Ha azt mondom 50, azt mondod Cent – 50 Cent koncertbeszámoló
(50 Cent koncert 2022.10.25. Budapest, Papp László Sportaréna koncertbeszámoló)
Rock koncerthez szokott füllel valószínűleg teljesen mást figyel az ember, mint aki hip-hop koncertekre jár, az biztos, hogy más látvány és más halvány elemekhez van szokva. Bár sosem voltam rap ellenes, sőt kifejezetten tudok szeretni jó pár ismertebb hip-hop slágert, valahogy ilyen koncerten még sosem voltam. Ilyen volt 50 Cent szűz fülnek és szemnek.
Egy nagy eltérés már rögtön a mozgáskultúrában van. 50 Cent és két segéd MC-je még szinte meg sem érkeztek a színpadra, már mutatják a koncert végéig használt mozdulatot, ami a közönség feladata is, ez a ritmikus, egykezes pumpáló integetés. Kiteszed egyik kezed magad elé, egyenes a karod, tenyered lefele néz, és indul a fel-le integetés, ami integetésen kívül pumpálásra hasonlít, vagy ha elég nagy átéléssel és amplitúdóval csinálod, úgy hogy leér a tenyered a lágyrészeid közelébe, akkor valami olyan társas cselekedet bátorítására/rásegítésére hasonlít, amit a hittan táborban nem tanítanak.
Tapsoltatás, jobbra-balra integetés, válaszolgatós énekeltetés, hasonlók nem nagyon voltak a repertoárban, alapvetően nagyrészt ránk volt hagyva, hogy hogyan élvezzük a bulit, a legtöbb hölgy csípő tekergetéssel a legtöbb úr tempóra kis guggolással. Ez alól az egy kivétel a „When I say Doctor, you say Dre! Doctor…” – DRE! „Doctor…” – DRE! (ha azt mondom Doctor, azt mondod Dre) rigmus volt, amit eljátszottunk Slim Shady-vel (Eminem) és 50 Centtel is.
Ha valamire viszont sokkal nagyobb hangsúly került, az a látvány, azon belül is elsősorban a ledfalak mérete és mennyisége. Nem nagyon volt a színpad függőleges felületei között nem kijelzővel borított, kaptunk az arcunkba két közepesen nagyot a színpad két szélén, 3 kisebbet a színpad földszinti részén a rapperek háttereként, és egy óriási nagyot a színpad felső középső részén.
Nem maradtak el a néha meglepő helyen eldurrantott tűz és füst csóvák (én egyszer kicsit be is… ijedtem), konfetti eső és a rock koncerten ritkán látható táncosok. Nagy fenekű, fehér bugyit, melltartót és tornacipőt viselő, az Amerikából ismert twerk és társai mozdulatokat bemutató táncosok. Pontosabban táncoslányok. Egyikőjük még kapott egy szóló pillanatot is a koncert alatt. Nem mondanám, hogy az én stílusom ez a fajta tánc, de hogy figyelemfelkeltő, az tagadhatatlan.
Talán a legváratlanabb színpadi jelenlét (legalábbis nekem) a DJ-t kiegészítő élő zenekaré volt. Gitárszóló (kettő is), dobszóló, ezek olyan dolgok, amikre egy ilyen bulin annyira számítok, mint a spanyol inkvizícióra, amire ugye senki sem számít. Bár sokszor nehéz volt megítélni, hogy milyen arányban szólt a zene a DJ pultból és milyen arányban a zenekartól, de nagyon dicséretes már eleve, hogy gondoltak rá, hogy hoznak zenészeket. Ők a színpad felső emeletén voltak kivehetőek. Azért nem mondom, hogy láthatóak, mert ők túl sok fényt nem kaptak magukra. Ezért is gondolom, hogy amúgy játszottak élőben, mert biodíszletnek túlzottan sötétben voltak. Az biztos, hogy nekem még így is hozzáadtak az élményhez.
A már említett két segéd MC is végig aktív részesei voltak a koncertnek, az ő feladatuk hasonlónak tűnt, mint énekeseknél a háttérvokalistáknak, azzal a különbséggel, hogy ők nagyon is az előtérben voltak, és mozgatták verbálisan a közönséget. Két dologgal tűntek ők még ki. Az egyik az este legszentimentálisabb része volt, ahol az alig egy hónapja elhunyt Coolio-ra emlékeztek, természetesen a tőle ismert gigaslágerrel, a Gangsta’s Paradise-szal. A másik említésre méltó húzást említette is többféle a magyar sajtó, bár sokan 50 Centhez kötötték a gesztust, de igazából Tony Yayo volt, aki Szoboszlai 10-es számú Magyar válogatott mezében tisztelgett a magyar közönség előtt. Hogy ezt ő kifejezetten a magyar csapat vagy Szoboszlai tiszteletére viselte volna, az a koncerten nem derült ki, és nem is hangzik valószínűnek, ettől függetlenül nagyon menő volt.
Na de milyen volt a zenei felhozatal? Sűrű. 42 dalt érintő koncerten, pláne 90 percben még biztos nem voltam életemben. Jutottak slágerek a koncert elejére, közepére, és a visszataps előtti végére. Ezzel picit dicsekedett is 50 Cent, hogy neki annyi „banger” (fordíthatjuk talán nagy durranásnak, de tekinthetjük a sláger szó szinonimájának is) nótája van, hogy simán megengedheti magának, hogy bármit játsszon közben. Meglepődtem saját magamon is, hogy mennyi volt ismerős. Természetesen minden kötelező dal elhangzott, olyanok, mint a 21 questions, P.I.M.P., Candy Shop, In da Club. Feldolgozásoktól sem riadtak el, akadtak szép számmal, bár ezek a Gangsta’s Paradise kivételével nem voltak hatalmas slágerek. A visszataps után is még lement 14 szám, ezek számomra már mind ismeretlenek voltak, és talán a közönség is kicsit itt már elfáradt.
Negyvenkét számot csak úgy lehet belesűríteni ennyi időbe, hogy egy-egy dal 1-2 percnél nem lesz hosszabb, ami így végig nagyon pörgős bulit eredményezett, bár páran biztosan voltunk, akik lehet örültünk volna kis szusszanásnyi időnek, illetve annak, hogy ha az ismertebb dalok kicsit több időt kapnak, de így is összességében végigtáncolta és szórakozta az egész aréna a rendelkezésre álló időt. Tiszteletreméltó teljesítmény volt ennyi dalt elhozni és előadni, köszönjük Fiddy.
Írta: Sághy-Új Gordon
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
50 Cent koncertképek 2022.10.25. Papp László Budapest Sportaréna