Micsoda élet! – Tom Jones az MVM Dome-ban- koncertbeszámoló

Micsoda élet! – Tom Jones az MVM Dome-ban- koncertbeszámoló

Micsoda élet! – Tom Jones az MVM Dome-ban koncertbeszámoló

(Tom Jones koncert 2025.06.28. Budapest, MVM Dome)

 

 

A szó szerint generációkon átívelő karriert maga mögött tudó Tom Jones újra hazánkba látogatott, hogy igazi slágerparádéval kápráztassa el a nagyjából 55-60 átlagéletkorú magyar közönséget. Míg a pár hete, szintén nálunk fellépő Santana egy megfáradt, búcsúzó öregember érzetét keltette, addig Sir Tom Jones-on úgy tűnt, nem fog az idő foga. A nagyérdeműt még mindig egy perc alatt az ujja köré csavarni tudó wales-i énekes egy húszéves lelkesedésével, egy negyven éves hangjával, egy hatvan éves kinézetével és egy 85 éves tapasztalatával bolondította újra magába az évtizedek óta érte rajongó, nyugdíjkörnyéki hölgyeket.

 

 

No azért a színpadot nem szántotta fel; kényelmesen besétált, majd többnyire egy bárszéken üldögélve üvöltötte le a fejünket, még mindig elképesztően erős és magabiztos énekhangjával. A koncertet a kiváló kísérőzenekar rövid intrója után Bobby Cole szerzeményével, az I’m Growing Old-dal kezdte egy szál zongora kíséretében, majd egy igazi retrospektív daláradat vette kezdetét, közben egy-egy anekdotával színesítve a zenélést. Leonard Cohen Tower of Song-ját videoklip részletekkel illusztrálták az egész este során kreatív háttérvetítésekre használt LED-falon. Bob Dylan dala, a piros fényekbe burkolózó Not Dark Yet után következett az egyik legnagyobb slágere, a karrierindító It’s Not Unusual  akusztikus verziója, kongakísérettel, majd Woody Allen filmjéből a What’s New Pussycat? – a kivetítőn 60as évekbeli filmekre hajazó rajzokkal. Mousse T. Sexbombja swinges feldolgozásban csendült fel, komoly hammond-orgona szólóval.

 

 

A nálunk elsősorban Joe Cocker verziójában ismert You Can Leave Your Hat Ont táncos animációkkal megfűszerezve adták elő, majd Cat Stevens Pop Star dalát 60-as évekbeli tv-jelenetek kísérték. Megtudtuk, hogy immáron ő a legidősebb előadó, akinek első helyre ugrott a lemeze Angliában – eddig Bob Dylan volt a csúcstartó, el is énekelt tőle még egy dalt, a One More Cup of Coffee (Valley Below)-t. Ha már a kor szóbakerült, felhozta (a már a 80-as években 110 évesnek látszó) Willie Nelsont, aki 90 évesen még mindig fellépett két éve, így, gondolta, ő miért ne tehetné meg 83-mal. A veterán countrysztár javaslatára vette fel a repertoárjába az eljátszott Across the Borderline-t. Egy igazi Dusty Springfieldes dal, a The Windmills of Your Mind kaleidoszkóp vetítéssel kápráztatott el, majd a gospelszerű I Won’t Crumble with You If You Fallt és egy 4 éve megjelent dalt, a Talking Reality Television Blues-t hallgathattuk meg tv-s zagyvaságok vetítésével és egy kiváló gitárszólóval.

 

 

 Hullámzó tengerek látványában szólt nagybőgő kísérettel a Waterboys dala, a This Is the Sea, majd a felcsendülő latin karnevált idéző Delilah alatt már alig maradt ülve valaki. A kissé hosszúra sikerült, drámai Lazarus Man bár megakasztotta a finálé hangulatot, az ifjabb generációk kedvence, az If I Only Knew és Prince Kiss slágerének feldolgozása végleg feltette a cseresznyét a tejszínhab tetejére. Viszlát Budapest!

 

 

Ráadásnak újra besétált a rockzene nagy öregje, hogy a telefonfénybe öltöztetett MVM Dome-ban felcsendülhessen a Green, Green Grass of Home. „Micsoda élet volt ez” – énekelte a One Hell of a Life-ban, felhők között repülve, emlékeztetve minket arra, hogy ez a jóember e g é sz   f e l n ő t t   k o r á b a n világsztár volt, a legnagyobbak között, mégis, az istenadta tehetségét nem arra használta, hogy elszúrja az életét hanem arra, hogy élvezze. A koncertet az újabb kiváló zongoraszólóval megbolondított, bugivugi Strange Things Happening Every Day zárta. A mester némi integetés után elköszönt.

 

 

A kis Tom Jones 12 éves korában tüdőbajjal feküdt 2 teljes éven át. Míg a haverjai kint fociztak, addig ő, hogy elfoglalja magát zenét hallgatott. Neki rossz volt, nekünk jó lett így. Köszönjük.

Egy ősi egyiptomi mondás szerint, „az idő féli a piramisokat”. A piramisok meg Tom Jones-t. A fáraók szelleme tartsa meg sokáig nekünk.

 

 

Írta: Farkas Péter

Credit: Hetessy-Németh Tünde (Fotók a 2023.07.01. koncerten készültek.)

Szervező: Live Nation

 

A setlist:

I’m Growing Old (Bobby Cole cover)

Tower of Song (Leonard Cohen cover)

Not Dark Yet (Bob Dylan cover)

It’s Not Unusual (Les Reed cover)

What’s New Pussycat? (Burt Bacharach cover)

Sexbomb (Mousse T. cover)

You Can Leave Your Hat On (Randy Newman cover)

Pop Star (Cat Stevens cover)

One More Cup of Coffee  (Valley Below)(Bob Dylan cover)

Across the Borderline (Ry Cooder cover)

The Windmills of Your Mind (Noel Harrison cover)

I Won’t Crumble with You If You Fall (Bernice Johnson Reagon cover)

Talking Reality Television Blues (Todd Snider cover)

This Is the Sea (The Waterboys cover)

Delilah (Les Reed cover)

Lazarus Man (Terry Callier cover)

If I Only Knew (Rise Robots Rise cover)

Kiss (Prince cover)

Ráadás:

Green, Green Grass of Home (Claude “Curly” Putman, Jr. cover)

One Hell of a Life (Katell Keineg cover)

Strange Things Happening Every Day (Sister Rosetta Tharpe cover)



Kapcsolódó tartalom:

Éneklésre született, és megállíthatatlan! – Tom Jones koncertjén jártunk

Tom Jones Ages & Stages Turné koncertfotók 2023.07.01. Budapest, MVM Dome