Deathcore a Sziget Fesztivál nagyszínpadán – beszámoló a pénteki napról
(Sziget Festivál 2026. 08.11-15. Hajógyári-sziget)
Ismét eljött az év sokak által várt hete, amikor a Hajógyári-sziget megtelik élettel, színekkel, zenével és a legkülönfélébb programokkal. A Sziget Fesztivál 2026-ban hivatalosan augusztus 11-e és 15-e között zajlott, melyet megelőzött egy 0. és egy -1. nap is. Olyan neveket sorakoztattak fel idén a szervezők a nagyszínpadon, mint a Twenty One Pilots, sombr, Lewis Capaldi, Biffy Clyro, Skrillex, Zara Larsson, bbno$, Florence and the Machine és a pénteki nap főfellépője, a Bring Me The Horizon. A szerencsések tíz évvel ezelőtt már láthatták őket a Szigeten és aki követte a zenekar útját, azon sem csodálkozik, hogy azóta headliner pozícióba küzdötték fel magukat.
Tekintve, hogy ez már az ötödik napom volt a fesztiválon és az irodai munka után tudtam csak bulizni, nem is siettem annyira. A 29 éves norvég énekesnő, Sigrid szettje már tartott a nagyszínpadon amikor kiértem és tekintve, hogy van egy közös dala a Bring Me The Horizonnal, bele is néztem kicsit, hátha valami csoda folytán sor kerül a Bad Life-ra. Mint az most is bebizonyosodott, vannak olyan csodák, amik sosem következnek be. Kifejezetten szimpatikus karakter egyébként, sminket alig viselt, egyszerű ruhában volt, csak a hangjára támaszkodott, semmi másra. Említette, hogy az Ed Sheeran társaságában turnézott ezelőtt és még egy kiadatlan, az egyik helyszín backstage-ében írt dalát is előadta zongorán.
Utána a Budapest Park színpada felé vettem az irányt, ahol az idén 20 éves AWS zajongott egy órát. A srácoknak kifejezetten nagy mázlija volt, hogy a Bring Me The Horizon előtt kaptak egy sávot 18.20-tól, hiszen nem kevés embert tudtak így bevonzani. Egészen konkrétan egy külföldi társaság beszélgetését is elcsíptem magam mellett, akik megegyeztek abban, hogy bár fogalmuk nincs, miről szól a szöveg, imádják a zenét. Volt nagy pogó is, circle pit, szülinapi lufikat is dobáltak nekünk tizesével. Az AWS Örs nélkül sosem lesz már az igazi, de Stefán Tomi egy igazán méltó utód, aki tisztelettel nyúl a dalokhoz és aki a Lelket vennék előtt most is megemlékezett 29 éves korában elhunyt barátjáról. Még a kivetítőkön is látszott, hogy könnyeivel küzdött, de a nézőtéren sem sok szem maradt szárazon. Kifejezetten jó koncertet adtak, sokan is voltak, a hangulatra sem lehetett panasz, így egészen biztos, hogy az ötösfogat pozitívan könyvelte el ezt az estét. Aki pedig lemaradt volna erről a különleges eseményről, november 14-én az Arénában pótolhatja az élményt a zenekar eddigi legnagyobb szabású koncertjén.
Bármilyen hihetetlen, én ezen a napon nem a BMTH koncertjét vártam a legjobban. Sokkal inkább izgatott Marko Purišić bulija, aki 2024-ben tűnt fel Baby Lasagna néven, az Eurovíziós Dalfesztiválon, Horvátországot képviselve. Elég nagy népszerűségnek örvendett ez a koncert, hiszen annyian gyűltek össze a Buzz színpada előtt, hogy a tömeg szélét sem nagyon lehetett látni. Az egészen biztos, hogy számomra ez volt az idei Sziget legnagyobb megmozdulása, de összességében is merem állítani, hogy az egész fesztivál egyik legkiemelkedőbb koncertje volt. Az az elképesztő mennyiségű energia, ami a teljes zenekarból áradt, abszolút páratlan és amit ők adtak nekünk, azt vissza is kapták, hiszen a közönség is lelkesen tombolta és ugrálta végig mind a 60 percet. Egymást követték a pörgős dalok, egyedül a Demons & Mosquitoes nyújtott pár percnyi pihenést, amikor még vakuk és öngyújtók fényébe is borult a küzdőtér. Baby Lasagna koncert nélkül sem kell sokáig maradnunk szerencsére, december 5-én ugyanis az A38 Hajót veszik be az Akvárium Klub Kishallja után.
Az, hogy a Bring Me The Horizon Európa egyik legnépszerűbb mainstream fesztiváljának főfellépője, alapból nem kis szó. Az pedig, hogy a legújabb, Dehumanized című ízig-vérig deathcore dalukkal nyitották a szettet, egyenesen megbotránkoztató lehetett a Zara Larsson fanok számára. Ó, de nekünk, földi halandóknak, akik mindent megadunk azért, hogy egy kicsit szóljon is valamiről az élet a sokszor lagymatag popzenén túl, nekünk maga volt a mennyország. Persze utána sorra következtek a BMTH populárisabb és egyáltalán nem deathcore dalai is, de Oli Sykes azért szépen bemutatott ezzel a nyitással a világnak. Azért valljuk be, a Pray for Plagues sem szólt rosszul, amire a The Southern Oracle és a Red Swamp énekesét, Kókai Barnit hívták fel a színpadra. (Mesélj Barni, milyen egy álomban élni?) Volt konfetti, még szív alakú is a Can You Feel My Heart? alatt, rengeteg pirotechnika, vakító fények és a rengeteg BMTH-től megszokott stílusú (nekem kifejezetten nem tetsző) vizuál. A Follow You és a Drown persze most is el tudott érzékenyíteni, de inkább az önfeledt szórakozásról szólt ez a másfél óra. Ennek a zenekarnak az élő teljesítményében csalódni nem lehet és bár nem ez volt a kedvenc Bring Me The Horizon koncertem, azért megint bebizonyították, hogy nagyon sokáig kell még számolnunk a nevükkel a rockzenei fesztiválokon és a stadionkoncerteken túl is.
Egy könnyed levezetésnek szaladtam is vissza a Buzzra, hogy idén másodjára láthassam a Bring Me The Horizonon túl az Annisokay-t is. Bár a német post-hardcore zenekar hangzásban nem áll annyira közel a szívemhez, az énekes, Rudi Schwarzer és az énekes-gitáros Christoph Wieczorek kettőse olyan különleges vokálokkal tolja meg az egész produkciót, ami rengeteg hasonló zenekar fölé tudja emelni őket. Ők voltak a fesztivál egyik legnagyobb nyertesei, hiszen a nagyszínpad zárása után kezdtek 10 perccel, így mindenki, aki nem a következő italért vagy egy pizzaszeletért állt sorba és még nem is akart a legnagyobb tömeggel hazaindulni, itt kötött ki. A BMTH után igazából pihentető volt az ő szettjük, de azért a bevállalósabbak (vagy éppen a kellőképpen részegek) itt is nyugodtan tudták folytatni a tombolást. Az Annisokay másik kiemelkedő tulajdonsága a precizitás. Zseniális minden tag, tényleg, egyetlen szó nem érheti a ház elejét miattuk. Folyamatosan azt éreztem most is a koncertjük alatt, hogy elképesztően tisztelik egymást, a hangszereket és a dalokat is, ezt pedig én mindig becsülni fogom bennük.
Azt hiszem, a Sziget Fesztiválnak sikerült az utóbbi időszak legzúzósabb napját összeállítani augusztus 14-én. Csak bízni tudok benne, hogy megmarad ez a tendencia és minden évben kapunk egy ilyen jellegű, tematikusabb napot és nem csak naponta 1-2 elvétett nevet a kisebb színpadokon.
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Hetessy-Németh Tünde, Farkas Péter
(A B.M.T.H. fotók előző budapesti koncerteken készültek.)
