,,Nem tetszik nekem itt ez a kordon…” Better Lovers koncertbeszámoló

,,Nem tetszik nekem itt ez a kordon…” Better Lovers koncertbeszámoló

,,Nem tetszik nekem itt ez a kordon…” Better Lovers koncertbeszámoló

(Better Lovers koncert 2025.10.10. Budapest, Akvárium Klub)

 

 

Október 10-én kivételesen az Akvárium Klubba vezetett az utam, ugyanis a Live Nation szervezésében a Better Lovers, a 68 és a Greyhaven triója látogatott el hozzánk. Egy igazi hardcore estének nézhettünk elébe, amire az embernek sokszor már csak feszültséglevezető okokból is szüksége lehet. A Kishall bár messze volt a teltháztól, otthont adott egy estére azoknak, akik számára az Akvárium maximum évente kétszer tud megfelelő programmal szolgálni.

 

 

A lendületesnek ígérkező estét a Greyhaven nyitotta. Brent Mills és zenekara szép magyar kifejezéssel élve igencsak belecsapott a lecsóba. A post-hardcore-t és metalcore-t ötvöző négyes gyorsan megalapozta az egész estére jellemző lendületet. A dallamosabb és agresszívabb részek, valamint a gyors és lassú tempók váltakozása egy különleges dinamikát adott a koncertnek. Mills hangja végig kitartott, fantasztikus volt hallani, hogy ugyanolyan stabil és energikus az első perctől az utolsóig. A zenekart sem kellett félteni persze, Johnny Muench, basszusgitáros külön kiemelendő, folyamatosan mozgásban volt és szugerálta a gyülekező közönséget. Voltak, akik kifejezetten miattuk érkeztek az Akváriumba és bár fél óránál sajnos nem játszottak többet, az biztos, hogy a rajongóikat így sem hagyták cserben.

 

Bár messze volt még a headliner, az atlantai 68 igen magasra tette előttük a lécet. Josh Scogin 2013-ban alapította a formációt, melynek neve apja 1968-as Camaro-jából ered. Az eredeti dobos Michael McClellan volt, de 2017-ben Nikko Yamada váltotta le őt. Egy nagyon különleges koncertre számíthattunk, ugyanis a gitár, minimál dob és vokál felállás annyira nem megszokott ilyen körökben. A dob például a dobdobogó előtt, a színpadra merőlegesen lett felállítva, szembe vele pedig helyet kapott a mikrofonállvány, így a zenészeket oldalról láthattuk végig. A duó egy kifejezetten nyers, energikus hangzást varázsolt nekünk, amelyben keveredik a punk és noise rock, néha blues-os elemekkel kiegészítve. Hogy színesebb legyen a produkció, sok effektet és torzítást alkalmaznak. Gitár pedálokból nem volt hiány, delay pedál, looper, reverb, fuzz, volt itt minden, amivel játszani lehetett. A koncertjeikre jellemző, hogy nem konkrét setlist alapján haladnak, sokszor improvizálnak a hangulatnak megfelelően. Scogin néha táncolt vagy éppen a falnak gitározott, míg Yamada párszor felállt a dobok mögül kisétált a színpad oldalához, majd pont takkra visszaért a helyére és úgy folytatta a dobolást, mintha el sem ment volna. Josh a gitárját egy időre rábízta egy résztvevőre az első sorban, amíg ő eltűnt és a dobszólóé volt a főszerep. Amikor úgy éreztem, hogy ennél szürreálisabb nem lehet már a helyzet, a show úgy ért véget, hogy Josh, miután a saját hangszerét eltette, a dobot kezdte el elemről elemre elhordani, míg végül már csak egy perő maradt Nikko előtt. A közönség egy hatalmas tapsviharral jutalmazta meg a duót és szerintem rajtam kívül még páran most sem tudják, hogy mit is láttak pontosan, de az biztos, hogy imádták minden egyes pillanatát.

 

 

 

A rajongók a bemelegítéseknek hála egy igencsak felfokozott állapotban várták a Better Lovers színpadra lépését. A hangulatot kicsit visszafogta a rettenetesen hosszú intró, ami szinte minden olyan retro slágert magába foglalt, amelyben elhangzik a ,,love” vagy a ,,lover” szó. Az Every Time I Die 2023-as feloszlását követően alakult zenekar frontembere a The Dillinger Escape Plan-ből ismert Greg Puciato lett. Jordan Buckley (gitár), Stephen Micciche (basszusgitár) és Clayton „Goose” Holyoak (dob) zenekarához csatlakozott még egy gitárral Will Putney (Fit For An Autopsy) is. A hardcore punk és metalcore műfajában otthonosan mozgó csapat most is bebizonyította, hogy nem ma kezdték a zenélést. Az is biztos, hogy pihenni nem hagyták a rajongókat, feszes tempót diktáltak, nem volt felesleges beszéd, végig egy állandó feszültség uralkodott a színpadon és a küzdőtéren egyaránt. 

 

 

Olaj volt a tűzre Greg kijelentése, amikor kinyilvánította véleményét miszerint ,,Nem tetszik nekem itt ez a kordon…” A következő dalnál már egy rajongó mászott is át rajta, egyenesen fel a színpadra, ahonnan beugrott a közönségbe. Ahogy földet ért, már indult is a következő körre, csakhogy a biztonságiak szerették volna megakadályozni (hiszen ez a dolguk), így volt egy pont, amikor a srácot, aki a színpad szélén ült, a biztonságiak lefelé, az énekes pedig felfelé húzta. Utóbbi nyert, de egy ökölpacsival igyekezett megnyugtatni a vesztes ,,csapatot” is. Volt még pár hasonló próbálkozás, de a kordon tényleg nagy akadályt jelentett, így egy ponton a főhős döntött úgy, hogy akkor inkább azon állva folytatja a performanszt.

 

 

Az este egyértelmű fénypontja az volt, amikor Greg a Kishall plafonján lévő csövekbe kapaszkodva mászott egy kört a rajongók fölött. Ez akkora katarzis-élmény volt mindenkinek, hogy még vett egy utolsó nagy lendületet a pogó is, ami elől leginkább csak az volt biztonságban, aki a keverőpult mögötti karzaton állt.

 

 

A koncert során akadt azért pár visszafogottabb rész is (már amennyire ez lehetséges a Better Lovers esetében), de ez is pont kellett az este dinamikájához és a hangulat fokozásához. A zenekar profi, technikailag erősek, pontosak, de ugyanakkor brutálisak. Az, hogy mennyire tudnak egyediek maradni és mennyire lehet a dalokat hallva elvonatkoztatni az Every Time I Die munkásságától egy más kérdés, de az biztos, hogy aki a hardcore műfajok kedvelője, egy Better Lovers koncertben sosem fog csalódni.

 

 

Az este legnagyobb tanulsága az volt, hogy az Akvárium nem hardcore buliknak való. Persze az érdeklődők létszáma miatt a Kishall volt gyakorlatilag az egyetlen hely, ami megfelelő mérettel rendelkezik, de remélem a szervezők is látták, hogy hasonló esetben érdemes kétszer átgondolni a helyzetet. Persze nem azt mondom, inkább így, mint sehogy, de bármennyire is szeretjük a hardcore zenekarokat, a rajongók biztonsága legyen inkább az első.

 

Írta: Matyi-Szabó Nóri

Credit: Lukácsi Barnabás

Szervező: Live Nation

 

A koncerten elhangzott dalok:

  1. A White Horse Covered in Blood
  2. Drowning in a Burning World
  3. Superman Died Paralyzed
  4. Two Alive Amongst the Dead

5.Become So Small

  1. Don’t Forget to Say Please
  2. Future Myopia
  3. Sacrificial Participant
  4. The Flowering
  5. God Made Me an Animal
  6. At All Times
  7. Love as an Act of Rebellion
  8. 30 Under 13
  9. Lie Between the Lines