Landmvrks, The Devil Wears Prada – Mennyei májusi metalcore magasiskola – csak így, vagy sehogy! – koncertbeszámoló
(Landmvrks, The Devil Wears Prada koncertek 2024.05.02. Budapest, Akvárium Klub)
Pörög a tavasz, egymást érik a jobbnál-jobb koncertek a klubokban és már szabadtéren is egyre inkább. A május 1-jei majálisok programdömpingjeiből sem sikerült még felocsúdnia az embereknek, egy napra rá irgalmatlan estén vehettek részt a metálzenét kedvelők. Fagylaltból is sok a 4 gombóc, a metalcore stílusa köré kerekített estén viszont a legkitartóbbak négy zenekar koncertjébe is belekóstolhattak. Sokak meglepődésére a 10 éve alakult francia Landmvrks volt az este főattrakciója, pedig a már majdnem 20 éve aktív amerikai The Devil Wears Prada neve és zenéjük elterjedtebb a metalcore színtéren. Az este felvezetői a manchesteri Guilt Trip és az amerikai Like Moths to Flames voltak.
A két bemelegítő zenekar kb. fél-félórás koncertjeiről sajnos lemaradtam, sőt, be kell valljam, hogy a hirtelen jött lehetőség miatt a főzenekarok dalait sem volt lehetőségem előre meghallgatni. Metalcoret hallottam már eleget, úgyhogy körülbelül sejtettem, mire lehet majd számítani, és jó volt látni a színültig telt Akvárium Nagy Hallt a karzatról, amikor beértem a The Devil Wears Prada koncertjének elejére. A srácok már rendesen csépeltek, a tiszta énektémák jól váltakoztak a kiabálós, hörgősebb vokálokkal, a közönség pedig láthatóan jól reagált mindenre. Aktív mosh alakult ki, de a TDWP legénysége érezte, hogy többet is ki lehet hozni a magyar rajongókból! Jeremy DePoyster gitáros-énekes elmondta, hogy imádják Budapestet, jártak a Budai Vár környékén és sok jó helyen még, amivel pluszpontot szerzett az egybegyűlteknél. Ha már így megkedveltük őket, akkor a következő dalnál, a Broken közben a kérésüknek megfelelően a crowd surfölés is beindult – a biztonsági személyzet legnagyobb örömére… És valóban jól lehetett úszni a levegőben ezekre a dallamokra mások karjaiban!
A lélekkiéneklős, lassabb dal után a srácok ismét feltekerték a tempót, és a Ritualban megmutatták, hogy milyen jól keverhető a drum & bass alap a hörgős-kiabálós refrénekkel – ez is működött! A Reasonsben szintén folytatták az elektronikus alapokra helyezett zúzást. Jó volt messziről figyelni Jonathan Gering szintetizátoros-midi pados-mindenes prüntyögéseit ebben a dalban, és ahogyan a darálás a mosh pitben kivételesen a kíméletlen dubstep bass dropokra indult be. Az erősebb elektronikus kitérő után a Hallucinate jött, amire Jeremy DePoyster eltűnt, és feljött egy számomra beazonosíthatatlan tag a hörgésekben besegíteni Mike Hranicanak. Jeremy az Outnumbered közben visszatért, és folytatták tovább az arcunk leszedését legkeményebb riffjeikkel és hörgéseikkel. Az utolsó előtti melodikusabb, lassabb balladát, a Chemicalt a lányoknak küldték nagy szeretettel, jól lehetett velük együtt énekelni a sorokat.
Azért az utolsóként eljátszott Sacrifice még alkalmas volt arra, hogy egy brutális végső mosh pitben mindenki kedvére megsemmisülhessen a TDWP szettje megkoronázásaként. A dal és egyben a koncertjük zárásaként ránk zúdított breakdown feltette az i-re a pontot! A zenekar hangzása nem volt a legtökéletesebb, a dobcuccból én nagyrészt a pergőt hallottam csak ki, de külön örültem a szintetizátoros / launchpades finomságoknak, amik szépen hallhatóak voltak az összképben. A hangzás problémáin kívül csak a kb. 40-45 perces játékidő lehetett kiábrándító sokaknak, de a srácok ez idő alatt is eljátszottak nekünk 10 dalt. Ezek nagy része a 2022-es Color Decay albumról hangzott el. Aki pedig hosszabban is kíváncsi lenne rájuk, azoknak jövő év elején hozzánk legközelebb Bécsben vagy Prágában lesz erre alkalmuk – headlinerként fognak ekkor visszatérni Európába!
Legnagyobb meglepetésemre a The Devil Wears Prada tagok segítettek lebontani a színpadtechnikájukat a bő fél órára nyúlt átszerelés alatt. Elvárásoktól teljesen mentesen néztem a múló perceket, mígnem 5 perccel a hivatalos kezdési idejük előtt Carpenter Brut – Maniac feldolgozását üvöltették, hogy megteremtsék az alaphangulatot, ami sikerült is! Villogott a színpad hátsó részén a nagy V betű, az állólámpák is pulzáltak, a kivetítőn is aktívan pörgött a tartalom – a zenekar még sehol sem volt, de már érezni lehetett, hogy egy nagyon jól megkomponált, profi showra számíthatunk!
A Creature Tour keretein belül a szettjük nem is indulhatott mással, mint a legfrissebb dalukkal, a turné címadó tételével. Florent Salfati énekes fura francia rappelésével is meglepett kicsit, de az állam akkor esett le igazán, amikor egy pillanat alatt beledöngöltek minket a karzat kanapéjába egy hirtelen váltással, és már ment is a darálás. Metálbulihoz megfelelően magas hangerő- és energiaszint, elképesztően tisztára kikevert hangkép, amiben minden hangszert és az éneket is a legmegfelelőbben lehetett hallani, és a már említett igényes vizuál – ez így egyben lehengerlő volt, ritkán tapasztalok ilyet, hogy minden az első hangoktól kezdve ennyire rendben legyen!
Florent a második tételnél, a Deathnél bevonta a közönséget is a csordavokálba, a pusztítás pedig kérdés nélkül zajlott az első pillanatoktól kezdve a mosh pitben. A zenekar jól keverte a metalcoret néhol punk elemekkel, máshol djent témákkal, hip-hoppal vagy nu metallal, és minden jól működött. Az énekes tisztább vokáltémái azonnal emlékeztethettek sokakat Chester Bennington hangkarakterére, a hasonlóság megkérdőjelezhetetlen volt, és lenyűgöző volt látni, hallani, hogy egy ennyire sokoldalú frontember viszi hátán a Landmvrks csapatát. A kegyetlen mosh pitek között belefért egy kis lassítás is, például a Visage francia szöveges részeinél, amikor a dobos is előrébb jött elektromos dobpadon játszani az alapot; illetve picit később Florent egyedül maradt a Suffocate-et előadni egyszál gitárral és a közönség segítségével.
A Tired of It All közben lehetett közönséget énekeltetni, és nem kellett kétszer kérni senkit, hogy például a Rainfall közben is óriási pogózás, darálás menjen a rajongók között, illetve a színpadon is. Nem teketóriáztak, pörgették a nagyrészt a 2021-es Lost in the Waves lemezükről elhangzó dalokat, a fináléban súlyos breakdownoknál veszthettük el a fejünket újra meg újra, sőt, egy eszméletlen wall of death kialakítását és levezénylését is sikerült hibátlanul végrehajtani. Florent még az első sorokat is megénekeltette a koncert vége felé, szóval tényleg mindent megtettek azért, hogy emlékezetes, szórakoztató, és kellően feszültséglevezető produkciót nyújtsanak.
55 perces játékidejük ugyan nem volt kiemelkedően hosszú, de szerintem annyira kimaxolták 13 dalban a koncertjükben rejlő lehetőségeket, hogy senki nem távozhatott elégedetlenül. Izgalmasak, változatosak voltak a dalok, a tagok mind odatették magukat, a közönség is vevő volt minden mozzanatra – jó volt látni, hogy itt rendben zajlott az egész produkció! Legközelebb ha látom, hogy a Landmvrks jön hozzánk, ajánlani fogom őket másoknak is, annyira meggyőző volt mindez!
Írta: Tüzes Mátyás
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
The Devil Wears Prada koncertfotók 2024.05.02. Budapest, Akvárium Klub