Színház vagy koncert? Katy Perry koncertbeszámoló
(Katy Perry koncert 2025.10.27. MVM Dome)
Az utóbbi időben inkább bulvárhírekből, mintsem zeneileg elért eredményeiről híres Katy Perry 2010 után másodjára látogatta meg hazánkat. A The Lifetimes Tour budapesti állomására a Live Nation szervezésében az MVM Dome-ban került sor október 27-én. A turné célja, hogy a világhírű énekesnő karrierjét foglalja össze, az albumainak legnépszerűbb slágereit felsorakoztatva. A koncertet Becky Hill, az idei Szegedi Ifjúsági Napok egyik headlinere nyitotta volna, azonban kapunyitás előtt pár órával a fellépését utazási problémákra hivatkozva lemondták.
Bármennyire is fura visszagondolni erre, 10 éves korom körül, amikor kijött a Teenage Dream album én is még a Katy Perry, Lady Gaga és Adam Lambert szentháromságban hittem. Szerencsére ezt a lázadó korszakot magam mögött hagytam már régen és rájöttem, hogy sokkal egészségesebb, ha felnőtt férfiak üvöltöznek a fülembe vagy éppen úgy szól a dob vagy a basszus, hogy a tüdőm is beszakad. Ennek ellenére most erre a koncertre magammal vittem a 10-12 éves Nórit, aki imádta és rongyosra hallgatta a klasszikus Katy Perry dalokat. (Persze tudtam, hogy ezek csak a töredékét adják a koncertnek, de valamibe muszáj volt kapaszkodnom, ha már a kedvenc dalomat (The One That Got Away) úgysem adja elő.)
Néhány videót már feldobtak nekem a közösségi média különböző felületei a korábbi állomásokról. A gigantikus Taylor Swift fanok az Eras Tour harmatgyenge koppintásának vélték és a legcifrább módokon szidták Katy Perry-t és stábját, egyetemben Lady Gaga táborával. A saját közönsége persze istennőként dicsérte és a legkülönlegesebb koncertjeik élére sorolták a Lifetimes Tour-t. Én egyik rajongótáborba sem tartozom, így igyekszem a cikket külső szemlélőként megírni.
Miután a kiíráshoz képest még egy 20 percet csúszott a kezdés és elsötétedett az MVM Dome, belecsöppentünk egy videójáték világába. Katy Perry karaktere félig ember, félig gép, míg az ellenség a Mainframe névre hallgató mesterséges intelligencia, aki ellopta a világ pillangóit. A pillangók végigkísérték Katy Perry karrierjét, hol videoklipekben, hol pedig jelentésükben. A pillangók a kreativitás, érzelmek és emberi lélek jelképei is, így a videójátékban az, hogy az AI ellopta őket, valójában azt jelenti, hogy a a gépi világ ellopja az emberiség érzelmi, művészi és spirituális mivoltát. A rengeteg TV-nek tűnő LED-fal darabokon megjelent egy csomó lesújtó hír, a gyerekek mérget ittak, a növények kipusztultak, a kutyák eldöntötték, hogy többé nem az emberek legjobb barátai és egyezséget kötöttek a macskákkal. A videójáték lényege, hogy különböző szinteket kell a főhősnek teljesítenie, hogy kiszabadítsa a pillangókat és ezzel természetesen megmentse az emberiséget.
El is kezdtük a küzdelmet, az első teljesítendő szint az Artificial volt. Az ikonikussá vált végtelen jel alakú kifutóból elkezdett kiáramlani a füst és felemelkedett belőle a robot jelmezes Katy Perry. Lehet erős jelmeznek nevezni azt a valamit alig takaró ruhát, de azt hiszem még itt láthattuk őt a leginkább felöltözve. Többé-kevésbé elénekelte az Artificial-t a levegőben lebegve egy kicsit talán űrhajóra hajazó díszletben, majd ahonnan jött, oda vissza is süllyedt a dal végére. Ezt követte a Chain to the Rythm, amikor megjelentek a színpad hátulján az estét végigkísérő táncosok. Perry most itt tűnt fel és adott elő egy koreográfiát. Azt még messziről is láttam, hogy nem egy tipikus táncos beállítottsággal rendelkező nő, már csak abból is, hogy ezt a koreográfiát még szinte két bal lábbal is el lehetne táncolni némi gyakorlással. Persze nem lehet mindenki Lady Gaga, de ha valami nem feltétlenül megy, azt nem is kellene erőltetni. Valószínűleg a probléma fel is lett ismerve, mert összességében a táncos részek java a profikra volt bízva. A blokkot lezáró Dark Horse volt az, ami az első intenzívebb közönség-reakciót is kiváltotta. Itt még főhősünk továbbra is a LED-falak előtt mozgolódott főleg, majd egy ugrással el is tűnt a színpad alatt.
Egy szinttel közelebb a győzelem, újabb narráció, majd jöhetett a Woman’s World. Ez volt a nekem és az összegyűlt tömeg nagyjának is szánt szint, hiszen itt kaptak helyet olyan slágerek, mint a California Gurls, a Teenage Dream, a Hot and Cold és a Last Friday Night (T.G.I.F.) mashup-ja, a Peacock eleje és az I Kissed a Girl is. Középen a táncosfiúk összetákoltak néhány vas szerkezetet még gyorsan az elején, melynek egyes elemei egy emeletes ágy vázához hasonlítottak. A már átöltözött énekes hol ezek között bujkált, hol rajtuk álldogált, hogy a színpad különböző pontjait vonaglott (néha szó szerint) vagy éppen rázta a fenekét. Egy rajongó telefonját is elvette és videózott vele egy kört. Aki másra is tudott figyelni, mint a csillogó parókájú dívára, az észrevehette, hogy közben a zenészek is mozgolódtak néha, és ha nem is teljesen, de félig azért bejárták a színpadot. A Hot and Cold alatt még gitárt is ragadott Katy és a refrének alkalmával kényelmesen pengette az a pár akkordot. Világossá vált az is, hogy egyetlen blokk sem telhet majd el levegőben töltött idő nélkül, ugyanis az I Kissed a Girl alkalmával, (amit egyébként a magyar LMBTQ+ közösségnek ajánlott,) Perry egy rácsos gömbbe mászott, melyre táncosai is felkapaszkodtak és a fél dal erejéig felemelték őket. A kellemetlen rész az volt, amikor az énekes a gömb tetejéről lógó kötélbe kapaszkodva fejjel lefelé fordult és kezdett el értelmetlenül forogni össze-vissza. De tekintve, hogy itt annyi minden történt és egyik jelenetre sem jutott igazán sok idő, hamar túl tudtam lendülni az eseten.
Haladtunk tovább, az ágyak maradványait gyorsan elhordták a fiúk és gigantikus virágok, valamint levelek kerültek a színpadra és a fölé is felfüggesztve. A Nirvana blokkja már rögtön a röpködő leckével is kezdődött. Az ismét átöltözött énekesnő ezúttal a csípőjénél volt rögzítve egy pánttal, így szabadabban tudott mozogni is. Hol a táncosai hátán futott végig, hol pedig két srác a színpad két különböző pontján állva pingpongozott vele. A hangosítópultnál is elhelyeztek egy díszlet levelet, amire szintén kirepült, így a hátsó ülő szektorok előtt közvetlenül is énekelt egy kicsit, majd Temus Pinkként szaltózva visszahúzták a színpad fölé. Gyakorlatilag ez a szint bizonyult a legunalmasabbnak, egy kis táncikálás, sétálgatás és gyakorlatilag le is lett tudva a dolog.
Ezt egy nem teljes értékű szint követte, mely a Choose Your Own Adventure nevet viseli. Ahogy a cím is utal rá, magunk választhatunk ,,kalandot”, azaz a ,,kisorsolt” albumról, amiről már előre lehetett tudni, hogy a PRISM lesz, a közönség egy kivetített QR kód segítségével megszavazhatta, melyik két dalt szeretné hallani. Hogy volt-e olyan, akinek ez működött, nem tudom, nekem nem töltött be az oldal. Mielőtt ezekre sor kerülhetett volna, Katy felolvasta a rengeteg számára készült rajongói táblából az egyiket. Egy fiatal pár, akik a végtelen jel egyik hurkának belsejében álltak (mert, hogy pár százezer forintért ezekbe is lehetett VIP jegyeket venni) arra kérték az énekest, hogy legyen ő az, aki elárulja gyermekük nemét. Erre persze nem lehetett már nemet mondani, átadásra került a boríték és egy dobpergés után kiderült, hogy Tina és Péter első gyermeke kisfiú lesz. Utólag belegondolva igencsak kedves tőlük, hogy meghívtak 16 ezer embert a gender reveal bulijukra. 😀 A rengeteg gratulációt követően a szintén anyuka Katy, Tináéknak küldte az elsőnek megszavazott Legendary Lovers-t is. Utána egy kegyetlenül hosszú és egyben az egyetlen unalmas rész következett, amikor az ülő szekciókból kiválasztásra került néhány szerencsés, aki felmehetett a színpadra. Magyar nem volt közöttük, de unikornis 4 is, ugyanis négy 9-11 éves unokatestvér egyforma unikornist idéző ruhában jelent meg. Miután a Roar-ból egy refrént elénekelt velük a főhősnő, kiegészülve egy német párossal és egy görög lánnyal, előadta a másodikként megszavazott dalt, azaz az Unconditionally-t. Konkrét repülés itt nem volt, de az All The Love alatt azért a színpadból egy kiemelkedő elem segítségével mégiscsak a magasban találhatta magát az énekes.
A negyedik szint kapta a legtöbb negatív kritikát, amikor a videójáték a csúcspontjához ért, az E.T. éneklése közben pedig Katy egy lézerkarddal küzdött a gonosszal, aki (ez sokkoló lesz) repülni is tudott. Előkerültek a füstöt hányó gonosz csatorna csövek is, de a hősnő ezekkel is sikeresen végzett. Míg a nagyranőtt lábú táncosai lépegettek, Katy futott pár kört a színpadon, hogy testnevelés órán legalább a kettest kapja meg, majd a Rise alatt végre legyőzte a mesterséges intelligenciát az aprócska tűzijátékot kilövő pisztolyával.
Jöhetett az ünneplés, az egyik jól megtermett, de immáron szabad pillangó hátán a 41 éves énekes a Roar alatt még körbe libegte párszor az MVM Dome-ot. A koncertet a Budapesten forgatott Firework és rengeteg pillangó alakú konfetti zárta le. A közönség, éppúgy, mint Katy végig rendkívül aktív volt, így hangos üdvrivalgással hálálta meg a showt.
Rengeteg gondolat kavarog még most is a fejemben ezzel az eseménnyel kapcsolatban. Néha annyira kellemetlen volt, hogy szavakkal nem lehet kifejezni és néha azt is éreztem, hogy ,,bármit, csak énekelni ne kelljen” elven futott a dolog. Ennek ellenére mindig volt valami történés, állandóan figyelni kellett és lehetőleg egyszerre több helyre is. Engem abszolút lekötött az egész, annak ellenére, hogy az évek során mennyire eltávolodtam az énekesnő munkásságától. De nem fogok hazudni, a nosztalgia-faktor működött rendesen és biztos vagyok benne, hogy e miatt éltem meg egy fokkal talán pozitívabban az estét, mint amire előzetesen számítottam.
Mert igen, ha valami, akkor ez show volt és talán egy kicsit inkább színház, mint koncert. Az élő zenészek sokat dobtak azért a helyzeten, de a brutálisan sok HD használata (főként a vokálok esetében) visszább vett az élményből rendesen. Az AI által generált vizuálok sokszor túlságosan erőltetettek és már inkább taszítóak voltak, mint élvezhetőek.
Viszont a mellett sem szabad elmenni, hogy az a csapat, amely kitalálta és felépítette ezt az egész műsort, nemcsak elvetemült bolondok gyülekezete, de technikai zseniké is egyben. Az, hogy centiről centire, minden egyes lépés és mozzanat ki volt találva, hogy mikor melyik fénysugárnak hol kell lennie és a táncos milyen szögben tartsa alá a kezében lévő tükröt, hogy az jól nézzen ki vagy, hogy a sok röpködés közepette Perry mindig megfelelő helyre érkezzen le egyszerűen olyan precizitást igényel, amit sokan fel sem tudnak fogni. Minden tiszteletem a stábé, hogy ezt így megalkotta, annak ellenére is, hogy örömmel elmagyaráznám nekik a ,,kevesebb néha több elvét”. Katy Perry-t szívesen hallottam volna mondjuk többet énekelni, de így sem mondanám azt, mint egyesek, hogy a teljesítménye a minimumot is alig súrolta. Nem volt ez olyan rossz, a hangok nagyjából a helyükön voltak és ő megtett mindent annak érdekében is, hogy kifejezze háláját magyar rajongóinak.
Amikor a cikkem elején (úgy fél millió karakterrel korábban) a gyerekkori szentháromságomat említettem, nem tettem hozzá, hogy nem véletlen, hogy a magyar pénzügyi keretekbe Katy Perry fért bele leginkább. Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy ez egy rossz koncert lett volna vagy, hogy szívesebben feküdtem volna le aludni emberi időben. Ez egy olyan élmény volt, amit lehet, hogy többször nem lesz lehetőségem átélni, a 10 éves énem pedig borzasztóan hálás volt azért, hogy ilyen, számára klasszikusokat élőben hallhatott…
A koncerten elhangzott dalok:
Level 1 (Artificial)
- ARTIFICIAL
- Chained to the Rhythm
- Teary Eyes
- Dark Horse
Level 2 (Woman’s World)
- WOMAN’S WORLD
- California Gurls
- Teenage Dream
- Hot n Cold / Last Friday Night (T.G.I.F.)
- Peacock
- I Kissed a Gir
Level 3 (Nirvana)
- NIRVANA
- CRUSH
- I’M HIS, HE’S MINE
- Wide Awake
Level 3,5 (Choose Your Own Adventure)
- Legendary Lovers
16.Unconditionally
17.ALL THE LOVE
Level 4 (Mainframe)
- E.T.
- Part of Me
20.Rise
Level 5 (End Game)
- Roar
- Daisies
- LIFETIMES
- Firework
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Réti Zsolt
Szervező: Live Nation