Elementáris matekmetal Budapesten – JINJER, Unprocessed, Textures koncertbeszámoló

Az estet a 2023-ban hamvaiból feltámadt progresszív metalcore/djent Textures nyitotta. Sajnálom – meg egy kicsit nem is értem -, hogy progmetal rajongóként nem jutottak el hozzám hamarabb, de így legalább szűz füllel tudtam neki indulni az első Textures-élménynek. A meglepetés pozitív volt: csak úgy sütött a színpadról, hogy éppen örömzenélés történik, a súlyos riffek ellenére végig mosolyogtak a fiúk. Még egy kis emelvény is volt a színpad elején, amire – a klasszikus monitorok hiányában – lábaikat feltették, amivel nemcsak a színpadképet, hanem szó szerint a színpadot is megemelték. A dobos srác viszonylag merev felső testtel tolta le a jól kimatekozott groove-okat, na de olyanokat dobolt, hogy erre még vissza is kell térnem. (Csodálom és szeretem a poliritmikát!) Még nagy szerencse, hogy meg tudom ezt tenni a januárban megjelent Genotype című albumuk által (ami egyébként a 2016-os Phenotype konceptuális folytatása), erről a lemezről hallhattuk most a dalokat. A fényviszonyok és a hangzás se voltak a legjobbak, de tudjuk, hogy ez az előzenekarok keresztje és nem is feltétlenül az ő számlájukra írandó. Az viszont hatalmas plusz pont, hogy koncertjük után hátramentek a merch-höz dumálgatni a közönséggel. Pár szót én is tudtam velük váltani, rendkívül kedves formák!

Fotó: Máté Éva

Másodikként a progresszív metal újabb generációjaként emlegetett Unprocessed csapott a húrok közé. Baromi jó introval kezdtek. Ez rögtön segített is elvonatkoztatni Évi barátnőm vicces és egyébként teljesen reális megjegyzésétől, miszerint kinézetre abszolút boyband (backstreet boys féle). Ez a kis élcelődés ne tévesszen meg senkit, ugyanis brutális energiát vittek a Barba színpadára, olyat, amire egy boyband egyébként nem lenne képes. (Nagyobb valószínűséggel semmisülnének meg, minthogy ennek szintnek akárcsak a közelébe férkőzzenek.)

Őrület, hogy a zenészek mennyire fiatalnak tűnnek még, és már így is 13 évet maguk mögött tudhatnak zenekarként, az igaz ugyan, hogy több tagcsere is akadt ez idő alatt. Legutóbbi – már a hatodik – albumuk 2025-ben került kiadásra Angel néven. A frontember – és alapítótag –  Manuel Gardner Fernandes kivételesen precíz és technikás gitáros, a headless Ibanez signature gitárjával pedig már ikonikussá kezdi kinőni magát. De a dicséret nem csak Manuelt, hanem az egész produkciót illeti: hihetetlenül feszes volt és pont megfelelő arányban kutyulták ki a matek, szemöldökráncolós metalcore riffek, dühös üvöltések és a melodikus, catchy énekek, atmoszférikus synth elemek egyvelegét. A Duél turné után pedig önálló körútra indulnak Észak-Amerikában. Ha ott lennék, bizony újra elmennék!

Fő attrakcióként a  Donyeckben alakult progresszív groove metal Jinjer vette be a színpadot. Ekkorra már a hangzás és a látvány is klasszisokkal jobb lett (mondjuk a látvány kapcsán most az is bevillant, hogy a közönség túlnyomó részben férfinemű része mennyire szerelmes szemekkel vizslatta Tatiana Shmaylukot, a Jinjer egészen elképesztő hangú énekesnőjét). Én pedig imádtam azt a habos-babos rózsaszín ruhát, meg a kis hajfonatait, szerintem jó kontrasztot adott a kivarrt nyakú már-már démoni torkú hölgynek.

A Duél lemezük éppen egy éve februárban jelent meg a Napalm Records gondozásában, és természetesen nem is véletlenül kapta a turné sorozat ezt a nevet. Olyan slágerek hangoztak el a „korongról”, mint a Green Serpent, Fast Draw, Vortex, Tantrum, a régebbi klasszikusok közül pedig az I Speak Astronomy, Perennial, Rogue. A ráadásban pedig egyik személyes kedvenc, a Pisces és a Sit Stay Roll Over csendült fel – vagy inkább robbant be, hogy tutira jó élményekkel és némileg beállt nyakkal távozzon haza a kedves nézőközönség.

A produkció nagyon egyben volt, mértani pontossággal hozta a négytagú csapat a bonyolult részeket is (Roman Ibramkhalilov – gitár, Eugene Abdukhanov – basszusgitár,  Vlad Ulasevich – dob). Tatiana énektechnikája pedig élőben sem okoz csalódást, nem túlzás azt állítani, hogy lemezminőségben jönnek ki belőle a dallamos és a hörgős hangok egyaránt. Fogalmam sincs, hogy lehet ennyire hatékonyan váltogatni a két technikát, anélkül hogy ne menjen a tiszta részek rovására. Gondolom nem könnyű, nem is csinálják sokan. Tetszett a zenekar mögött elhelyezkedő LED fal vizuálja, remek atmoszférát varázsolt az egész terembe, és ezt még megspékelték a szinkronizált fények is.

Összegezve tehát egy nagyon erős este volt, és bár már a turné felén is túl vannak, egyáltalán nem érződött fáradtnak egyik produkció sem. Sőt, pont az ellenkezője, kirobbanó energiával  telítették meg a Barba Negrát, sajnálhatja, aki lemaradt! Végezetül pedig szeretném kifejezni hálámat a fent említett zenekaroknak, amiért ma egy fokkal jobban szeretem a matekot, mint tegnap! Megyek is poliritmikát fejtegetni.

Írta: Lucy

Credit: Hetessy-Németh Tünde

Szervező: H Music Hungary