Cirkusz maximusz – a Cirque du Soleil újra Budapesten – beszámoló
(Cirque du Soleil 2024.02.08. Budapest, MVM DOME)
Amikor 1984-ben Guy Laliberté és Gilles Ste-Croix utcai előadóművészek megalapították Les Échassiers (Gázlómadarak) nevű társulatukat, még csak nem is sejtették, hogy 40 év múlva a világ egyik vezető szórakoztatóipari csoportosulását hozzák létre. Négy évtized alatt a Cirque du Soleilre átnevezett társaság igazi előadóművészeti vállalattá nőtték ki magát, 4000 alkalmazottal, leányvállalatokkal, éves szinten nagyjából 1 milliárd dolláros árbevétellel, állandó Las Vegas-i székhellyel és több ezer sikeres fellépéssel. Előadásaikban vegyítik a hagyományos akrobatikát, az ázsiai mutatványokat, a táncelemeket, a mászószámokat és egyéb előadóművészeteket, mindezt általában egy fantáziakoncepcióra felfűzve.
Magyarországra immáron nyolcadjára látogatott el a (szó szerint) díszes kompánia, ezúttal a 2009-ben bemutatott, OVO cím alatt futó produkciójukat hozva el az MVM Dome cirkuszra éhes közönsége elé. Mert a Cirque du Soleil (A Nap cirkusza), ahogy neve is elárulja, bizony egy cirkusz, méghozzá a javából. Kortárs cirkusz, nem látunk két lábon ugráló uszkárokat, hullahoppozó páviánokat vagy szavannáról álmodó, ketrecbe zárt oroszlánokat sem. Csak világszínvonalú akrobatákat, akik gyakran profi sportolói vagy táncos karrierjüket lezárva lépnek be a társulatba, hogy aztán estéről estére tapsra válthassák gyerekkoruk óta fejlesztett képességeiket (a társulatban számos egykori magyar élsportoló is megfordult az évek során).
A produkciók között találunk extrahajlékony kígyónőt, egyensúlyozó művészt, zsonglőrt, légtornászokat, hajánál fellógatott táncosnőt vagy épp a falra trambulin segítségével felugráló artistákat – érdekes módon nagyjából csupa olyan produkciót, amit már láthattunk tévében, a Nagycirkuszban, vagy épp a Müpa modern cirkuszi előadásán. De a Cirque du Soleil értéke nem (csak) a nagy tudású előadóművészekben rejlik. Az ámulatbaejtő teljesítményeken túl a körítés legalább annyira fontos: elképesztően minőségi és látványos jelmezek, valamint a nagyszerű zenei aláfestés mellett, egy kifejezetten szórakoztató „színdarab” bontakozik ki a szemünk előtt, újra és újra nevetésre késztetve a nagyérdeműt.
A képzeletbeli rovarvilágban játszódó szerelmi drámában egy katicabogárba beleszerető csupacsáp-csupaszív légy és egy Louis de Funes-be oltott cirkuszigazgató-szerű bogárfőnök, Master Flipo kerül konfliktusba újra és újra, Menő Manó-féle francia halandzsával bizonygatva saját igazukat, sőt, még a közönségből is a színpadra csábítanak nézőket, ha úgy adódik. A kis közjátékok a koncepcionalitáson túl fontos műszaki funkcióval bírnak: miközben a bogaras szerelmi drámákon mulatunk a szorgos technikai személyzet átszereli a színpadot a következő show-elemhez.
A gyors mozdulatok Forma 1-es kerékcseréket idézően hatékonyak és begyakoroltak, nem kockáztathatják a művészek testi épségét, és a darab folyamatosságát lassúsággal vagy hanyagsággal – a műsor ennek megfelelően flottul és szórakoztatóan hömpölyög. Legyen szó mászórúdon való fel-le rohangálásról, vagy karikában forgolódásról, a földi halandóknak jóformán kivitelezhetetlen produkciók könnyedsége ellenére valójában mindannyian tudjuk: a kötélre és a rúdra már a középiskolában is csak kiválasztottak tudtak különösebb erőfeszítések nélkül felmenni.
A különböző műsorszámokat félszáz, különböző rovarnak öltözött artista prezentálja, a teljesség igénye nélkül: a szitakötő egyensúlyoz, a skarabeuszok az est legkomolyabb attrakciójában, a légtornász mutatványban repkednek, a szúnyogoktól ez esetben nem mi mászunk a falra, hanem ők ugrálnak az öt méter magas építményre gumiasztalról, a szentjánosbogár kínai jojókkal zsonglőrködik, a pillangók kötélen lógva ügyeskednek, míg a zenekar csótánynak öltözve húzza a talpalávalót. A szórakozás garantált, gyereknek, felnőttnek egyaránt.
Az ilyen produkcióknál mindig fontos kérdés, hogy hogyan tudnak egyensúlyozni a profizmus, a minőség és a hagyományos cirkuszi ripacskodás között. A Cirque du Soleil nem véletlenül 40 éve a showbiznisz megkerülhetetlen résztvevője. Nekik valahogy mindig sikerül.
Írta: Farkas Péter
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Kapcsolódó tartalom: