de mégis sokkal vadabb daloktól. Talán ezért is szúrtak itt be (nagyon helyesen) egy szégyentelenül populáris feldolgozásokból álló blokkot, ami egy Smash Mouth egy Avril Lavigne és egy Killers dalból állt. Vagy csak azért, mert óriási bulit akartak csinálni, ami sikerült is.
A füstoszlopokon és a közönségre eresztett óriás labdákon kívül említésre méltó show elem még egy teljes vegyvédelmi ruhában és szájmaszkban végrehajtott body surf mutatvány volt, amit a dobos adott elő. Az említett öltözetet a vírushelyzet tette szükségessé, a mutatványt meg az, hogy a dobos nagyon szeretett volna body surf-ölni.
Aztán előbújt a sátán maga, 3-4 méteres fejével, világító szemekkel-szájjal és hatalmas bikaszarvakkal. Ez már a Sum 41 fő látványeleme volt, és ha jól láttam felfújható volt. A szerepe annyi volt, hogy menő hátteret adott a Sum 41 keményebb stílusához, és szuper kontraszt volt a Deryck Whibley frontember által képviselt barátságos, örökmozgó, mindig vidám konferálásaihoz.
Az énekes/gitáros frontember a koncert elejétől a végéig folyamatosan kezében tartotta a közönséget, instruálta, az energiája leginkább egy gólyatáboros csapatkapitányéra emlékeztetett. Kedves volt és kicsit szürreális (egy 3 méteres sátán fej előtt), ahogy többször tudtunkra adta, hogy szeretné, ha mindenki vigyázna egymásra, és hogy mi mind most egy nagy család vagyunk. Rengeteg tömegmozgató játék, énekeltetés és megszámlálhatatlan mennyiségű „ladies and gentlemen” megszólítás jellemezte a színpadi jelenlétét. Kicsit már olyan érzés volt, mintha ki akart volna tolni azokkal, akik esetleg ittak minden „ladies and gentlemen”-nél, mert ha volt, aki ilyet csinált, az még lehet ma is a detoxban van.
Akár évi 300 koncertet is adó zenekarként sokkal több üresjáratot, elcsalt hangot, lazázást vártam, de nem ez történt. Ahogy a turné neve is sejteti (ami az első két teljes hosszúságú stúdió albumuk nevéből lett összerakva) nem hoztak töltelék dalokat, az elejétől a végéig énekelt és ugrált velük a közönség. Még a 2-3 lassabb számból is talán csak egy volt, amire inkább dülöngélés volt a megfelelő reakció, a többinél önfeledt táncolás, fejrázás, szökellés volt a jellemző.
A keményebb, sokszor már inkább enyhén metálos hangzás nagyon egyben volt, feszes tempók, tiszta vokálok, hasító distortion gitárok szóltak folyamatos színpadi mozgás és a színpadon gyakran felcsapó lángok között. Le a kalappal, hogy ezt ennyire profin ilyen erővel hozták.
Ha már lángok. Felfújható sátán barátunkon és a hozzá illő színpadi lángoszlopokon kívül majdnem minden létező látványelem felvonult, konfetti, füstoszlopok, rózsaszín szalagok, óriás lufik, vakító fények, talán csak egy-két kivetítő hiányzott a teljes képhez.
A turné setlistjeit végignézve kétféle helyen játszanak, ahol kétszer jönnek ráadást adni és ahol egyszer. Mi az utóbbiak voltunk és itt megérdemel egy kisebb említést a közönség. Egyrészt hihetetlen mennyiségű csinos lány szereti és énekli fejből a Sum 41 összes dalát, de kb ugyanennyi férfi is. Másrészt nekem meglepő volt, hogy nem nagyrészt olyanokból állt a közönség, akik akkor voltak tinik, amikor a Sum 41 első lemezei megjelentek, sőt, talán ők voltak kevesebben, cserébe rengeteg fiatal volt. Ami viszont még meglepőbb volt, hogy az általában idősebb korosztályhoz kötött „ruhatár kultúra” sajnos rájuk ugyanúgy jellemző. Még nem volt ideje a zenekarnak összeállni egy meghajlásra, mire a tömeg fele már arccal a metró felé menetelt haza. Gondolom ezért nem kaptunk második ráadást, kár érte.
Pedig előtte a közönség és a zenekar is tényleg szétszedte a házat, még én is jól éreztem magam, akinek ez már amúgy túl sok lábduplázó, ráadásul szó szerint egy dalnak (a legnagyobb slágerüknek, a Fat lips-nek) a kezdőriffjét ismertem csak fel. Mondjuk ilyen buli után nem csoda, ha mindenki elfáradt.
Írta: Sághy-Új Gordon
Credit: Hetessy-Németh Tünde