Ville Valo még mindig össze tudja törni a női szíveket
(Ville Valo koncert 2023.03.04. Barba Negra Red Stage koncertbeszámoló)
Újabb remek koncerttel folytatódott az utóbbi hónapok brutálisan erős koncert időszaka. A HIM a 2000-es évek egyik megkerülhetetlen zenekara volt, ultra dallamos rock és metál hangszereléssel oltott dalaival és Ville Valo jellegzetes, női szíveket összetörő énekével. 2017-ben sajnos a zenekar feloszlott, hatalmas űrt hagyva ezzel a rock zene palettáján. Magyarországon 2015-ben a Fezenen hallhattuk őket utoljára.
Ville Valo (aki anyukája révén félig magyar), évekig csak a sebeit nyalogatta a banda szétszéledése utána, de aztán 2020-ban jelentkezett egy 3 dalos kislemezzel és tavaly pedig végre elkészült az első teljes albuma is, a Neon Noir. Az album teljesen logikus folytatása a HIM életművének. A hangszerelés egy picit aktuálisabb, felnőttesebb, a dalok kevésbé helyezik előtérbe a szintetizátorokat, a hangsúly inkább a gitárokon van. A változás apró, de nekem őszintén szólva sokkal jobban tetszik ez az irány.
Az album megjelenését pedig idén követi a koncert sorozat, ahol Ville 4 fős kísérő zenekarával mutatja be az új album dalait természetesen kiegészítve a legnagyobb HIM slágerekkel.
A Barba Negrába már a koncert napja előtt már majdnem az összes jegy elkelt, ezért nem volt kétséges, hogy a nézőszám teljesen rendben lesz, de lehetett is számítani rá, hogy a sok évnyi ínséges idő után a HIM rajongók kötelezőnek érzik a megjelenést.
Az előzenekarról sajnos szinte teljesen lemaradtunk, gyakorlatilag csak a meghajlásukat sikerült elcsípni.
Egy rövid átszerelés után a színpad teljesen készen állt a finnek fogadására. A két V betűt egymásba olvasztó logót lila színnel világították meg és hamarosan megjelent Ville és zenekara teljesen feketébe öltözve és azonnal belekezdtek az új album Echolocate Your Love című dalába. A hangzás – ahogy az a Barbánál már megszokott – ismét csillagos ötös volt. Már az első dalnál minden a helyén volt és a későbbiekben csak még jobb lett egy kis finomhangolás után.
A második dal rögtön a HIM egyik legnagyobb slágere, a The Funeral of Hearts volt, szemernyi kételyt sem hagyva bennünk, hogy ez az este vegyesen fog szólni az új és régi anyagokról. Az első refrént már teli torokból énekelte mindenki. Még majdnem én is, pedig egy szót sem tudtam a szövegből. 🙂 A harmadik dal az új album címadó dala, a Neon Noir volt. Én sosem voltam nagy kedvelője a HIMnek, de lehet, hogy elhamarkodottan ítéltem meg őket anno. Ennél a dalnál éreztem azt, hogy ezt az estét nagy hiba lett volna kihagyni. Ville és a zenekar is nagyon jól érezte magát a színpadon. A zenészek hatalmas örömmel játszották az új és a régi dalokat egyaránt. Ha valamelyik gitáros szólózott akkor a végén a többiek mind odamentek gratulálni egy-egy vigyorral vagy bólogatással.
De ugyanez volt a helyzet egy-egy dob átvezetés vagy furmányosabb gitár riff után. Öröm volt nézni őket játék közben. Sajnos a nem könnyen kimondható finn neveket nem sikerült megjegyeznem, de a színpad bal oldalán álló szakállas, szemüveges gitáros egész különleges hangszíneket varázsolt számunkra. Nagyon szívesen megnéztem volna a lába elé helyezett gitárpedál összeállítását. Ennyi és ilyen izgalmas gitár-hangzást régen nem hallottam már, nem mellesleg remekül bánt a hangszerével is. De a többiek is mind remekül játszottak. Volt egy-két előre feljátszott háttér sáv is, főleg a szintetizátor témák megszólaltatására, de azért ez a koncert végig az élő zenélésről szólt. Nagy szó ez manapság, amikor már van olyan rock vagy metál zenekar, ahol a basszusgitáros is „gépről” megy. 🙂
Ville is nagyon jól érezte magát a színpadon, remekül énekelt, a hangja még mindig mágikus, a dallamok pedig annyira fogósak és emlékezetesek, hogy mindig az A-Ha slágerei jutnak eszembe róla. Hihetetlen hogy ezeknek a skandináv zenekaroknak milyen érzékük van a gyönyörű de mégsem giccses szívhez szóló dallamokhoz. Egyébként pont az jutott eszembe, hogy egy ideális világban ezeknek a daloknak kellene a mainstream rádiókból is szólniuk, nem annak a mérhetetlen mennyiségű szemétnek, amit manapság lehet pop zene címszó alatt hallani.
Ville amúgy az egész koncert alatt nagyon keveset beszélt. A koncert elején egy magyarul elhangzó „Köszönöm, Budapest!” és a koncert végén egy pár mondat volt, amit hallhattunk tőle, de valahogy pont olyanok volt a dalok és a minimál dizájn által keltett hangulat, hogy ez nem is hiányzott a tökéletes élményhez. Amúgy külön kiemelném a svájci sapkát, amit az egész buli alatt a fején viselt. Sosem gondoltam volna, hogy ez a ruhadarab egy rock koncerten valakinek jól tud állni, de nagyot tévedtem. 🙂
A koncert a továbbiakban is úgy folytatódott, mint eddig: vegyesen jöttek a Neon Noir album és a HIM dalok. A legnagyobb ovációt talán a Right Here in My Arms kapta. Én talán az egész koncert alatt ezen éreztem azt, hogy egy kicsit kilóg hangszerelésileg abból a nagyon igényes, felnőttes stílusból, amit Ville ma képvisel, de azt hiszem, hogy nagyjából egyedül lehettem ezzel a véleményemmel a teremben. 🙂 Iszonyatosan jó volt még az új albumról a Loveletting, de a koncert egyértelmű csúcspontja számomra a ráadás első dala, a Soul On Fire volt, ebből akkor energiabombát varázsoltak a színpadon, hogy az államat kerestem a földön utána.
Ha lehet mondani egy negatívumot akkor az, hogy a koncert 90 perces hosszúsága borzasztóan kevés volt ezen az estén.
A koncert végén még két nagyon megható gesztusa is volt Villenek. Az utolsó dalnál még a lezárás előtt meghajolt és elköszönt a közönségtől és hagyta négy zenészét, hogy ők arassák le az utolsó tapsokat. A másik pedig, hogy a logo a koncert zárása után a magyar zászló színeivel pirosban, fehérben és zöldben pompázott.
Zárásként talán annyi, hogy nagy szerencsénk van, hogy Ville végre újra turnézik. Várjuk vissza remélhetőleg már ezen a nyáron a fesztivál szezonban!
Írta: B.T.
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Concerto Music
Kapcsolódó tartalom:
Ville Valo koncertfotók 2023.03.04. Barba Negra Red Stage