Szerethető köntösbe csomagolt metalcore Atreyu koncertbeszámoló
(Atreyu koncert 2025.10.12. Budapest, Dürer Kert)
A Broadway Jegyiroda szervezésében Budapestre is ellátogatott az amerikai metalcore szcéna egyik alapköve, az Atreyu, hogy eljátssza 20 (+1) éves, ikonikus The Curse című albumát. A zenekar legutóbbi magyarországi fellépései során olyan nagyszínpadokat rengetett meg, mint a Budapest Park és a Barba Negra. Ezúttal azonban headlinerként tértek vissza és 2025. október 12-én a Dürer Kert színpadát vették célba egy kellemes vasárnap esti kikapcsolódás erejéig.
Nagyjából az esemény előtt egy hónappal derült ki, hogy az estét a Satelles fogja nyitni. A formáció több mint tíz éve a hazai hardcore/metalcore underground meghatározó zenekara, akik már olyan nevekkel osztoztak egy színpadon, mint a Rise Against, a While She Sleeps és a Beartooth. Nem volt kérdés, hogy ebbe a felhozatalba is tökéletesen passzolnak, a srácok pedig teljesítették is a kötelezőt. Tekintve, hogy a keverőpult mögötti részt függönnyel elválasztották, számítani lehetett arra, hogy az esemény közel sem teltházas, a résztvevőknek pedig csak egy töredéke érkezett meg, hogy a Satelles koncertjét is megnézze. Ennek ellenére az ötösfogat mindent megtett annak érdekében, hogy megteremtse az alaphangulatot. Régebbi dalokat is beválogattak a dallistába, de a legújabb, idén januárban kiadott Arcadia EP-ről is hangzott el szerzemény. Nem egy, nem két rajongót is fel lehetett fedezni a tömegben, így egyértelművé vált, hogy egy határozottan jó választás volt a Satelles legénységét bevonni a buliba.
Bármennyire is szeretem az Atreyu-t, ezen az estén határozottan visszatértem, mint az előzenekarok védőszentje, ugyanis az utóbbi években az egyik kedvenc előadóm Zero 9:36 lett, aki ezt a turnét supportként kíséri végig. A 28 éves Matthew Cullen olyan előadókkal dolgozott már, mint a Hollywood Undead, a We Came As Romans, az Ice Nine Kills, de az Atreyu-val is több közös dala van. Hihetetlenül sokszínű előadó, rapper, de a lágy ének dallamokkal és a kitartott screamekkel sem gyűlik meg a baja. Kíváncsi is voltam, hogy élőben hogyan teljesít majd a stúdiófelvételekhez képest és az esetek 90%-ában hozta ugyanazt a minőséget. Néha visszafogta a komolyabb erőfeszítést igénylő ének témákat, de ez a fajta változtatás is jól állt a daloknak. Persze az elektronikus részeket a jól bevált HD biztosította, de az élő gitár és dob abszolút jól állt a produkciónak. Egyetlen szívfájdalmam, hogy 10 percet késtek a kiíráshoz képest, így két dallal kevesebbet és csupán csak fél órát játszottak. A december 12-én érkező They Were Always Here című nagylemezről azért így is hallhattuk a Here to Bleed mellett a Systemet is, mely egyelőre még nem jelent meg. A Chasing Shadows erejéig Brandon Saller is megjelent a színpadon egy közös produkcióra. A főhős a dal után mosolyogva meg is jegyezte, hogy gondolta kihozza az Atreyu frontemberét, hátha így jobban megszeretjük. Hogy ezzel a húzással vagy összességében a dalokkal, de a fokozódó hangulatból ítélve egészen biztos, hogy jó néhány embert meggyőzött arról, hogy a későbbiekben is figyeljen Zero 9:36 munkásságára. A koncertek után egyébként ő maga állt a merch pultban, ahol megsúgta nekem, hogy ha minden igaz, jövő nyáron ismét vissza fog térni hozzánk
Jöhetett az átszerelés, a brutális dobfelszerelés kitakarása és egy tányéron megérkezett a színpad szélére egy nagy adag fánk és kakaóscsiga is. Igen, nagyjából annyira volt szürreális ezt látni, mint amennyire olvasni is lehetett. Itt már kicsit gyanús volt, hogy lehet nem pont azt az átlag metalcore bulit fogom kapni, mint amire előzetesen számítottam. Sosem láttam még korábban az Atreyut élőben és bár a körülöttem lévők előszeretettel spoilereznek maguknak YouTube-os koncert felvételekkel, én ezeket mindig hanyagolom és az első benyomásra hagyatkozom. Ez a koncert pedig az ékes bizonyítéka volt annak, hogy valahol megéri ilyenkor a sötétben tapogatózni, mert egészen biztos, hogy nem szórakoztam volna ennyire jól, ha tudom, mire számíthatok.
Mielőtt belemennék a részletekbe, indítsunk a szárazabb tényekkel. Adott egy határozottan összeszokott csapat, ugyanis a dobos, Kyle Rosa kivételéve, több, mint 20 éve zenél együtt a bagázs. Utóbbi is csak azért csatlakozott ilyen későn, mert 2020-ig Brandon Saller ült mögöttük. Az, hogy egy zenekar ilyen stabilan tud együttműködni, már feltételezni engedi, hogy egy erős baráti kapocs is összetartja őket és nem csak ,,kollégaként” tekintenek egymásra. (Persze azért fordultak meg más tagok is körülöttük az évek során, de most nem is ez a lényeg.) Amikor a The Curse album született 2004-ben, már a jelenlegi felállásból mindenki ott volt az együttesben.
Ha már tematikus koncert és ünneplés, az Atreyu kiadta az ikonikus lemez 2025-ös változatát is idén július 11-én. A hangsúlyt az újrakeverésre és a felújításra helyezték. Egy kicsit modernebb köntöst kaptak a dalok, de alapjaiban nem történtek nagy változtatások. A legnagyobb különbség, hogy míg a 2004-es albumon Alex Varkatzas (screaming/unclean vokál) és Brandon Saller (melodikus vokál) hangja volt hallható, a 2025-ös verzióban a jelenlegi felállás alapján Saller mellett Marc „Porter” McKnight vokáljai játszanak hangsúlyos szerepet. Nekem személy szerint ez a verzió jobban is tetszik, de valószínűleg ebben nagy szerepe van annak is, hogy 4 évesen, amikor megjelent az album, annyira még nem tudott hozzám nőni. 😀 Így, hogy adott volt a koncert és a turné apropója, gondolom azon se lepődik meg senki, ha azt írom, hogy a setlist az elejétől a végéig, szépen sorban a The Curse dalaiból állt. A pihenős An Inderlude alatt Kyle átadta a dobot Brandonnak, aki még a Corseting alatt is ott maradt a régi idők emlékére. A visszataps után azért elhangzott a zenekar legnépszerűbb dalai közül a Becoming the Bull és az Ex’s And Oh’s is, de hallhattuk élőben a szeptember 17-én kiadott Dead című nótájukat is. A koncertet pedig az első, 2002-es Suicide Notes And Butterfly Kisses-ről a Lip Gloss And Black-kel zárták.
Térjünk akkor vissza a fánkokra kicsit. Hamar kiderült, hogy azok Travis Miguel számára voltak kikészítve, aki egy-egy nagyobb szünetben, amíg Brandon a közönséghez beszélt, gyermeki vigyorral az arcán rágcsálta őket, majd mivel befejezni sosem tudta, a maradékot a rajongók közé dobta. Dan Jacobs amellett, hogy nem véletlenül egy világszinten elismert gitáros, az egyik legszerethetőbb figura is a színpadon (és nem csak azért, mert annyival alacsonyabb a többieknél…) A már korábban említett McKnight amikor nem éppen a basszusgitár húrjait tépte vagy az ember arcába kiabált, leginkább a farzsebében rejtőző rózsaszínű fésűvel szakállát bontogatta. Brandont sem kellett persze félteni, hol a gitárokkal vagy cinekkel szórakozott, hol pedig zenész társait ölelgette. Még a színpadról is leugrott óvatosan, végig pacsizta az első sort, majd a közönség között megcélozta a pultot és a bartendert véletlenül megijesztve kikért magának egy whisky-t. Mindig reagált a hangulatra és a közönség bekiabálásaira is. Amikor az első sorokból egy srác megkérdezte, hogy lefeküdne-e a feleségével, csak annyit válaszolt, hogy először meg kell kérdeznie a saját feleségét. Egy rövid párbeszédből kiderült, hogy a kérés mögött az állt, hogy a rajongó olyan gyereket szeretne, mint Saller. ,,Jóképű, nagy darab, jó énekhanggal?”-érkezett vissza rögtön a válasz, majd a főhős viccesen megjegyezte, hogy karrierje során soha az életben nem kérdeztek még tőle ilyet.
Vannak azok a koncertek, ahol a frontember szinte egyáltalán nem kommunikál a közönséggel és vannak azok is, amikor szinte több a beszéd, mint a zene. Most úgy éreztem, hogy az Atreyu legénysége megtalálta a kettő közötti összhangot. Persze azt is megértem, ha valaki soknak érezte a poénkodást, de őszintén szólva nekem most kifejezetten tetszett ennek a koncertnek az íve és ezek a megszólalások egy hihetetlenül szerethető köntösbe csomagolták az egész estét.
A koncerten elhangzott dalok:
Intro:
Blood Children 2.0
- Bleeding Mascara
- Right Side of the Bed
- This Flesh a Tomb
4.You Eclipsed by Me
- The Crimson
- The Remembrance Ballad
- An Interlude
- Corseting
- Demonology and Heartache
- My Sanity on the Funeral Pyre
- Nevada’s Grace
- Five Vicodin Chased With a Shot of Clarity
Ráadás:
- Becoming the Bull
- Ex’s and Oh’s
- Dead
- Lip Gloss and Black
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Szervező: Broadway Jegyiroda
Fotó: Atreyu Facebook