Kedvenc költőink ismét Budapesten jártak – Only The Poets koncertbeszámoló
(Alex Spencer, Only The Poets 2026.09.18. Budapest, Akvárium Klub Kishall)
A britek egyik legkülönlegesebb feltörekvő alt-pop formációja, azaz az Only The Poets az A38 Hajó után most az Akvárium Klub Kishallját vette be szeptember 18-án a Live Nationnek köszönhetően.
A péntek estét a pimaszul fiatal Alex Spencer nyitotta, aki Harrison barátjával duóban lépett színpadra. A 19 éves énekest áprilisban láttam először Bécsben, amikor Louis Tomlinson turnéjának egy részét kísérték végig előzenekarként. Már akkor is azt írtam róluk, hogy elképesztően tehetséges zenészekről van szó, illetve, hogy egészen biztos, hogy sokra fogják még vinni az életben. Alex azóta kiadta az első kislemezét These Will Be The Days címmel és több európai városban is önálló koncertet adott közvetlenül az előtt, hogy megkezdődött volna az Only The Poets turnéja.
Egyértelmű, hogy sokkal jobban áll nekik egy kisebb klub, mint a több tízezres arénák, hiszen jobban át tudták adni az érzelmesebb dalokat, melyeket a közönség lelkesedése még tovább is tud táplálni. Rengetegen énekelték végig a koncertet és látszott a srácokon, hogy nem is értik igazán, hogy az első budapesti koncertjükön, hogy lehet az, hogy már ilyen mértékű szeretettel fogadják őket. Eljátszották többek között a Love and Let Got, a Waiting for the Change-et, a Nightmares-t, a Where Do We Go from Here?-t ás a One Way Ticketet is, melyek sokkal letisztultabban szólnak így, duóban, mint rendes zenekaros formában. Bár nekem így jobban is tetszenek a dalok, szívesen megnéznék egy önálló Alex Spencer koncertet, teljes hangszerelésben.
A Readingből érkező Only The Poets számára is nagy jelentőséggel bír ez a turné, hiszen debütáló nagylemezüket, az And I’d Do It Againt viszik el a világ legkülönbözőbb pontjaira. Tavasszal már megtartották az első európai kört, amikor Bécs és Prága mellé Budapest már nem fért el, de szerencsére rólunk sem feledkeztek meg. Az A38 Hajó mellett az ikonikus párizsi Bataclanban is volt szerencsém már megnézni őket és mindkét alkalommal azt éreztem, hogy ők az egyik legszerethetőbb produkció ebben a műfajban.
Tommy Longhurst (ének, gitár), Andrew „Roo” Burge (basszusgitár, vokál), Marcus Yates (dob, vokál) és Clem Cherry (gitár, vokál) négyese egyértelműen a fiatalabb korosztályt szólítja meg, elsősorban pedig a nőket, bár láttam olyan férfi rajongókat is, akik nem csak a barátnőjüket kísérték el. Nem vagyok hozzászokva, hogy egy rajongói táborban az idősebb korosztályba tartozzak, de most a 26 évemmel határozottan ezt történt. Összességében nem volt probléma ebből, mert a közönség teljesen normális volt szerencsére, nem a tipikus ,,visítozó kislányok” tömkelegébe keveredtem bele és őszintén szólva, én is pont olyan hangosan énekeltem a dalokat, mint mindenki más.
A koncert tényleg lemezbemutató is lett, nem úgy, mint ahogy az utóbbi időkben egyre többször csak eljátszanak 3-4 dalt a legújabb korongról és ezt leszámítva egy slágerekből álló műsort hallhatunk. Bár az Only The Poets tavaly is játszotta már az I Keep On Messing It Upot és az akkor még kiadatlan Sakét és Emotionally Hungovert, most ezekhez csatlakozott még a Bad, a God Knows Where You Were, a Guess She’s Cool, a Freeze és a Monumental is. Aminek személy szerint a legjobban örültem, hogy sorra került az a dal is, amit először adtak ki és aminek hála én is megszerettem őket. A Ceasefire-t hatalmas üdvrivalgás fogadta, így egyértelművé vált, hogy nem csak számomra jelent sokat ez a szerzemény.
Bár a koncert nem volt telt házas, azért közel állt hozzá, a rajongók lelkesedése és hangereje pedig pótolta a hiányzó létszámét is. A négyesen is látszott, hogy kifejezetten jól érezték magukat a színpadon, a szokásos módon poénkodtak egymással, Tommy néha elfelejtette a dalszövegeket, szóval egy átlagos Only The Poets buli volt ez is. Mindig jó érzés látni ezt a fajta emberi oldalát egy produkciónak, amikor nem csak a megszokás és a kötelező teljesítése viszi előre a show-t, hanem megnyilvánulnak alatta a barátságok és a zenekar hétköznapi élete is.
Bár a látványos koncertek csak aréna méretű színpadokon tudnak megvalósulni, számomra mindig a klubbulik lesznek a favoritok, hiszen ilyenkor lehet igazán érezni azt a szeretetet, ami nem csak a közönségből árad, hanem a zenészekből is. Az Only The Poets önerőből építette fel karrierjét, egyesével másznak meg minden lépcsőfokot, szóval csak azt tudom kívánni nekik, hogy hamarosan olyan színpadokon léphessenek fel, melyekről nem olyan régen még csak álmodni sem mertek. (Persze Budapestről még akkor se feledkezzenek meg.)
A koncerten elhangzott dalok:
- I Keep On Messing It Up
- Over & Over
- God Knows Where You Were
- Emotionally Hungover
- Looking at You
- Every Song I Ever Wrote
- Monumental
- Ceasefire
- Saké
- Freeze
- Guess She’s Cool
- Bad
- All This Time
- One More Night
Ráadás
- JUMP!
- Emotional
Írta: Matyi-Szabó Nóra
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
Only The Poets koncertfotók 2026.09.18. Budapest, Akvárium Klub
