Középkori rock dallamok udvarában – Jethro Tull koncertbeszámoló – Budapest, Kongresszusi Központ – 2026.08.23.
(Apró betűs rész: A következő írás véleménycikk, az író zenész, de nem zeneszakértő, a véleménye szubjektív, és nem is próbál objektívnek látszani. Egyes előadókat jól ismer, másokat egyáltalán nem. Előbbi esetben az előzetes ismerete befolyásolja a véleményét, utóbbi esetben pedig szűz szemmel és füllel számol be arról, amit látott és hallott.)
Augusztus 23-án a Budapesti Kongresszusi Központban adott koncertet a Jethro Tull, és az este végére egyértelművé vált: ez nem egyszerűen egy régi slágereket felvonultató nosztalgiakoncert volt. A zenekar nagyon tudatosan felépített, összetett és láthatóan/hallhatóan alaposan begyakorolt műsorral érkezett, amelyben a régi és az újabb szerzemények remekül megfértek egymás mellett.
A koncert két felvonásból állt, köztük körülbelül 15 perces szünettel, majd a végén egy nem meglepő (de jó) ráadás is következett. Már a két etap kezdése is ötletes volt: az első részt Ian Anderson és Jack Clark, a gitáros, ketten indították, míg a második felvonásban Anderson a billentyűssel, John O’Hara-val lépett először színpadra. Ettől az egész műsor kissé színházias, folyamatosan változó karaktert kapott.
Az első részben egymást követték a Jethro Tull jól ismert darabjai, köztük a ’Some Day the Sun Won’t Shine for You’, az ’A Song for Jeffrey’, rövidített verzióban a ’Thick as a Brick’, a ’Mother Goose’ és a ’Songs From the Wood’. Érdekesség volt a ’The Navigators’ és a ’Curious Ruminant’ szerepeltetése is, amelyek megmutatták, hogy a zenekar nem kizárólag a kötelező klasszikusokra épít.
Zenei érdekességeket is kaptunk, két feldolgozás formájában, de nem a megszokott értelemben vett feldolgozásokról volt szó. Az egyik egy nagyjából 300, a másik egy közel 500 éves dal átdolgozása volt, ami rock koncerten ritkán használt időtáv. A ’Bourrée e-mollban’ Johann Sebastian Bach műve (benne David Goodier basszusgitáros szólójával), míg a második felvonásban elhangzó ’Pastime With Good Company’ VIII. Henrikhez kötődő angol dal. Ezek jól illettek a Jethro Tull amúgy is sokszor középkori zenei világához.
A második rész talán még erősebbre sikerült: a ’My God’, ’The Zealot Gene’, ’Over Jerusalem’ és ’Aqualung’ mellett természetesen elhangzott a ’Budapest’ is, amelyet érthetően különösen lelkesen fogadott a közönség. A ráadásban pedig a ’Locomotive Breath’ tette fel a koronát az estére.
Ian Anderson továbbra is lenyűgözően mozgékony és excentrikus frontember. Humora, közönséggel való folyamatos kapcsolata és jellegzetes színpadi jelenléte ugyanúgy a koncert része volt, mint a zenéje. Énekelt, fuvolázott, szájharmonikázott és akusztikus gitáron is játszott. Ugyanakkor sajnos hallható volt, hogy krónikus tüdőbetegsége miatt az éneklés már komoly fizikai kihívást jelent számára. Ennek ellenére is végig énekelte a koncertet, ami önmagában is tiszteletet érdemel.
A látványvilág is sokat tett hozzá az élményhez. A háttérvetítések színesek, elvontak, nosztalgikusak és hangulatosak voltak, bár néhány részlet gyanúsan AI-generáltnak tűnt – hogy ez zavaró vagy éppen a modern koncertlátvány természetes része, azt döntse el mindenki maga.
Különösen szimpatikus volt a telefonhasználattal kapcsolatos hozzáállás. A koncert előtt magyarul hívták fel a figyelmünket arra, hogy ne videózzunk és fotózzunk, a bejáratoknál pedig táblák is jelezték ugyanezt. A közönség ezt, ahogy láttam, 100%-ban tiszteletben is tartotta, és valóban érezhetően jobb volt így jelen lenni. A ráadásnál aztán már jelezték (és ezt már előre mondták is, hogy így lesz, szóval innen tudtuk, hogy biztos lesz ráadás): Na MOST lehet videózni.
A közönség nem meglepő módon főleg az idősebb korosztályból került ki, de üdítően sok fiatal is feltűnt. A hangosítás összességében kerek volt, legfeljebb a hangosabb részeknél lehetett néha némi torzítást hallani a lábdobnál. A hangszerek és az ének kidolgozott effektezése pedig szinte már album verziókhoz hasonló hangzást kölcsönzött a daloknak.
Összességében a budapesti Jethro Tull-koncert igazi, gondosan megtervezett zenei élmény volt: virtuóz játék, humor, látvány, történetmesélés és rengeteg zenei ötlet egyetlen estébe sűrítve. Egy olyan koncert, amely után az ember nem csak azt érzi, hogy jó zenét hallott, hanem azt is, hogy egy nagyon pontosan megkomponált előadás részese lehetett.
Írta: Sághy-Új Gordon
Képek: LiveSound 2021.11.19. koncertfotók
Szervező: LiveSound
