Backstreet’s Back…. Allright! – azaz ilyen volt Backstreet Boys 2022-es budapesti koncertje
(Backstreet Boys koncert 2022.11.02. Budapest, Papp László Sportaréna koncertbeszámoló)
Evribáááádíííí….. Backstreet’s Back…. All Right! – énekelte az a 12-13 ezer ember, aki szerda este teljesen megtöltötte a Papp László Sportaréna nézőterét, hiszen a Backstreet Boys, a 90-es évek boyband őrületének egyik leghíresebb képviselője újra Budapestre érkezett. Természetesen magángéppel, ahogy az ilyen zenekarok (azaz vokális formációk) érkezni szoktak, ahogy ezt ’90-es évek óta a Bravo magazinokból tudjuk. Az idén 29 éves zenekar utoljára három évvel ezelőtt, 2019-ben járt nálunk, előtte pedig még a 90-es évek derekán.
Mivel hozzám ez a fiúbanda őrület finoman fogalmazva sem állt közel, ezért szerintem bárki, aki ott volt az Arénában sokkal többet tud Kevinről, Nickről, Brianról, Howie-ról és AJ Mclean-ről, mint én. Ezért a zenekar történetére csak nagyon röviden tekintenék vissza.
Az ötös 90-es években alakult, akkor amikor a boyband őrület épp a tetőfokán járt. A New Kids on The Block-kal kezdődött az egész még a 80-as évek végén, aztán jött Angliából a Take That, Amerikából meg a Backstreet Boys és az NSYNC és szép sorban a többiek. Még Magyarországon is volt több jeles és nem annyira jeles képviselője ennek a műfajnak. A recept az volt, hogy összeverbuváltak 4-5 baromi jóképű, de eltérő karakterű srácot (vagy szexi lányt, ha girlbandről beszéltünk) álló csapatot, akik lehetőleg valamennyire tudtak énekelni és táncolni. Profi zeneszerzők írtak nekik egy jó pár fogós dallamot, a koreográfusok megtanították a lépéseket, a stylistok pedig felöltöztették őket a lehető legdivatosabb ruhákba. Utána már csak bízni kellett abban, hogy a tini lányok teleposzterezik velük a szobájuk falát.
Ez így leírva nagyon egyszerűnek látszik, de a kép ennél sokkal árnyaltabb. Hiába mosolyogtam meg az egész műfajt még 20-30 évvel ezelőtt, most már látom, hogy micsoda hihetetlen mennyiségű munka és ötlet van az egész produkció mögött. Egyrészt ezek a srácok elképesztően tudnak énekelni és táncolni és a dalok is igazán időtállónak bizonyultak. Nem is csoda, hiszen például olyan zsenik dolgoztak a Backstreet Boys dalain, mint Max Martin, a 90-es évek végének egyik sztár zeneszerzője volt. Gyakorlatilag ha az ember bekapcsolta a rádiót vagy a tévét, akkor minden második dal az ő szerzeménye volt. (A Backstreet Boys dalain kívül ő írta Britney Spears legnagyobb slágereit, de a Bon Jovi zenekar It’s my life-ja is az ő munkája. A Lennon-McCartney duó után ő az egyike azoknak, akikhez a legtöbb slágerlista vezető dal köthető). A Backstreet Boys már az első két albumával (Backstreet Boys, Backstret’s Back) is kiemelkedően sikeresnek bizonyult, de az igazi szupersztár státuszt a harmadik és negyedik albummal érték el (Millennium, Black and Blue). Több, mint 100 millió eladott album van a hátuk mögött és ilyen számokkal csak nagyon kevesen büszkélkedhetnek. Abba a ligába kerültek, ahová Madonna, Michael Jackson, a Guns ‘n Roses vagy a Beatles tartoztak.
Aztán a kétezres években a sikerek már nem voltak ilyen hangosak, de a zenekar csak nagyon rövid időre állt le a munkával. Az ötök egyike, Kevin Richardson egy-két évre el is hagyta a bandát, hogy a családjára fókuszáljon, de később a rajongók legnagyobb örömére mégis visszatért. Így a Backstreet Boys jelenleg is az eredeti felállásban létezik.
Amikor a kezdés előtt nem sokkal az Arénához értem, először azt hittem, hogy elvétettem a dátumot, hiszen az épületen kívül egy teremtett lélek sem volt. Nagy volt a kontraszt ahhoz képest, hogy Sting múlt heti koncertje előtt a metró kijáratig értek a belépésre várakozókból álló kígyózó sorok. De szerencsére nem én tévedtem csak kiderült, hogy a Backstreet Boys közönsége mindenhová nagyon pontosan érkezik. De lehet, hogy egyszerűen senki nem szeretett volna egy percet sem elmulasztani a koncertből. 🙂
Mire bejutottam a küzdőtérre, az Aréna nézőtere már teljesen megtelt, természetesen a felső szektorokat is meg kellett nyitni. Szembeötlő volt bármilyen eddigi koncerthez képest, amit volt szerencsém megnézni, hogy a hölgy nézők durva túlerőben voltak az urakhoz képest (úgy 80 – 20 lehetett az arány a lányok és a fiúk között). De azt hiszem, hogy ezen nem nagyon kellett meglepődni. A közönség elsősorban a 30-as, 40-es korosztályból állt és már a kezdés előtt is remek hangulat uralkodott, köszönhetően a jól kiválasztott háttérzenének, majd az óriáskivetetőn bejátszott Backstreet Boys-os hangulatkeltő videóknak is. A Wham! legendás Last Christmas-ét is átdolgozták és meglehetősen jól szólt a dal. Azt hiszem, hogy ennek az átiratnak minden esélye megvan, hogy idei Karácsony egyik sláger dala legyen.
Aztán pontosan 9 órakor kialudtak a fények és elkezdődött a show. Először a kivetítőn végignézhettünk egy rövid bevezetőt, ahol már feltűnt mind az öt főhős egyesével (A Zlatan Ibrahimovicra megtévesztésig hasonlító Kevin kapta a legnagyobb tapsot), aztán az addig leeresztett kivetítő látványosan felemelkedett és megérkeztek a srácok hús vér valójukban.
Őszintén bevallom, hogy nagyon sok koncerten jártam, de én még ilyen hangos női sikongatást soha sehol nem hallottam. Konkrétan olyan volt mintha a régi Beatles felvételekről látott extázis elevenedett volna meg körülöttem, ahol a hölgy rajongók önkívületben élik át kedvenceik színre lépését. És ez csak fokozódott a későbbiekben egy-egy nagyobb sláger előadásakor.
Az első dal az Everyone volt, amit rögtön követett az I Wanna Be with You, a The Call és a Don’t want You Back. A dalok gyors egymásutánban következtek, többször egymásba értek a kezdések és a lezárások. Az első blokk után Brian köszöntötte a közönséget. Megpróbálkozott egy magyarul elmondott köszönömmel is, de a reakció hiányából érezhette, hogy nem ez sikerült tökéletesre. A későbbiekben mindegyik tagnak jutott egy-egy rövid idő, hogy köszönjön nekünk és itt már voltak jobb kiejtéssel előadott magyar szavak is.
Az egy-két perc híján két óra hosszú koncerten több, mint 30 dal került terítékre. Ennyi dalt előadni azért volt lehetséges, mert a dalok inkább 2-3 perc körül lehettek, azzal ellentétben, ahogy az élő zenekarok adják elő a dalaikat. (Hiszen itt csak az énekek voltak élők, zenekar nem kísérte a srácokat a színpadon.) Itt nem voltak a dalokon belül sem gitárszólók, sem kiállások, általában csak verzék és refrének. A műsor gerincét a nagy slágereken kívül a 2019-ben megjelent DNA album dalai adták. A srácok büszkék lehetnek az új anyagra, mert 9 dalt is elénekeltek róla. Egyébként hosszú ideje ez az első albumuk, ami slágerlistát vezetett Amerikában.
A műsor maradék részét pedig az első négy album dalai tették ki. Csak úgy sorjáztak a slágerek. A koncert előtt gondolkoztam, hogy hány dalukat tudnám felsorolni. Az I Want it that Way és a Backstret’s Back mellett még 3-4 másik dal jutott eszembe, de végül kiderült, hogy legalább 15 számról voltak ilyen vagy olyan emlékeim.
A látványelemekről és a színpadi gegekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A műsor megtervezése és a kivitelezés is csúcsteljesítmény volt. Volt itt hatalmas vízesést imitáló kivetítés hozzá tartozó fehér füsttel a színpadon, mintha csak a lezúduló vízpára borítana be mindent. Több dalra magasba emelkedtek a srácok egy fel-le mozgatható platformon. Volt egy remekül koreografált paraván mögötti színpadi átöltözés, ami során alsónadrágokat dobáltak a közönség közé, mintha még mindig a 90-es években járnánk. Természetesen a női reakció elsöprő erejű volt erre. 🙂
Egy pár képkocka erejéig pedig bepillantást nyerhettünk a srácok magánéletébe feleségekkel, gyerekekkel.
A banda egyébként remek formában van. Az éneklésbe (bár nehéz megmondani, hogy hol ér véget náluk a playback és hol kezdődik az élő performansz) nagyon nehéz lehetett volna belekötni. A koreográfia az utolsó lépésig tökéletesen kidolgozott és előadott volt. Szinte hihetetlen, de Kevin például már az 50-et is betöltötte, de ez fikarcnyit sem érződik a mozgásán.
Az egész este során remek hangulat volt az Arénában, de a ráadásnál már nekem is minden előítéletem és fenntartásom elillant, annyira magával ragadott az előadás. Nagy kár, hogy nem élő zenekarral adják elő ezeket a dalokat. Ha így lenne, akkor azt hiszem, hogy egyetlen koncertjüket sem hagynám ki a jövőben. De persze lehet, hogy ez enélkül is így lesz.
Hazafelé pedig a metrón természetesen mindenki azt énekelte, hogy Evybody… Rock you Body... !
Írta: B.T.
Credit: Hetessy- Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
Backstreet Boys koncertfotók 2022.11.02. Papp László Budapest Sportaréna