Within Temptation/Annisokay/Blind8 – Bleed out Tour Budapest, Barba Negra – koncertbeszámoló
(Within Temptation/Annisokay/Blind8 Bleed out Tour 2024.10.018. Budapest, Barba Negra)
Kezdjük rögtön a lehetőséggel minden kedves olvasó számára, hogy rávethesse a követ ezen sorok gépelőjére: Az október 18-án a Barba Negrában fellépő három előadótól összesen talán nyolc számmal voltam tisztában, amikor elindultam Csepelre. Igaz ezen nyolc dal nem a „kerülendő” mappámban szerepel a zenei kartotékomban, valahogy mégsem ástam bele magam egyik zenekar életművébe sem. Többek között ezért is vállalkoztam a beszámolóra: kifejezetten szeretek olyan koncertre járni, ahol alig, vagy egyáltalán nem ismerem a fellépőket, mert így lehet a legjobban új kedvencekre lelni (Vagy esetlegesen nagyon rossz koncertélményt szerezni). Na de nézzük, hogy merre billent az a bizonyos mérleg péntek este:
A hangulat felkorbácsolásáért elsőként felelős Blind8 ellen nagyon összedolgoztak az elemek ezen a napon. Kezdjük azzal, hogy a 19:30-as kezdésükkor még jópáran csak sorban álltak akár a beléptetésnél, akár a pultnál. A küzdőtér erős jóindulattal egynegyedrészt telt meg. Mindemellett az ukrán „modern metál” csapat tegnap este lépett fel először a turnén, mivel eddig, érthető okokból nem sikerült eljutniuk egyik helyszínre sem. Végül pedig a hangosítás: sajnos sokszor és sokféle módon kellett már a Barba Negrával kapcsolatban leírnom, hogy egyszerűen nem szól jól, és sajnos itt is ugyanez volt a helyzet (legalábbis ezen a fellépésen). A mély sávok mintha nem is léteztek volna, amit pedig lehetett hallani az egészből az olyannyira visszhangzott, hogy el kellett gondolkodnom nem kánonban játsszák-e a dalokat. Az mindenképp becsülendő, hogy ennyi ellenállás mellett is próbálták kihozni a maximumot abból az öt dalból amire volt idejük, de a zeneileg egyébként korai Bullet for my Valentine-t idéző csapat nálam nem ugrott a lejátszási listák élére.
Na de tegyük félre a negativitást és a fanyalgást az este hátralévő részére maradjunk a pozitívumoknál. Ehhez pedig kiváló asszisztenciát nyújtott az Annisokay. A német négyesfogat olyan elemi erejű bulit csapott, hogy ha lett volna hely, tuti a padlóig csapódik az állam. A “post-hardcore” alakulat se vitte túlzásba a koncert hosszát, hiszen összesen hét dalt kaptunk, abból ráadásul csak hat volt saját szerzemény, hiszen a műsor közepére még beillesztettek egy Linkin Park nótát is a One Step Closer személyében. Viszont ez a röpke negyven perces fellépés minden formátumában súrolta a tökéletesség határát.
Kezdve a korábban felemlegetett hangosítással, ami itt mintha csak a korábbiakat szeretné jóvátenni majdnem hibátlanra sikerült. Folytatva a két ledfallal, amik ugyan kis részét tették ki a színpadnak, de kellemes kiegészítésként szolgáltak (illetve lehetett róla szöveget is puskázni, ha valaki nem volt biztos a dolgában). Befejezve egy remekül válogatott setlisttel, és Sharon den Adel gyors vendégszereplésével a Like a Parasite alatt. Végezetül még egy kérdésem, illetve felajánlásom lenne: Aki meg tudja nekem mondani, hogy a STFU alatt a kivetítőn miért bukkant fel különböző háborús híradások, és alapvetően az emberiség negatív oldalát felmutató klippek között Peppa malac egy pillanatra, az vendégem a fele királyságomra és egy sörre is a következő koncerten, amin megtalál.
És akkor kanyarodjunk is rá az est fő attrakciójára, a Within Temptation-re. Az ő munkáságukkal voltam leginkább tisztában az este három zenekara közül, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy a feljebb említett nyolc dalból hat hozzájuk köthető. Ezen sekély merítés alapján, számomra szimfonikus metálként került kategorizálásra a zenekar, de most jobban utánajárva láttam rájuk aggatva az alternatív metál, a gothic metál és a doom metál jelzőket is. Sharon den Adel saját elmondás szerint pedig: „Mi inkább egy atmoszférikus, dallamos, szimfonikus metal/rock zenekarnak tartjuk magunkat…
Véleményem szerint nem vagyunk gótikus zenekar, de vannak gótikus elemeink”. Igazándiból az előbbi idézetben a gótikus jelzőt nyugodtan ki lehet cserélni bármely felette említett kategóriára, mivel a péntek este alapján, a Within Temptation előszeretettel illeszt bele különféle stíluselemeket a dalaiba. Ez általában egy kockázatos vállalás, hiszen ha nem sikerül tökéletesre az „egyveleg”, akkor egy csapongó és meghatározhatatlan káoszt kapunk végeredménynek, de szerencsére erről szó sem volt. Ezt talán azzal tudom a leginkább prezentálni, hogy azokon a koncerteken, ahol tudom, hogy utólag írásba kell öntenem a gondolataimat mindig jegyzetelgetek magamnak különböző támpontokat, amiket szeretnék belefoglalni a beszámolóba. Az este ezen pontján egészen pontosan ennyi került a jegyzeteim közé: „Ilyennek kell lennie egy Koncertnek.” És nem véletlen az a bizonyos nagy „k” betű sem a koncert szócska elején.
Ha az Annisokay közelítette a tökéletességet akkor a hollandok meg is ugrották azt. A színpadkép a felállított oszlopokkal (hogy ezek dór, ión, vagy korinthoszi oszlopok voltak, kínhalál terhe mellett sem tudnám megmondani), és az óriási ledfallal, amin folyamatosan a dalokhoz igazított grafikák váltották egymást tökéletes atmoszférát teremtett. Ezt még megfejeljük a talán eddigi legjobb Barbás hangosítással, amihez volt szerencsém, valamint egy tényleg vérprofi zenésztársulattal és kész is egy olyan este, amit bőven bánhattam volna ha kihagyok.
Ha az előző bekezdésből nem lett volna egyértelmű, hogy már csak a Within Temptation miatt bőven megérte péntek este ellátogatni a Barba Negrába, akkor külön is kiemelném, hogy mindenkinek javasolnék életében legalább egyszer egy ilyen fellépésen való részvételt. A bevezetésben taglalt kedvencekre találásról meg csak annyit, hogy az elmúlt napokban szerintem sok más zenekar nem szólt nálam…
Írta: Pásztor Attila
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Concerto Music
Kapcsolódó tartalom:
Within Temptation koncertfotók 2024.10.18. Budapest, Barba Negra