Viva Carlos Santana – latin fiesta az MVM Dome-ban – koncertbeszámoló
(Viva Carlos Santana 2025.06.11. Budapest, MVM Dome)
14 év után újra budapesti színpadra lépett neonszínű mokaszinjában a latin zene koronázatlan királya, a hat évtizednyi karriert maga mögött tudó Carlos Santana. A 2020-as Covid miatt elmaradt koncertjéért lelkiismeretesen kárpótolta közönségét, igazi slágerparádét hozva a teltházas MVM-Dome csarnokába.
A minimalista színpadkép maximális zenei élményt keretezett. A Samba Pati és a Buddy Holly-feldolgozás Well Alright kivételével talán minden híres Santana-nóta felcsendült, sőt, még új lemezéről is megismerhettünk pár dalt. Persze egy ilyen hosszú és minőségi karrier annyi ismerős dallamot szül, hogy a hallgatóság nagy része méltán a kedvenc slágereiért váltott jegyet az újabb Santana-varázslatra. Bár a 77 éves mester egészségi állapota miatt kifejezetten visszafogottan viselkedett a színpadon, leginkább ülve játszva dalait, a zenekar többi tagjánál nem érezhettünk energiadeficitet.
A két énekes Andy Vargas és Ray Greene fel-alá szaladgálva keltette a hangulatot, a percussionos Karl Perazzo és (a 2015-ben elhunyt, legendás Raul Rekowot váltó) Paoli Mejias kongás a lelket kikalapálta hangszeréből, míg Santanáné, Cindy Blackman férfiakat megszégyenítő dinamikával és energiával hozta a kettő-négyeket sötétbarna Gretsch dobján. A dallamhangszereken Tommy Anthony gitáros és David K. Mathews billentyűs játszott, míg a basszusgitáron Miles Davis egykori bőgőse, a kisebb megszakítással, 35 éve Santanával turnézó Benny Rietveld pengetett.
A kezdő Soul Sacrifice után a Jingo, az Evil Ways és a Black Magic Woman indította be az estét, hogy aztán az Oye Como Va után a Maria Maria-ra ugorjon fel először pár ülésre kárhoztatott, táncoslábú rajongó. Egy kicsit hosszúra nyúlt basszusszóló után először szólt hozzánk az ezúttal nem túl kommunikatív gitáristen, természetesen a békéről beszélt és az együttérzésről, majd belekezdett egyik legnagyobb slágerébe: az Europa (Earth’ Cry Heaven’s Smile) dallamai sokak szemébe csaltak könnyet.
A vurlitzer nem állt le, többek között jött a ’71-es No One To Depend On, de a ’99-es, 30 millió példányban elkelt szupersikeres Supernaturalról is felcsendült a (Da le) Yaleo, a Tommy Anthony által énekelt Put Your Lights On, majd a Corazon Espinado is. A tempós Foo Foo előtt táncra biztatta a népet a főhős, több sem kellett a székbe kényszerített küzdőtérieknek, a lelkesen a színpad elé szaladt több száz rajongó végre igazi koncerthangulatot varázsolt a dómba. A 2010-ben egy közös koncertjükön feleségül kért Cindy Blackman – akit a közönség Lenny Kravitz nagyhajú dobosaként ismert meg a ’90-es években – a ráadásban egy hallgatóbarát dobszólóval búcsúztatta Budapestet, majd a Supernatural legnagyobb slágere, a Smooth zárta a fellépést. Carlos némi integetés után levonult a színpadról, további ráadásokról nem is álmodhattunk.
Az este tanulsága, hogy a 40-es években született legendák koncertjeire egyre inkább indokolt ellátogatni. Mert bár vannak, akik a korukat meghazudtoló formában nyomják a mai napig (mint Mick Jagger vagy Tom Jones), mégis látni, ahogy az idő (Keith Richard-son kívül) a legnagyobb legendák kedvéért sem hajlandó megállni. Ha még erre jár Clapton, Ozzy, Angus vagy McCartney, érdemes őket elkapni egy-egy koncerten. Ne legyen igazam, de úgy éreztem, nem látjuk többet magyar színpadon a lépcsőn megfáradt öregemberként lesétáló, 77 éves mexikói gitárvirtuózt.
Carlos Santana még mindig maga a megtestesült zene. Minden dallama maga a szenvedély, minden hangja maga a tökéletesség. Milyen szerencse, hogy 8 éves korában átpártolt a gitárra és nem hegedűművész lett, bizony, szegényebb lenne nélküle a könnyűzene története. Pengesse még sokáig azt az aranyszínű PRS-t, mi pedig ígérjük, továbbra is rajongással hallgatjuk minden dallamát, ami elhagyja a hangszórókat.
Írta: Farkas Péter
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom: