Digitális majális – Jean Michel Jarre a Papp László Sportarénában- koncertbeszámoló
(Jean Michel Jarre koncert 2025.06.26. Papp László Budapest Sportaréna)
A „nem esik messze az alma a fájától”- mondás valóság tartalmára igazán kézzel fogható példa, az idén hetedjére Magyarországra látogató Jean Michel Jarre. Bár a kis Jean Michel épp öt éves korában járt, mikor édesapja, a Dr. Zsivágó és a Híd a Kwai folyón filmek Oscar-díjas zeneszerzője, Maurice Jarre elhagyta családját, az apa nélkül felnövő fiúcska már egész kiskorában, apai példa nélkül kötelezte el magát a muzsika mellett. Bár ifjú korában gyakori vendége volt a helyi jazz-kluboknak, klasszikus zeneszerzők, pl. Stravinszkij és Pierre Schaeffer, a hangkollázs-zene úttörőjének hatására kezdett el komolyabban foglalkozni a zenéléssel. Némi reklám- és balettzeneszerzés után, 1976-ban alkotta meg a későbbi elektronikus alapművét, az Oxygène-t, amely során még kizárólag analóg szintetizátorokon kotyvasztotta ki az akkoriban még teljesen szokatlan és korszakalkotó hangzását. Az azt követő ’78-as Équinoxe és az 1980-as Les Chants Magnétiques (magyarul Mágneses mezők néven ismert) lemezek, az elődjükkel együtt szinte minden hazai vinyl-lemezgyűjtő polcán megtalálhatók (a Csendes éj és az István a király mellett persze). Számos további sikeres lemez, és elképesztő, Guinness-rekorder tömegek előtt előadott koncertek után, hetedjére érkezett hazánkba a szintetizátor-zene 77 éves pápája.
Aki azonban egy megfáradt öregember analóg szintiken való prüntyögésére számított, kellemesen kellett, hogy csalódjon. A legnagyobb rosszindulattal is legföljebb 55-nek látszó francia, bármely Balaton Soundon úgy megtáncoltatta volna a közönséget teljesen friss és modern köntösbe öltöztetett nótáival, hogy a zamárdi bulihadsereg azóta is csak nézne Mojitójával a kezében.
A színpadra egyedül érkező mester nem is habozott egyből bevetni egyik nagyágyúját: a Les Chants Magnétiques 1 kicsit technósitott változatával nyitotta meg az estét, hogy a némi steampunkos vetítéssel megfűszerezett Epicával folytassa a szeánszot. A 2022-es Oxymore piros fényekkel és zavarbaejtő, kicsavarodott fejű modellekről vetített háttérrel sokkolt, majd a Sex in the Machine-ban leginkább Galla Miklós festményeire hasonlító vetítések előtt, valami furcsa, medúza-szerű üvegharangból csalt ki érdekes hangokat. A szintén óriássláger Oxygène 2-ben a szemüvegébe szerelt kamerán keresztül láthattuk a varázslatot a mágus szemén keresztül. Aki az hitte, hogy itt egy David Guetta-szerű „benyomom az USB-t, meg pár gombot ’sztintegetek”-típusú performance zajlik, az itt végleg elvesztette a fonalat. Az Arpegiateurt az európai, köztük magyar elektronikus zenészeknek ajánlotta, majd a ’84-es, Zoolookologie vetítéseiben n a magyar Zauder Dávid által készített arcok néztek le ránk.
Az Équinoxe 7-ben egy légy által látott sokszoros perspektívában láttuk a művészt, pazar lézershow-val kiegészítve. A Tangerine Dreammel felvett Zero Gravity és a The Architect technóták után, az Exitben a Halálcsillag belsejében száguldottunk, majd a Révolution Industrielle 2-ben Edward Snowden beszéde után újabb lézershow következett. Jarre a fejlődés pulzusán tartja ujját, így hát a Robots Don’t Cry előtt felhívta a figyelmünket a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekre, ennek a kivetítőn kék-sárga és fehér robotok tánca adott nyomatékot. A vidám Herbalizer zöld fényei után az Oxygéne (Part 19) majd az Équinoxe 4 következett, a LED-falakon a lemezborítóról ismert kukkeres arcok mozgolódtak. A szintén 2022-es Brutalism újabb lézerorgiát hozott, majd az Oxygéne 4 gyors verziója és az azt követő Epica is lassan előre csalta az ülőhelyekről a színpad előtt ugrálni vágyókat. A Pink Floydos kezdésű, Armin van Buurennel rögzített Stardust arany háttérrel és Robert Miles-os refrénnel zárta le a koncertet. (Bár lehet, Robert Miles elsírná magát örömében ezen összehasonlítás miatt). A ráadásban a rövid Quatriéme Rendez-Vous mobillámpák felkapcsolásra sarkallta a népeket, majd talán leghíresebb dallama, a Les Chants Magnétiques 2 átdolgozott verziója és a kivetítőn bizarr manók búcsúztatták az estét.
Ha nincs Jean Michel Jarre, talán nincs a jelen formájában ismert Chemical Brothers, a Depeche Mode, a Pet Shop Boys vagy épp Moby. A francia művész hatása a modern zenékre elvitathatatlan és felcserélhetetlen. Bár a történelemben nincs „mi lett volna, ha”, de ha eljátszunk a gondolattal, hogy alakul a sorsa, ha az apa nem hagyja el a családot, és általa más mederbe terelődik a kis Jean Michel zenei karrierje, lehet, egész más zenék szólnának ma a rádiókból. Szerencsére így alakult, ahogy, és a szellemben és testben is fitt és friss szintetizátorkirály jobb hellyé változtatta a világot 50 év alatt. Ahogy a Papp László Sportarénát is, ezen az estén.
Írta: Farkas Péter
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Broadway Jegyiroda
Kapcsolódó tartalom:
Jean Michel Jarre koncertfotók 2025.06.26. Papp László Budapest Sportaréna