Nem csak megnevettette közönségét, hanem velünk együtt nevetett LP – koncertbeszámoló
(LP koncert 2024.03.06. Budapest, Papp László Budapest Sportaréna)
Múlt vasárnap európai turnéja keretében érkezett hozzánk és lépett színpadra a Budapest Arénában LP, azaz a Long Island-i születésű Laura Pergolizzi énekes-dalszerző, aki idáig öt albummal és három EP-vel büszkélkedhet, amelyek közül az utolsót, a Love Lines címűt népszerűsítette nálunk.
Amikor említettem néhány ismerősömnek, hogy LP-koncertre megyek, egytől-egyik mind értetlenül csóválták a fejüket, furcsa módon nem tudták, milyen előadóról van szó, ám amint megmutattam nekik LP leghíresebb, 2017-es Lost On You című számát, rögtön rávágták: „Ó, ezt ismerem!”. Mindenesetre én kicsit értetlenkedtem, hogy egy ilyen jó előadóra – akinek egyébként világszerte havonta több mint 25 millióan hallgatják zenéit – miért váltanak jegyet ennyire kevesen. Mivel ezúttal félig sem telt meg az Aréna, a színpad pedig ilyenkor mindig beforgatva helyezkedik el, sajnos ülőhelyre szólt a jegyünk és a biztonsági őrök szokás szerint nem is engedtek minket felállni, így annyira messze voltunk, hogy szemüvegem ellenére vicces módon még arról is komoly vitát folytattunk, a díszletül szolgáló pálmafák vajon valódiak-e. Így tehát a színpadot kivetítő hiányában nagyjából csak a telefonom zoomján keresztül láttam, amíg persze le nem merült. Szerintem bőven elfértünk volna az állóhelyeken is, de hát a szabály az szabály, így nem mehettünk le a küzdőtérre. A koncert hangélménye azért jócskán kárpótolt bennünket a kellemetlenségért.
Már az előzenekarként fellépő amerikai énekesnő, Vérité is igen magasra tette a lécet nagyszerű hangjával. De amint LP – zenekara kíséretében – a színpadra lépett és belekezdett a megható szövegű Goldba, azon nyomban indult is a varázslat, majd jött a Love Song és a Burn it Down. Hihetetlen énekhangján kívül már a puszta megjelenésével, kisugárzásával is elbűvölt mindenkit, legalábbis messziről is úgy tűnt, amilyen fiús kinézete van, éppen annyira nőies és tiszta a hangja. Sztorizgatott, folyamatosan kommunikált a közönséggel, látszott, hogy neki ez nem csak egy letudható turnéállomás, hanem igazán szereti és élvezi is, amit csinál. Mesélt arról, hogy egyébként a napokban rengeteget sétálgatott Budapest utcáin és nagyon tetszik neki a fővárosunk, aztán viccesen megjegyezte: a magyar nyelvet azért nehéznek találja.
Miközben énekelt, fütyült, hangszíneket váltott, na és ahogyan a hangját rezegtette… mindezt olyan természetességgel, hogy minden egyes alkalommal odaszóltam a mellettem ülő ikertestvéremnek: el sem hiszem, mennyire jól teszi mindezt. Mivel eléggé hasonlítunk egymásra, láttam az arcán, hogy ő is ugyanezt gondolja, miközben, ha nem is tudtunk felállni, mindkettőnk lába egyre csak járt és járt az ütemre.
A koncert félideje körül végre következett a kedvenc számom(ezért mondom mindig, hogy előadás közben nem szabad mosdóba menni), igen, a már említett Lost On You, amelybe az előadó még bele is nevetett, jókedv és csak semmi playback. Miközben szerette, egyszerűen csak szerette a közönségét.
Egyébként olyan jól énekelt, hogy hirtelen fel is kaptam a fejem, amikor vége lett és levonult a színpadról. Amit hatalmas üdvrivalgás, kiabálás, visszatapsolás kísért, az emberek még a lábukkal is doboltak, csak hogy visszajöjjön pár percre. Ez természetesen olyan rajongói kérés volt, amelynek nem tudott nem eleget tenni, elénekelt még három számot, zárva a One Last Time-mal, aztán olyat tett, amit nagykoncertes előadók ritkán, lesétált az emberekhez aláírni, szelfizgetni, fotózkodni.
Aki eddig nem ismerte LP-t, javaslom, gyorsan pótolja, mert, ha legközelebb ismét felénk jár, zeneszeretőknek bűntett lenne kihagyni.
Kapcsolódó tartalom: