Minket is meghívtak Ryan Tedder szülinapi bulijára – OneRepublic koncertbeszámoló
(OneRepublic 2026.06.25. Budapest Sportaréna)
Négy év után, 2026. június 25-én visszatért Budapestre a 2002-ben, Coloradoban alapított OneRepublic. Ahogy 2022-ben, most is a Papp László Budapest Sportarénában láthattuk őket a Live Nation szervezésében. Az este igazán emlékezetes lett, az énekes Ryan Tedder számára legalábbis mindenképpen, hiszen velünk ünnepelte 47. születésnapját is.
Maratoni este várt a legnagyobb rajongókra, hiszen a 18.30-as kapunyitás után még két órát kellett várniuk kedvenceik kezdéséig, míg az alapozást mindössze egy DJ biztosította. Az Oasis Don’t Look Back in Angerje után azonban megérkezett a várva várt csapat: Ryan Tedder (ének, zongora, ritmusgitár, tamburin), Zach Filkins (szólógitár, brácsa, vokál), Drew Brown (ritmusgitár, billentyűk, ütőhangszerek, vokál), Eddie Fisher (dob, ütőhangszerek), Brian Willett (billentyűk, zongora, ütőhangszerek, hegedű, tamburin, vokál), Brent Kutzle (basszusgitár, cselló, vokál) és Ashley Clark (hegedű, ritmusgitár, ütőhangszerek, tamburin, vokál). Az első, ami mindenkinek feltűnhetett és a koncerten készült fotók is tökéletesen mutatják, az a LED tömeg volt. A színpadon, fölötte és a két oldalán sok elem volt elhelyezve, amelyek sokszor különleges 3D-s hatást eredményeztek. Olykor a fentről lógó táblákon videóklip részleteket láthattunk, míg a kivetítőkön a színpadi történéseket követhettük. A vizuál önmagában nem volt csicsás, sokszor csak színekkel vagy fényekkel operált, nem éreztem azt soha, hogy túl sok impulzus érne egyszerre ezek miatt.
Tekintve, hogy egy 24 éves múlttal rendelkező popzenét játszó zenekarról van szó, bőven volt mit lefedniük ebben a két órában. Pláne, hogy Ryan rengeteg előadóval írt dalokat az elmúlt évtizedek során, így hangzott el két példaként Beyoncétól a Halo és Jesse McCartney-tól a Bleeding Love is. A OneRepublic esetében nem ritka, hogy világhírű DJ-kel működnek közre, ezek közül a Kygoval közös Lose Somebody-ra és a David Guettaval készült I Don’t Wanna Wait egy részletére is sor került. Maga a setlist nem volt olyan hosszú, de a legnagyobb klasszikusok gyakorlatilag mind bele tudtak férni. Pluszban még a frissen, április 3-án megjelent Need Your Love című dalukat is eljátszották, ami nekem élőben például sokkal jobban át is tudott jönni. Ryan még az outroként szolgáló Wonderwall-ra is kint maradt egy kicsit a rajongókkal énekelni.
Relatíve sok volt a szünet a koncert közben, amikor vagy a következő dal előtti elnyújtott zenei felvezetést hallhattunk vagy pedig Ryan néha véget nem érő sztorizásait. Persze így, hogy nem másfél órába lett mindez besűrítve abszolút megbocsátható volt, pláne úgy, hogy a főhős velünk ünnepelte születésnapját is. Igaz, nem pontosan, mert 26-án töltötte be a 47-et, de a köszöntés nem maradhatott ki így sem. A zenekar készült pezsgővel is, amire Ryan egyszerűen úgy reagált, hogy (szó szerint idézem): ,,Hungarian champagne: Finom!” Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy magyarul szólalt meg, a köszönömöket is halmozta egymásra, de Budapestet is mindig szépen ejtette ki, kivéve egy alkalmat, de akkor is rögtön kijavította magát.
A Boldog születésnapot éneklés sem maradhatott ki, természetesen magyar nyelven, háromszor is rázendített a közönség. Rengeteget mesélt Ryan Budapestről és arról, hogy mennyire szeretik ezt a várost. Megemlítette azt is, hogy a Covid után itt léptek fel először az MTV Europe Music Awards rendezvénysorozat részeként a Hősök terén és ez egy örök emlék marad számukra. Azt is megtudtuk, hogy minden nap jár futni, még a 37 fok sem tántorította el a szokásos 10 kilométerétől és bár a Budai Várig nem ért fel teljesen, azért bejárta így is a város különböző pontjait. A tetoválását is megmutatta, amelyet nálunk varratott, illetve egy mini vetítést is tartottak a fővárosról, amíg a zenészek meg tudtak pihenni kicsit. Ilyenkor tudom igazán elhinni, hogy egy zenekar vagy előadó tényleg szereti az országunkat és nem csak ugyanazt a sablon szöveget mondja el minden városban. Az egyetlen, ami zavart, hogy a koncert felénél volt egy nagyobb sztorizós blokk, amikor már csak arra gondoltam, hogy vajon mikor fogja befejezni a dumálást. Ezen persze a brutális hőség sem segített, áldottam is magamat rendesen, amiért nem felejtettem el egy legyezőt bedobni a táskámba indulás előtt.
A koncert maga rendkívül jó hangulatban telt. Meglepően sok embert láttam az idősebb korosztályból is a küzdőtéren, akik pont olyan lelkesedéssel énekelték a dalokat, mint a fiatalok. Elképesztő, hogy Ryan mennyire tehetséges, bár kicsit rekedtesen kezdte a műsort, hangja hamar bemelegedett és olyan hajlításokkal és magas hangokkal tűzdelte néha tele a dalokat, hogy csak pislogtam. A zenekart sem illeti kevesebb dicséret, nagyon precíz volt mindenki játéka. Közvetlenül a csapat legnagyobb slágere, a Counting Stars előtt Zach Filkins akusztikus gitáron még looper tudását is megcsillogtatta és egy szál magában a szemünk láttára rakott össze egy teljes értékű dalt.
Nekem ez volt az első OneRepublic koncertem, de ha rajtam múlik 110%, hogy nem az utolsó. Nem sok popzenei koncertre járok, de ez határozottan a minőségi produkciók közé tartozott, méghozzá azok élmezőnyébe. Az egész zenekarnak kifejezetten jó a kisugárzása, néha pedig jó egy ilyen kötetlen hangulatú koncerten is részt venni, ahol a főhős hol a zenekar által aláírt focilabdákat rúg ki a közönségbe, hol össze-vissza táncol, hol pedig a saját telefonját ejti el egy dal elején.
A koncerten elhangzott dalok:
- RUNAWAY
- Feel Again
- Good Life
- Stop and Stare
- Light It Up
- Secrets
- Rescue Me
- Run
- Something I Need
- Apologize
- Life in Color
- Halo (Beyoncé cover)
- Bleeding Love (Jesse McCartney cover)
- Lose Somebody (Kygo cover)
- Apologize
- Need Your Love
- I Ain’t Worried
- I Lived
- Sunshine
- Counting Stars
- I Don’t Wanna Wait (David Guetta cover)
- If I Lose Myself
+1 Wonderwall (Oasis cover)
Írta: Matyi-Szabó Nóra
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
