A metal kultikus rosszfiúi koncerteztek az Analógban – Helmet – koncertbeszámoló
(Helmet koncert 2023.11.25. Budapest, Analog Music Hall)
A ’89-ben alakult New York-i Helmet az alternatív metal színterén egy túlzás nélkül stílusteremtő zenekar, akik mutatták az utat az utánuk következő zenész generációnak. Az énekes-gitáros Page Hamilton mai napig aktív tagja a bandának, ő a kilencvenes évek egyik legkülönlegesebb játékstílusú gitárosa, egyben zeneszerzője. A zenekar jelenlegi tagjai mellette Dan Beeman gitáros, Kyle Stevenson dobos, Jon Fuller basszusgitáros. A klasszikus, 1990-98 közötti Helmet-hangzást ezer közül meg lehet ismerni és az időszak lemezei, különösen a Meantime és a Betty kultikus rajongás tárgyai a metalkedvelők körében. Hamilton jellegzetes, staccatós moll-riffjei, mélyre hangolt, szétcsapott gitárhangzása valóságos iskolát teremtett, szinte a metal minden ágazatában.
Ezúttal nem volt előzenekar, így pontban nyolckor a Helmet vette be a színpadot. A másfél órás koncert alatt 25 dalt toltak le, amiből 13 a 2 sikerlemezről, a Meantime-ról és a Betty-ről volt, a nemrégiben megjelent új, Left című albumról pedig 5 dal került a setlistbe. Az este első felében szintre rá sem hederítettek a rajongókra, de összhangból nem volt hiány, ritmustévesztés, mellényúlás sem történt, profizmusuk felsőfokú. Rögtön a pörgős Role Modellel indítottak, majd az Ironheaddel folytatták. Korábban egy-egy nagylemezre koncentrálva, csináltak tematikus turnékat, a jelenlegi inkább vegyes egyveleg volt, az újabb és a régebbi számokat keverve; a rajongók érezhetően a régebbi számaikra indultak be igazán.
Page Hamilton nem sokat beszélt, de amikor igen, kifejtette, hogy a kirekesztés számára semmilyen szempontból nem elfogadható, sem a saját hazájában, sem sehol máshol, majd célzásokat tett az amerikai és a kelet-európai vezetőkre, ugyanis szerinte végezhetnék a munkájukat sokkal jobban és előítéletektől mentesebben is. Miközben azt is fejtegette, hogy Budapest egy gyönyörű város, hazánk pedig csodálatos hely, de szerinte a politikusok nálunk is túl sok befolyással bírnak az emberek életére.
Persze a frontember, crossover metal zenekar lévén jazzstandardekbe is belejátszott, kifejezetten provokálva, hergelve a közönséget ezzel és ebből ügyes átvezetést is csinált, mikor egy jazz-bevezetővel csaptak át az egyik legbrutálabb, legzúzósabb számukba. Bár már nem először járnak hazánkban, legutóbb 4 éve tették tiszteletüket nálunk. A mostani koncert velős volt és tömör. Igaz, egy óra után levonultak – ekkor az énekes azzal viccelődött, ha mindenki adna 5 dollárt, azért még játszanának szívesen – de természetesen adakozás nélkül is visszajöttek és az estére még rátettek egy fél órát, méghozzá egy igazi „slágerblokkot”.
Itt hangzott el az Unsung, amit anno az Action is „kölcsönvett” tőlük, illetve egy, a setlisten előzetesen nem szereplő dal, a Crisis King az Aftertaste lemezről. Ugyan, mint említettem, a legpozitívabb fogadtatást egyértelműen Meantime és a Betty dalai kapták, azonban amikor a ráadásban berobbant a Judgment Night filmzene egyik legismertebb darabja, a Just Another Victim, az egész terem felüvöltött örömében. Ezt már tényleg csak az In The Meantime tudta fokozni, amiről viszont egyértelmű is volt, hogy a koncert záródala. Ezután a banda elvonult és a Covidra hivatkozva nem is jöttek ki a közönséghez, ami egy kicsit csalódást keltő volt, de azért érthető is. Mert hát csináljanak bármit, a Helmet az Helmet, így szeretjük.
Írta: Matolcsi Zita
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó Tartalom: