Édes franciakrémes – Zaz a Budapest Parkban – koncertbeszámoló
(Zaz koncert 2026.06.30. Budapest Park)
Bár a Szigeten jópárszor belefutottam a francia világsztár koncertjeibe, a mérhetetlen, óriássátrakat csordultig megtöltő, az összes dalt kivétel nélkül kívülről üvöltő (többnyire francia) rajongó minden alkalommal eltántorított attól, hogy beverekedjem magam a közelébe és alaposabban megismerkedjek a modern francia sanzon királynőjével. De eljött az én időm! A sokkal könnyebben megközelíthető, és jelen esetben inkább magyar ajkú közönség elé ellátogató 46 éves énekesnő újra a dél-pesti Budapest Parkot vette célba, hogy ne poros fesztiválközegben csepegtessen mézet a fülünkbe.
Az immáron másfél évtizede nemzetközi sikereket elérő Isabelle Geffroy már ötévesen gyanúsan sokat foglalkozott a zenével: hegedülni, zongorázni, gitározni tanult szülővárosában, Tours-ban, spanyol nyelvtanár anyja és elektronikai műszerész apja nagy örömére. Így hát semmi sem mentette meg attól, hogy később is a muzsikálás töltse ki mindennapjait. 2001-ben a Fifty Fingers blues együttes énekese lett, majd más zenekarokban is megfordult, és felvette a Zaz művésznevet. Utcai énekesként szerzett rutinját is kihasználva nyerte meg 2009-ben a Tremplin Génération France Bleu/Réservoir országos tehetségkutatót, ezzel széles közönséggel megismertetve nevét és munkásságát. 2010-ben meg is jelent debütáló, saját művésznevét viselő albuma, rajta a nemzetközi porondon is kiválóan teljesítő gigaslágere, a Je veux. Isabelle taníttatása kifizetődött, a tours-i kislány Edith Piaf, Mireille Mathieu és Sylvie Vartan nyomán francia határokon túl is sztár lett. 2011-ben elnyerte a European Border Breakers Awards-ot, azaz a európai zenei áttörés-díjat, az EBBA-t, majd 2015-ben, Paris című albumával legjobb nemzetközi női rock/pop művészként megkapta a 2015. Echo díjat is. Azóta fel-alá végigturnézta Európát és a jó 5 millió eladott lemezt nézve kifizetődőek lettek az egykori zeneórák.
A hőkupola alatt szenvedő Budapestre sokadjára érkezett Zaz művésznőt teltházas Budapest Park várta. A már Alanis Morissette előtt is bemelegítő, nagyon tehetséges magyar énekesnő, Zóra búgó hangjával és a színpad közepére helyezett pianínóval várta, hogy megteljen a küzdőtér deszkapadlója. Újfent színvonalas előadása végére gyakorlatilag sikerült is feltölteni a placcot. Szűk félóra átszerelés után szelfinek tűnő önkamerázással lépdelt be zenészei után az est igazi sztárja, hogy leginkább új, Sains et saufs című albumát népszerűsítse a magyar fővárosban. Némi monológ után bele is csaptak a 2025-ös Je Pardonne-ba. A szimpatikus előadó két mosollyal az ujja köré fonta a Park tízezres közönségét, majd a szintén új Mon Sourire, a 2026-os Mon vrai moi és a On peut comme ca következett. A 2018-as Effet Miroir-ról meghallgattuk a Qué vendrát, és még egy új nótát, a La flamme-t. A debütáló lemezről nem maradt ki a Les passants, ahogy a 2013-as Recto Verso-ról a Comme ci, comme ça sem. Párizs mindig Párizs marad – énekelte a 2014-es Paris nagylemezéről a Paris sera toujours Paris-t, majd a 2021-es, ezúttal az igazi nevéről elnevezett, Isa-ról jött a J’imagine que tu sais. A friss Au pays des merveilles és Mon cœur tu es fou után újabb régiség, a szintén 2010-es Éblouie par la nuit csendült fel. A tavalyi Sains et saufs-t a 16 évvel korábbi La fée és az öt évvel későbbi Si jamais j’oublie követte. Az On ira-ban Zaz letipegett a színpadi lépcsőn, kijött a közönségbe, és végipacsizva, szelfizve, néhány operatőr kíséretében vonult át az embertömegen, végleg magába bolondítva az izzadó nagyérdeműt. Rövid visszataps után a nagy előd, Edit Piaf 1947-es örökzöldje, a La Vie en rose bontakozott ki egy akusztikus gitárintróból, hogy jöjjön amire mindenki várt, Isabell nyertes lottószelvénye, a Je veux. Egyetlen mosolytalan arcot sem lehetett látni ekkorra.
Zaz sikerének kulcsa többágú célszerszám: adott egy egészen kivételes hangszín, amely egyszerre olyan, mint ha mindjárt elsírná magát, mint ha egy 70 éves bárénekesnő és egy 16 éves tinilány adná ki magából egyszerre, bársonyba burkolva bájos rekedtséget. Mindehhez olyan könnyed és erőfeszítés nélküli éneklés társul, ami párját ritkítja a könnyűzenében. Olyan egyszerűen énekli ki a legbonyolultabb dallamait, mint ha csak a konyhában dudorászna. Adjunk mindehhez kellemes, fülbemászó, könnyen megjegyezhető dallamokat, és egy nagyszerű, a dalok előadásához bőven túlképzett jazz-zenészekből álló szimpatikus háttérbandát. És ne felejtsük maga Zaz karakterét sem, laza színpadi jelenléte, elképesztő tapasztaltsága, lelkessége és őszinte kedvessége mindenkit levesz a lábáról. A gyerek kedvenc óvónője, a sarki kávézó bájos pincérnője, az esti varieté dizőze és buszon ránk mosolygó ismeretlen egy személyben. Nem csoda, hogy budapesti közönség sem tudott neki ellenállni: másfél óra muzsikálás és csodás műsor után a francia énekesnő előtt hevert mindenki.
Na, még nagyobb tömeg lesz a Szigeten ezek után a Zaz-koncerteken. De még az is lehet, hogy legközelebb beverekszem magam a színpad elé. Kár, hogy idén nem lép ott fel.
A setlist:
Je pardonne
Mon sourire
Mon vrai moi
On peut comme ça
Qué vendrá
La flamme
Les passants
Comme ci, comme ça
Paris sera toujours Paris
J’imagine que tu sais
Au pays des merveilles
Mon cœur tu es fou
Éblouie par la nuit
Sains et saufs
La fée
Si jamais
On ira
La Vie en rose
Je veux
Írta: Barna Viola
Credit: Farkas Péter
Szervező: Budapest Park
Kapcsolódó tartalom:
