Bryan Adams berúgta az MVM Dome ajtaját – koncertbeszámoló
(Bryan Adams koncert 2024.10.14. MVM Dome)
A magyar rajongóknak öt évet kellett várni, hogy Bryan Adams visszatérjen hozzánk. 2019-ben Adams a Hősök terén adott egy emlékezetes ingyenes koncertet több tízezer embernek. No meg persze egy privátot is Mészáros Lőrincznek tavaly év végén, de arra nem volt olyan szerencsém, hogy bejussak. 😀 Kanada első számú rockerének magyar koncertjei közül az a 2019-es buli volt a legkevésbé kedves a szívemnek. A szokásos 2 órás vagy még annál is hosszabb műsoridő helyett be kellett érnünk egy másfél órás „haknival” és az időjárás sem volt a legjobb aznap.
Ezúttal viszont számítani lehetett egy Bryan Adams féle varázslatos estére. Az eddig megszokott Papp László Sportaréna helyett a helyszín ezúttal az MVM Dome lett. Ez egy pici aggodalommal töltött el, hiszen az ország legmodernebb koncert helyszíne sajnálatos módon eddig a pocsék hangzású koncertekről vált hírhedté. Nem tudom, hogy most az ülőhelyeken milyen volt a hangzás, de nagyon panaszkodni senkit nem hallottam. A küzdőtéren (a baloldali fő hangszóró alatt) viszont egyszerűen minden tökéletesen szólt. Az első pár szám még kicsit maszatosnak tűnt: az ének halk volt, a gitár tompa, a basszus pedig csattogós, de nem túl mély, de egy bő negyedóra után már semmibe nem tudtam volna belekötni. Mindent sikerült tökéletesre keverni. A lassabb, szellősebb hangszerelésű daloknál pedig egyszerűen gyönyörűen szóltak.
A koncert előtti intenzív reklámkampányból lehetett sejteni, hogy vannak még eladatlan jegyek. A nézőszám így is nagyon tisztességes volt: nehezen saccolom meg, hogy mennyien lehettünk, de valahová a 10 – 12 ezer ember körülire becsülném a létszámot. Adams minden esetre az egyik konferálásban több, mint 10 ezer emberről beszélt. A legfelső emeleten voltak üres szektorok és a küzdőtér is szellősen volt csak megtöltve, de szerencsére így könnyű volt bejutni, helyezkedni vagy a valamelyik büfét megcélozni.
A megérkezés után rögtön megcsodálhattuk a nézőtér felett egy repülő autót. A So Happy It Hurts album dizájnjával díszített járművet pici propellerek tartották közvetlenül a fejünk felett. A kezdésig ez szórakoztatta a nőzőket. Picivel 8 után pedig John Cleese (igen, a Monty Pyhonból) intró – monológja után el is kezdődött a koncert. Rögtön az első dal után (A Kick Ass a már említett So Happy It Hurts albumról) három dolog volt szembetűnő: egyrészt a színpadkép még annál is puritánabbá vált, mint legutóbb: gyakorlatilag a hangszereken és a zenészeken (Bryan Adams fehérben, mindenki más feketében) kívül már semmi nincs szem előtt.
Másrészt évek óta először nem öt fős volt a zenekar (Bryant is beleértve): Solomon Walker, a basszusgitáros egy pár héttel ezelőtt kikerült a bandából. A rajongók csak találgatják, hogy mi lehetett az ok: talán egyeztetési problémák egy másik formációjával, de így nagyjából 20 év után Bryan újra basszusgitárt akasztott a nyakába. A dobos poszton pedig Mickey Currey-t Pat Steward váltotta. Pat az a szöszke fiatal dobos srác a Summer Of ’69 videó klipből, persze most már 40 évvel idősebb kiadásban. A személyi változások némi stílusváltással is jártak. Bryan Adams élőben mindig rocker volt, de ez most már hatványozottan így van. Pat Steward érkezéséve minden dal keményebben, lendületesebben szól. Nem annyira szofisztikált a dobolása, mint Mickey-é, de igazi őserőt hoz a dalokba. A zenekar pedig láthatóan nagyon jól érzi magát vele a színpadon. Én már láttam az elmúlt években több alkalommal ezt a felállást külföldön és évek óta nem éreztem, hogy ennyire jó formában lennének, mint most. A setlistben is sokkal több a bátrabb vállalás. Több korai dal (80-as évek) kerül be egy-egy este programjába, mint korábban.
Adams azért nem csak basszusgitáron játszotta végig az estét. Akusztikus és elektromos gitárt is akasztott a nyakába. Ilyenkor a billentyűs Gary Breit játszotta a basszus témákat Moog szintetizátorán. Gary szerepe kicsit hangsúlyosabbá is vált emiatt. Az elmúlt időszakhoz képest nem is annyira a színpad szélén helyezkedett el.
Picit aggódtam, hogy a megfogyatkozott zenész létszám majd a produkció kárára megy. Láthatóan kísérleteznek még azzal, hogy bizonyos dalokat hogy szólaltassanak meg ebben a felállásban és Bryan pedig néha feltűnően félre fogott egy-két hangot a basszuson, de pár daltól eltekintve az aggodalmam teljesen alaptalan volt. Talán csak a Run To You-t és az Only Thing That Looks Good On Me Is You-t viselte meg igazán a két párhuzamos gitár téma hiánya. De cserébe a Back To You talán még sosem szólt ennyire energikusan. Gary széles vigyorral az arcán élvezte, hogy a dal jellegzetes zongoratémája mellett a basszust is püfölheti.
A setlist egyébként monumentálisra sikerült. 30 dal került bele az este programjába. Ha azt nézzük hogy a pár nappal későbbi ciprusi koncerten csak 25 dalt játszottak, akkor igazán elégedettek lehetünk, még akkor is, ha ezt csak úgy tudták megoldani, hogy jó pár dalnak kihagyták a második versszakát, így rövidítve azokat. De még így is bőven 2 óra feletti volt a koncert hossza.
Bryan megemlékezett Tina Turnerről, akit tavaly vesztettünk el. Kiemelve, hogy a világ egy nagyszerű zenészt, de ő ezen felül egy barátot is vesztett vele. Adams karrierjét Tina Turner segítette igazán pályára állítani. Az It’s Only Love-ot Adams írta és közösen énekelték, Tina pedig maga mellé vette az akkor aktuális turnéjára, megfizethetetlen promócióhoz segítve ezzel. De Bryan Adams sok más előadónak is írt dalokat és ebből még kettőt el is játszottak ezen az estén. Elhangzott a Kiss zenekar War Machin című száma (szintén Adams szerzemény) valamint az Adams által valaha volt legjobb férfi rock énekesnek titulált Joe Cocker When The Night Comes című dala. Többektől is hallottam, hogy számukra ez volt az este egyik legnagyobb fénypontja.
Én is kiemelnék két dalt: az egyik a Take Me Back az 1983-as Cuts Like a Knfie albumról, ami a legnagyobb kedvenceim közé tartozik és utoljára élőben még 1992-ben hallottam a Népstadionban, a másik pedig a ráadásban és annak is majdnem a legvégén előadott Hey Baby című dal. Ez a dal az On a Day Like Today album egyik (szerintem indokolatlanul) kimaradt dala. A dal csak kislemezen jelent meg. Bryan egy szál akusztikus gitáron adta elő, Gary pedig becsatlakozott egy visszafogott billentyű szólammal. Az emberek levegőt nem mertek venni az dal alatt annyira gyönyörű és katartikus volt. Hiába közel 30 éves már ez a dal is, ez nagyjából még csak a hetedik-nyolcadik alakalom, hogy élőben eljátszották. Örülök neki, hogy hallhattam.
Egy-két érdekesség még a dalok kapcsán. A Shine A Light című dalt, Bryan nemrég elhunyt apjáról írta (Ed Sheeran volt a dal társzerzője egyébként). A Straight From The Heart-ot pedig 96 éves anyukájának (Jane-nek) ajánlotta, akinek a támogatása kellett ahhoz, hogy a zenész szakmát merje választani. A So Happy It Hurts című dal háttérvetítésében egyébként egy pár percre mi is láthattuk Jane-t, aki Bryan mellett ült az autóban.
A zenészek között még nem említettem Keith Scott-ot, pedig ő Adams első számú tettestársa. Ezen az estén is a csillagokat legitározta az égről. Az It’s Only Love gitár kiállása még mindig élményszámba megy az ikonikus gitárpörgetéssel, ami még sokadik alkalommal is ugyanolyan hatással bír, mint amikor először láttam. Bryan Adams pedig hiába közeledik a 65. születésnapjához (ahogy erről az 18 ’till I Die című dal dalszöveg apró változtatásával viccesen utalnak) ugyanolyan tisztán énekel, mint 40 évvel ezelőtt. Azt hogy az idő múlik talán csak az jelzi, hogy az igazán agresszív rekedtes éneklést nem erőlteti annyira, mint ahogy az a korábbi években tette, de szerintem így is ő a világ jelenlegi egyik legjobb énekese és frontembere. Elképesztő, hogy mennyire tud bánni a közönséggel és mennyire remekül irányítja a saját zenekarát zenei szempontból.
A koncert vége felé a Cuts Like a Knife alatt még három lányt is felhívott a közönségből, akik táblákat emelgettek, hogy szeretnének énekelni. A legvégén pedig egy magyar zászlót kapott a közönség soraiban, ezt magasba emelve búcsúzott. Azt hiszem, hogy az eddig leírtakból is egyértelmű, hogy odáig voltam a koncertért. Az év egyik legjobb koncertjét kaptuk, gyakorlatilag a koncert utáni gyors közvélemény kutatást tartva csak végsőkig pozitív véleményeket hallottam, de a koncert óta megjelent kritikák is egytől-egyig csupa dicsérettel vannak teli. Remélem, hogy nem kell újabb öt évet várni vagy Mészáros Lőrinccel jó barátságba kerülni, hogy minél hamarabb újrázhassunk.
Írta: B.T.
Credit: (Mobilos képek, Szebényi Gábor, Koncertmagazin.hu)
Szervező: Live Nation