Nem kell aréna a varázslathoz – La Dispute koncertbeszámoló
(La Dispute 2026.02.27. Budapest, A38 Hajó)
A tél utolsó előtti napján, azaz február 27-én egy különleges eseményre készültünk, ugyanis 9 év kihagyás után a La Dispute legénysége ismét hazánkba látogatott. Nem is volt kérdés, hogy nekem is ott a helyem az A38 Hajón, hiszen biztos voltam benne, hogy mindent meg fogok kapni a post-hardcore csapattól, amit szeretek a klubkoncertekben. A Live Nation által szervezett eseményre nagy is volt az érdeklődés és elővételben elkelt az összes jegy.
Az estét a brit Pijn nyitotta, akik a post-rock és post-metal műfajában alkotnak. A formáció különlegessége, hogy bár hangszerből rengeteg akad, énekből viszont semennyi. Alapból nem szeretem az instrumentális dalokat (1-2 kivétel persze akad), ennek ellenére egy olyan zenei utazásra vittek el a srácok, amit egy pillanatig sem untam. A fél órás szettnek megvolt a maga íve, lassabb kezdés, a hangulat fokozása, a csúcspont előtti ,,visszavonulás”, majd a katarzisba átívelő feszítettebb dallamok. Gyakorlatilag mintha egy filmet követtünk volna, néha a közönség lélegzetét visszafojtva hallgatta a melankolikus dallamokat. Az egész koncert alatt gyakorlatilag háromszor volt egy pillanatnyi szünet, amikor meg tudtuk tapsolni őket, egyébként teljesen egybeolvadt ez a 30 perc. A gitár, basszus, dob, billentyű kombóját sokszor hegedűvel és csellóval is kiegészítik, most idő (és turnézási költségek) szűkében ezek hiányoztak, de így is egy különleges és határozottan nem mindennapi élményben részesülhettünk.
A már-már eufórikus hangulatból a vs self triója rángatott ki minket, akik a modern metal, post-core és progressive metal határmezsgyéjén mozognak. Egy kifejezetten sötét hangzású zenekarról van szó, amely érzelmesebb hangulatokat kever kemény riffekkel. A komplex szerkezeteket és dinamikus váltásokat hallva rögtön a Deaftones vagy a Loathe munkásságára lehet asszociálni.
A metalcore elemek ugyanolyan gyakorisággal kerülnek beépítésre, mint a melankolikusabb dallamok, így gyakorlatilag sosem tudjuk, hogy a következő pillanatban mire számíthatunk. Az összetett hangzás élőben is tökéletesen átjött, kicsit a váltott dinamikákban hasonlított a Pijn által is adott élményre, csupán ez egy adag tiszta és torzított vokállal is meg lett fűszerezve. A gitáron bőven voltak használva különböző effektek, amelyek tovább színesítették a produkciót, valamint a csörgőkarika beépítése sem mondható mindennaposak. Egy kifejezetten precíz zenekarról van szó, akik lassan, de magabiztosan küzdik fel magukat a modern metal ranglétráján.
A két előzenekar 30 perces szettje gyorsan elrepült, még az is alig tudatosult bennem, hogy megérkeztem a helyszínre, máris egy rövid intró után a michingani La Dispute lépett a színpadra. A post-hardcore zenekar koncertjének apropója egyébként a 6 év kihagyás után megjelent legújabb stúdiólemezük, azaz a No One Was Driving The Car bemutatója volt. A Hajó gyomra tényleg teljesen megtelt, de szerencsére figyelembe lettek véve a műfaj velejárói, így kényelmesen indulhatott már a pogó az I Shaved My Head alatt. Mókás volt nézni, hogy ennek résztvevőinek többsége még éppen csak súrolhatta a 10 éves korhatárt, amikor a zenekar utoljára nálunk járt. (Tény, hogy én is keményen 15 voltam akkor.)
Az első pillanattól kezdve szerettem ezt a koncertet, mindent megadott, amiért a klubkoncerteket részesítem előnyben az aréna méretű produkciókkal szemben. Kezdve a családias légkörtől és a személyesebb hangvételtől egészen addig, hogy néha úgy énekelt a közönség, hogy az énekest nem lehetett hallani, tényleg az összes apróságot ki lehetett pipálni a ,,Mitől jó egy koncert?” listán. Aki járt már a helyszínen, tudja, hogy itt bizony kordon sincs, így a rajongók is közvetlenebb kapcsolatba kerülhettek most is a zenekarral, valamint a stagediving szerelmeseinek is egyszerűbb dolga akadt így.
Jordan Dreyer (ének), Brad Vander Lugt (dob), Chad Morgan-Sterenberg (gitár), Corey Stroffolino (gitár), valamint Adam Vass (basszusgitár) koncertje nem kezdődött zökkenőmentesen, ugyanis a basszusgitár nem akart megszólalni, de a probléma hamar megoldódott és azon kívül, hogy a tagok nevettek egy jót az eseten, nem okozott fennakadást. Az új lemezről 7 dalt hallattunk, de a 2014-es Rooms of the House-ról is sorra került a Scenes From Highways 1981-2009, a Woman (reading) és a Woman (in mirror), valamint a 2011-es Wildlife-ról is három nóta került a repertoárba (The Most Beautiful Bitter Fruit, King Park, a Letter). A régebbi és az újabb dalok ugyanolyan sikert arattak, végig azt éreztem, hogy a közönség ki volt már éhezve erre a bulira és gyakorlatilag bármit játszhatott volna a zenekar, pont ugyanolyan lelkes fogadtatásban részesült volna.
Jordan többször magyarul is köszönetet mondott a rajongóknak és kétszer is megkérdezte az első sorban állókat, hogy jól vannak-e, miután a crowdsurf-ösök a fejükön keresztül estek sokszor a színpadra. Egyszer tartott egy kisebb beszédet az élet nehézségeiről és arról, hogy mennyit ad a La Dispute számára a zene és a koncertezés és, hogy ezek nélkül gyakorlatilag csak a rengeteg negatívum venné körül őket is. Kiemelte, hogy mennyit jelent számukra a közönség támogatása, valamint az, hogy eljárnak (akár 9 év kihagyás után is) a koncertjeikre. A sürgetően közeledő befejezés miatt nem jutott sok idő nagyobb elmélkedésekre, már robogott is tovább a buli, majd nem sokkal később az Andria és az Environmental Catastrophe Film le is zárta az estét.
Gyakorlatilag az összes hardcore-t akár csak nyomokban is tartalmazó koncertem után leírom, hogy ezek azok az események, amelyek mindig egy különleges helyet foglalnak el a szívemben. A hangulat, az összetartás, a zenei profizmus, mind azt mutatják, hogy bár ezek a zenekarok sokkal nagyobb sikereket érdemelnének, a kisebb helyszínek ellenére is a legjobb élményeket képesek nyújtani.
A koncerten elhangzott dalok:
- I Shaved My Head
- Man With Hands and Ankles Bound
- The Most Beautiful Bitter Fruit
- Scenes From Highways 1981-2009
- Sibling Fistfight at Mom’s Fiftieth
- Woman (reading)
- King Park
- View From Our Bedroom Window
- Steve
- Autofiction Detaik
- a Letter
- Woman (in mirror)
- Why It Scares Me
- I Dreamt of a Room With All My Friends I Could Not Get In
- Andria
- Environmental Catastrophe Film
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
