Ikonikus duó egy személyben Hurts koncertbeszámoló
(Hurts koncert 2025.07.11. Budapest Park)
2025. július 11-én első önálló koncertjét adta hazánkban a Hurts. Az angol duó jellegzetes szintipop, elektropop dalairól híres, melyekben nyomokban pop rock elemeket is fel lehet fedezni. Theo Hutchcraft (ének) és Adam Anderson (billentyűk, gitár) kettőse már a 2010-es évek legelejétől rendszeresen fellépett a különböző fesztiválokon, legtöbbször a Sziget színpadain lehetett velük találkozni, de a Volt, a Strand és a EFOTT közönségét is megtáncoltatták. A felállás most hiányos volt sajnos, ugyanis Adam május elején egy Instagram posztban közölte rajongóival, hogy a mentális egészsége miatt a 2025-ös évre tervezett összes koncertet ki kell hagynia. Ennek fényében, némi hiányérzettel érkeztem meg pénteken a Budapest Parkhoz.
Az estét hét óra után nem sokkal a magyar Samurai Drive nyitotta meg. Nóvé Soma (énekes, gitáros, korábban a Middlemist Red frontembere) és Riederauer Dániel (basszusgitár) kettőse a hangulatot nem tudta felforrósítani, de az ő zenéjükkel gyakorlatilag nem is lehet. A sötét hangzásvilág bár filmekbe tökéletesen illik, nekem itt most abszolút nem állta meg a helyét. 2020-ban megjelent self-titled albumukról több dal is felcsendült melyben az elektronikát keverik a blues stílusjegyeivel és a new wave elemeivel. Összességénem úgy éreztem, hogy a közönség sem tudja igazán hova tenni a produkciót ebben a kontextusban. Bár a zenéjük igényes és jól felépített, egy szintipop alapokon nyugvó zenekar elé nem biztos, hogy megfelelő választás voltak. Ennek ellenére a nekik kijáró tapsot mindig megkapták és ha a Park és a Hurts csapatának nem is, a közönségnek legalább megköszönték az estét.
Egy pár perces késés után, fél kilenc előtt nem sokkal a háttérül szolgáló kopott, rongyos hatalmas függöny előtt szépen sorban megjelent Paul Walsham a dobok mögött, Pete Watson a billentyűk mellett és Lael Goldberg gitárral a kezében, valamint a két vokalista hölgy is elfoglalta helyét a dobogón. A közönség már ekkor sikoltozásba kezdett, viszont amikor Theo is felsétált a színpadra, gyakorlatilag felrobbant a küzdőtér. Előzetesen nem hittem egyébként, hogy ennyien lesznek, ugyanis a jegyek fogyása nem volt a legerősebb, viszont ekkorra egy hatalmas tömeg gyűlt össze, de szerencsére nem kellett nyomorogni sem.
Az idei koncertek fő apropója a zenekar első, 2010-ben napvilágot látott Happiness című nagylemezének 15 éves évfordulója. 15 év boldogság, így is hirdette a koncertet a Budapest Park. Nagyjából a koncertet is így lehetne jellemezni, 75 percbe sűrített boldogságként. A középpontban természetesen a már említett album állt, 7 dal is elhangzott róla, többek között a nyitódalként is szolgáló Silver Lining vagy pont, hogy a zárásként elhangzott Stay. Persze nem maradhattak ki a legnagyobb slágerek sem, mint a Wonderful Life, a Somebody to Die For vagy a Calvin Harris közreműködésével készült Under Control, melyet a tipikus nyári slágerek közé sorolhatunk.
Theo bár a napszemüvegét egy pillanatra sem vette le, meglehetősen közvetlenül viselkedett rajongóival. Ennyiszer például egy külföldi előadó szájából sem hallottam még, hogy ,,Köszönöm!” Előkerültek azok a bizonyos fehér rózsák is, amiket a főhős többször kidobált a küzdőtérre, bár túl messzire egyik sem jutott, ugyanis a háta meglehetősen fájt, így például az ugrálást és szimplán a színpadon történő közlekedést sem vitte túlzásba. Ennek ellenére többször rámosolygott emberekre, reagált a számára készült rajongói plakátokra és látszott rajta, hogy mennyire meghatja őt a tömeg hangos éneklése.
Nem lehet szó nélkül elmenni a zenészek mellett sem, hiszen ők tették teljessé az estét. Én például nem vagyok annyira jóban a szintipop műfajával, kicsit tartottam is a koncerttől, de látszott, hogy senki nem ma kezdte a showbizniszt. Lael olyan riffekkel szolgált például a Rolling Stone alatt, amik egy rock koncerten is tökéletesen megállták volna a helyüket. A dobok sem csak úgy ímmel-ámmal voltak megütve, Paul egy rendkívül feszes ütemét diktált velük. Egészen biztos, hogy a megfelelő billentyűs kiválasztása egy sarkalatos kérdés volt, hiszen Adam-et nem lehet senkivel helyettesíteni, viszont ha ezt a tényt félre tudjuk tenni, megállapítható, hogy Watson is jelesre vizsgázott.
Bár nekem ez volt az első Hurts koncertem (de ha rajtam múlik nem az utolsó) és kicsit sajnáltam, hogy a két főhős közül csak az egyiket láthattam, ráadásul őt sem teljes pompájában, azt kell mondjam, hogy egy igazán kellemes koncertnek lehettem a részese. A műfaj továbbra sem lett a szívem csücske, ennek ellenére abszolút elérte azt a flow-élményt, amiért az ember koncertekre jár: jó hangulat, szép idő, örökzöld dalok, rajongói élmény (még nem rajongóként is) és mindenek előtt kikapcsolódás.
A koncerten elhangzott dalok:
- Silver Lining
- Some Kind of Heaven
- Ready to Go
- Miracle
- Rolling Stone („The Road” outroval) 6.Somebody to Die For
- Illuminated
- Voices
- Sandman
- Evelyn
- Wonderful Life
- Sunday
- Better Than Love
14.Wings
Ráadás
- Nothing Wlill Be Bigger Than Us
- Under Control (Calvin Harris cover)
- Stay
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Máté Évi
Szervező: Budapest Park