Barba Negra Fesztivál második nap – Biohazard, Death Angel, Pro-Pain koncertbeszámoló
(Summer Hell Fesztivál Biohazard, Death Angel, Pro-Pain koncertek 2026.07.26. Budapest, Barba Negra)
A Summer Hell fesztivál második napján, azaz július 26-án a metalcore és heavy metal vonal átalakult egy hardcore-os, thrashes vonallá. Ahogy fellépők, a közönség átlagéletkora is ugrott minimum egy tízest. Olyan nemzetközi és hazai zenekarok vették be a Red és Blue Stage-et, mint a Biohazard, a Death Angel, a Pro-Pain, a Sworn Enemy, a Striking 13, a Vio-lence, a D.R.I., a Don Gatto, a Hemlock és az AMD.
Az 1991-ben New Yorkban alapított Pro-Pain a hardcore és a groove metal egyik meghatározó zenekara, amelyet Gary Meskil énekes-basszusgitáros hívott életre, miután kilépett a Crumbsuckersből. A csapat már első lemezével, a Foul Taste of Freedom-mel komoly ismertséget szerzett, és hamar a kilencvenes évek keményzenei színterének egyik stabil szereplőjévé vált. Zenéjük a hardcore punk nyers agresszióját ötvözi a groove metal súlyos riffjeivel, miközben dalszövegeik gyakran társadalmi problémákat, személyes küzdelmeket és az utcai élet keményebb oldalát dolgozzák fel.
Őszintén szólva, nem egy olyan zenekarról van szó, amelyről élőben le sem tudja venni az ember a szemét. Nem éltek látványos díszletekkel, helyhez is voltak kötve a tagok a mikrofonok miatt, így mozgást se nagyon láttunk részükről. Gary Meskil karakteres, rekedtes hangja még a mai napig a hátán hordozza a zenekart, amelyet tökéletesen kiegészít a többiek feszes játéka. Az egész koncert kifejezetten intenzív volt, ez a produkció tipikusan jól tud működni a legkisebb kluboktól a legnagyobb fesztiválokig mindenhol. Bár a felállás az évek során többször is változott, a Pro-Pain neve nem véletlenül jelent máig egyet a kompromisszummentes hardcore/groove metal hangzással.
Egy kis hazai kultúrát is magamba szívtam, ezúttal a Don Gatto által, amelyről nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt másfél évtizedben a hazai hardcore punk színtér egyik legismertebb exportcikkévé nőtte ki magát. Zenéjükben a hardcore punk, a crossover thrash és a groove metal elemei keverednek, miközben dalaikat angol nyelven írják, így külföldön is könnyebben meg tudják szólítani a közönséget. Számos európai turnén vettek részt, és több nemzetközi fesztiválon is bizonyították, hogy ők a magyar underground egyik legerősebb koncertzenekara.
Egy rendkívül szórakoztató bandáról van szó, nem is ez volt az első alkalom, hogy láttam őket élőben. Igazából ha valaki egy tipikus gőzkieresztős, pörgős bulira vágyik, a srácokban sosem fog csalódni. Nincs sok konferálás, de amennyi igen, abból is záporoznak az abszurd történetek, poénok vagy a legrandomabb beszólások. A zenekar tagjai folyamatos mozgásban voltak most is, de ez cseppet sem ment a minőség rovására. Nem véletlen, hogy a Blue Stage tele is lett a koncertjükön és a közönség egy része teli torokból énekelte a dalokat.
Egy gyors séta vissza a nagyszínpadhoz és már kezdett is az 1982-ben, San Franciscóban alakult Death Angel, amely a Bay Area thrash metal színtér egyik legfontosabb zenekarává nőtte ki magát. A tagok többsége még tinédzser volt, amikor megalapították a bandát és sokszor mondják róluk, hogy már első albumaikkal is kitűntek technikás játékukkal. A kilencvenes évek elején egy súlyos buszbaleset és a grunge térnyerése megtörte pályafutásukat, de 2001-es újjáalakulásuk óta ismét a thrash metal élvonalába tartoznak. Az utóbbi években Grammy-jelölést is kaptak, ami jól mutatja, hogy több mint négy évtized után is releváns szereplői a műfajnak.
Tökéletesen átjött élőben is, hogy a Death Angel a technikás thrash metal egyik etalonja. Mark Osegueda 57 évesen is egy energikus frontember, aki kiválóan tartja a kapcsolatot a közönséggel, de az énekhangja is olyan erős, mint a kezdeti időszakban. A dalok bővelkednek meglehetősen összetett témákban, amiket a zenészek pontosan játszottak el. A szakértők számára gyakorlatilag olyan lehetett ez a koncert, mintha virtuózokat néznének. Bár nem nőttek nagyon a szívemhez, kifejezetten tetszett, hogy a thrash lendületét meg tudták őrizni úgy, hogy modernebb, dallamosabb elemekkel is gazdagították hangzásukat.
A koncerten elhangzott dalok:
- The Moth
- Father of Lies
- Hatred United/United Hate
- Let the Peces Fall
- Claws in So Deep
- Cult of the Used
- The Dream Calls for Blood
- Evil Priest
- Seemingly Endless Time
- Thrown to the Wolves
A Blue Stage-en a D.R.I. (Dirty Rotten Imbeciles) koncertjének nagyjából a felét láttam, mert olyan elviselhetetlen meleg és levegőtlenség uralkodott már a sátorban, hogy egy idő után feladtam a küzdelmet. A Texasban alapított zenekar úttörő szerepet játszott a crossover thrash megszületésében, amely a hardcore punk sebességét és agresszióját ötvözte a thrash metal technikásabb megközelítésével. Kezdetben a dalaik gyakran alig egypercesek voltak, később azonban hosszabb, összetettebb szerzeményekkel is bővítették repertoárjukat.
A zenekar tagjai már gyakorlatilag veteránnak számítanak, de emelem kalapom előttük is. Olyan energikusan és olyan tempóban játsszák a villámgyors dalokat, hogy őszintén elkezdtem irigyelni azokat a rajongókat, akik még láthatták őket a karrierjük kezdetekor. Egymás után zúdították ránk a pörgős nótákat, nem is csodálkoztam, hogy egy pillanatra sem állt le a mozgás a küzdőtér közepén.
Az este főzenekara az 1987-ben Brooklynban alakult Biohazard volt. Ők a hardcore punk és a groove metal egyik legmeghatározóbb zenekara, amely úttörő módon épített be rap-elemeket is zenéjébe. A kilencvenes években olyan albumokkal, mint az Urban Discipline vagy a State of the World Address, világszerte ismertté váltak. Dalszövegeik gyakran a nagyvárosi élet nehézségeiről, az erőszakról, a társadalmi problémákról és az összetartás fontosságáról szólnak, miközben brooklyni gyökereik végig meghatározzák identitásukat.
Minden kritikában azt olvastam, hogy a Biohazard koncertjei legendásak intenzitásuk miatt és az az igazság, hogy most én is ezt tapasztaltam. A zenekar arra törekedett, hogy a közönség a show aktív részese legyen, folyamatos volt az interakció az énekes, basszusgitáros Evan Seinfeld és az énekes, gitáros Billy Graziadei irányából is. Utóbbi többször magyarul is szólt pár szót a közönséghez. A zenekar élő hangzását pont ez a kettős énekmegoldás teszi különösen karakteressé, a groove-os riffek pedig így még súlyosabban szóltak, mint felvételekről hallgatva. A klasszikus felállás újbóli összeállása óta pont olyasmi energiát közvetíthetnek, amely a kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb hardcore/metal zenekarává tette őket.
A koncerten elhangzott dalok:
- Urban Discipline
- Shades of Grey
- Fuck the System
- Wrong Side of the Tracks
- Forsaken
- Black and White and Red All Over
- Eyes on Six
- Five Blocks to the Subway
- Fight to Be Free
- We’re Only Gonna Die (Bad Religion cover)
- Punishment
- Hold My Own
Az idei Summer Hell Fesztivál, bár nem ért fel egy Rockmaratonhoz, egy igazán különleges esemény volt, tele zseniális zenekarokkal. Hálás vagyok, amiért részt vehettem mindkét napon és bár örültem volna, ha kapok egy plusz láblógatós vasárnapot, így is azt kell mondjam, hogy megérte fáradtan kelni hétfőn.
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Béres Máté
Szervező: H-Music Hungary
Kapcsolódó tartalom:
Death Angel koncertfotók- Summer Hell 2.nap 2026.07.26. Budapest, Barba Negra
