Bohém szimfónia – Queen Symphonic koncerten jártunk Szolnokon – koncertbeszámoló
(Queen Symphonic – Szolnoki Szimfonikusok, Crazy Little Queen Tribute Band 2023. 08. 12. Szolnok, Parti-túra fesztivál)
A szolnoki Parti-túra fesztivál 11. éve kerül megrendezésre nyári, szabadtéri koncertekkel, a Szolnoki Szimfonikusok szervezésében. Idén először a legendás Queen zenekar dalait vitték színpadra a pesti Crazy Little Queen tribute band segítségével.
A Queen dalai bár rendkívül népszerűek, talán az elmúlt években még inkább, mint valaha (a Bohém Rapszódia c. filmnek is köszönhetően), mégsem egyszerű popzenék, bőven van bennük annyi zenei tartalom, hogy egy szimfonikus zenekar a megfelelő hangszereléssel gyönyörűen kibontakozhat, ha Queen-t játszik. Ezen a koncerten Balogh Sándor hangszerelését hallottuk, aki személyesen vezényelte is a szolnokiakat, és akinek köszönhetően az amúgy zseniális dalok múlt szombaton nemcsak megfelelő hangszereléssel szóltak, hanem egyenesen új szárnyra kaptak. A közönség teljesen jogosan nehezen tudta eldönteni, hogy komolyzenei koncerthez méltó letaglózott katarzisban, vagy rock koncerthez való önfeledt extázisban reagáljon, az előadás első felére a katarzis, a másodikra már inkább a tombolás lett a jellemző.
A rock érzést pedig a Crazy Little Queen biztosította, akik hat éve kitartóan járják az országot és játsszák a Queen dalait. Tribute zenekart általában úgy képzelünk el, hogy a zenekar tagjai beöltöznek az eredeti zenészekhez hasonlóan, ezt a Queen esetében a Crazy Little Queen nagyon helyesen nem teszi. Már csak azért sem lenne jó, ha beöltöznének, mert nem hasonlítanak az eredeti Queen tagokra, illetve például egy Kiss-szel ellentétben, ahol a „jelmez” része a színpadi látványnak, itt inkább fura lenne. Cserében a zenélés nagyon megy nekik, a legtöbb dal a Queen által játszott élő verziókban hallható tőlük, ami már önmagában jó koncertélményt biztosít, hiszen a Queen a legjobb stadionzenekarok egyike, így a dalaik még az album verziókhoz képest is még több energiával van tele. Ezt az energiát a Crazy-s srácok is hozzák, ami nem kis teljesítmény.
A Kossuth tér a kezdésre már csordultig tele volt, közel 4000 emberrel, amikor egy találó Play the game-mel belekezdtek a nagy léptékű koncertbe a zenészek. A hangzás kiegyensúlyozott volt a két zenekar között, egyszerre érezhette az ember rock koncerten és szimfonikus hangversenyen magát, egyik műfaj sem került háttérbe. A Crazy Little Queen frontembere, Giorgio szerencsés középutat talált az ének szempontból nem könnyű dalok feldolgozására, nem éreztük utánzásnak, de nem is volt a stílus idegen Freddie Mercury-étól, hasonló erő és beleélés, sok ismerős fordulat, mégis a saját hangja szólt a torkából. Hallható volt a zenéből, és érezhető volt a konferálásokon, hogy a klasszikus és rock zene ötvözését mindkét zenekar élvezettel játszotta, annak ellenére, hogy viszonylag ritkán hallható, egyedi kombináció ez. A közönség, aki nagyrészt komolyzenére számított a házigazdáktól, eleinte még lassan szokott hozzá a gondolathoz, hogy ez itt rock koncert is, amit kedves bátorításokkal próbált velünk tudatosítani Giorgio.
Már az első dal utáni tapsból érezhető volt, hogy a közönség meglepődött, de a lehető legjobb értelemben, és innen csak felfelé vezetett az út, olyan dalokon keresztül, mint például az I want to break free (amit kétszer kezdtek el játszani, mert az első alkalommal még nem elég bátran énekeltük a dal címét adó első sort, így kaptunk egy második esély hangosabban énekelni), Don’t stop me now, Somebody to love (itt a kiállásban elhangzott szóló ének külön tapsot kapott), I want it all (itt a kiállásban a gitár kapott külön üdvrivalgást), Radio gaga (itt egészen különleges szólamokat kapott a szimfonikus zenekar, amitől új dimenzióban hallhattuk az ismert slágert).
Két különlegesség is volt, ahol a Szolnoki Szimfonikusok kísérték az éneket kizárólag. Ebből az egyik dal, a Love of my life volt, ami a Queen koncertrepertoárjában általában egy szál akusztikus gitárral szól, amit itt hallottunk, az az albumverzió alapján írt nagyzenekari műremek volt, minden benne volt az eredeti dalból, és még olyan dolgok is, amik olyan érzést keltettek, mintha mindig is benne lettek volna a dalban, pedig Balogh Sándor hangszerelésének köszönhettük őket.
A másik dal pedig az egyik csúcspontja volt a koncertnek, már csak azért is, mert olyan dal, amit élőben kevesen hallhattak még. Ez a dal a Barcelona, ami csak szimfonikus zenekarral tud megszólalni élőben, de még az is kevés hozzá, szükség van még egy kivételes tehetségű szopránra is, aki Lőrincz Judit személyében megadatott nekünk ezen a csodás estén. Csak ezért a könnyfakasztóan szép duettért is megérte volna eljönni a koncertre, ami olyan grandiózus pont lehetett volna a koncert végén, amiről csak álmodni lehet.
De még fokozni lehetett a hangulatot egy Bohemian Rhapsody-vel, egy mindent elsöprő visszatapsolás után a kihagyhatatlan We will rock you-val és persze a kötelező We are the champions-szel, ami egyrészt találó volt az összes közreműködőre, másrészt a közönségre, akik csillagos égként ragyogták be a nézőteret telefonjaik vakuival. Itt ráadásul lehetőségünk volt még egyszer hallani Lőrincz Juditot, aki beszállt a refrénekbe, és így operai magasságokba emelte a dalt. Ha valami még jelzi, hogy mennyire sikeres koncertet kaptunk, az az, hogy ez a visszataps nem volt elég, bár látszólag nem számoltak vele, mégis még egy visszatapsra visszajöttek a zenészek, és megismételték nekünk a Don’t stop me now-t, amire a koncert elején még lelkes taps, itt a végén már igazi „ereszdelahajamat” volt a reakció.
A koncertsorozat szerencsére folytatódik, legközelebb szeptember 28-án Szombathelyen, majd Október 1-én Békéscsabán lesz hallható, nem szabad kihagyni.
Írta: Hetessy-Németh Tünde
Credit: Kiss János, Csabai István, Lescsinszky Zoltán