Energiabomba és lélekterápia a Budapest Parkban: ilyen volt a Papa Roach és a Trivium közös zúzása

A Trivium kezdése azonnal megadta az este alaphangját. Matt Heafy és csapata sebészi pontosságú riffeléssel és kíméletlen double-bass témákkal hozta lázba a Park korán érkező közönségét. A floridai metalcore úttörői az intro után azonnal a falat is átütő Pull Harder on the Strings of Your Martyr-ral indítottak, ami azonnal beindította az első pogókat. Az olyan technikás zúzások, mint a The Sin and the Sentence vagy a monumentális dallamokkal operáló Until the World Goes Cold tökéletesen szóltak meg az open-air színpadon, a záró, himnikus In Waves alatt pedig már az egész Park egyszerre ugrott a magasba.

Amikor a Papa Roach tagjai a színpadra léptek, a hangerő és az extázis azonnal a maximumra pörgött. Jacoby Shaddix frontember már az első másodpercben egyértelművé tette, hogy ezen az estén nincs helye a pihenésnek. A koncert azonban nemcsak a féktelen tombolásról, hanem az egészen megható, emberi pillanatokról is szólt.

A buli legeslegelején Shaddix észrevett az első sorokban egy kislányt, aki a szülei nyakában ülve élvezte a show-t. Az énekes nem habozott: magához vett egy dobverőt, és személyesen nyújtotta át a legfiatalabb rajongónak, aki ezzel valószínűleg élete egyik legmeghatározóbb zenei élményét kapta útravalóul.

A Papa Roach frontembere híres arról, hogy nem bír megmaradni a színpad biztonságos fala mögött. Ez Budapesten sem volt másképp. Shaddix fáradhatatlanul szántotta fel a deszkákat, rendkívül energikus volt, és a koncert során többször is lejött a közönség közé, a kordonokra felállva énekelt együtt a rajongókkal. 

A szettlista is tartogatott robbanékony pillanatokat: a Blood Brothers és a Dead Cell riffjei alatt szabályosan megőrült a küzdőtér, a Kill the Noise és a Getting Away With Murder pedig igazi aréna-rock hangulatot varázsolt a Parkba. Az este egyik legnagyobb meglepetése a Deftones klasszikusának, a My Own Summer (Shove It)-nek a zseniális feldolgozása volt, amit teli torokból ordított a tömeg. 

A koncert legmeghatározóbb és legmélyebb pillanata mégis az volt, amikor a zenekar egy pillanatra lelassította a tempót. Jacoby Shaddix a dalok közötti szünetben komoly témát hozott szóba: nyíltan és őszintén beszélt a mentális egészségről, a belső démonokról és az öngyilkosságról.

A frontember, aki maga is sok nehézségen ment keresztül az életben, kiemelte, hogy senki sincs egyedül a bajaival a sötétségben. Arra kérte a jelenlévőket, hogy figyeljenek egymásra, merjenek segítséget kérni, és ne féljenek beszélni a mentális problémákról. A súlyos szavak után eljátszott Leave a Light On (Talk Away the Dark), a megrázó Scars, valamint az elmaradhatatlan, záró Last Resort így egészen új, katartikus értelmet nyertek, ahol a düh és a fájdalom közös, gyógyító energiává alakult át. 

A Papa Roach és a Trivium budapesti fellépése nemcsak egy egyszerű rockkoncert volt a sok közül. Egy olyan este volt ez, ahol a legkeményebb zúzás mellett a szeretet, az egymásra figyelés és az őszinte emberi kapcsolatok kapták a főszerepet. Aki ott volt, az egy felejthetetlen közösségi élménnyel gazdagodva távozott a Parkból. 

Trivium: