Zoltán for President – Ilyen volt a Five Finger Death Punch koncert az Arénában

Zoltán for President – Ilyen volt a Five Finger Death Punch koncert az Arénában

Zoltán for President – Ilyen volt a Five Finger Death Punch koncert az Arénában

(Five Finger Death Punch koncert 2022.07.05. Papp László Budapest Aréna, koncertbeszámoló)

 

 

A Five Finger Death Punch első Magyarországi látogatására több mint 10 évet kellett várni. A Megadeth-tel közös 2 évvel ezelőtti koncert fantasztikusan sikerült, aki ott volt (közönség, zenekar) nem fogja egyhamar elfelejteni. Báthory Zoliék akkor megígérték, hogy a következőre már nem kell újabb 10 évet várnunk. Szerencsére tartották az ígéretüket.

Az estét a svéd Solence, egy fiatal progresszív metal banda nyitotta. A négy fős zenekar felállása kicsit rendhagyóra sikeredett. Ez már a harmadik-negyedik olyan banda mostanában, akiknél basszusgitár egyáltalán nincs a képben. A bőgő témákat a legtöbbször előre felvett sávokból játszották be a koncerten, néha pedig a szintetizátoros hozta a mélyebb részeket. Egyszerűen nem értem, hogy az amúgy remek zenészekből (a dobosuk egész elképesztő témákat ütött játszi könnyedséggel,) miért választják a zenélésnek ezt a formáját. Egyébként a zene dögös riffekből és egy kicsit túlpolírozott refrénekből állt. Az egész blokk elég kásásan, maszatosan szólt. Nem tudom, hogy csak ez volt-e az oka, hogy egyáltalán nem fogott meg az előadásuk, de gyanítom, hogy a dalok akkor sem tetszettek volna, ha tökéletes hangkeverésben hallom őket. Amit ki kell emelni, hogy a már nagyon szép számú közönséget a korai időpont ellenére is rendesen megmozgatták.

Rövid átszerelés után következett az amerikai Ill Nino. Náluk sem beszélhetünk átlagos zenekari felállásról, de ők a pozitív különcök közé tartoznak, hiszen dobosból rögtön három van a színpadon. Azaz a dob mellett van még két ütőhangszeres, akik hihetetlen izgalmas alapokat hoznak az egyébként is brutálisan agresszív témákhoz, mellesleg iszonyatosan látványosan tudnak egyszerre játszani. Természetesen a többi zenész sem marad el mozgásban tőlük, hiszen az egész koncertet végig futják, ugrálják. Igazán megtesznek mindent, hogy megmozgassák a közönséget.

 

 

“Természetesen” az Ill Nino blokkja is elég rosszul szólt, főleg az első egy-két dal alatt. Később kicsit javult a helyzet, de az ideális hangzástól nagyon messze voltunk még. Egyszer egy pillanatra olyan volt, mintha a keverőpult mögött ülő kolléga megtalálta volna a megfelelő kapcsolót, hirtelen megérkeztek a mély hangok is, de aztán pár másodperc múlva visszatértünk az addigi nem túl jó hangképhez. Én egyébként az oldalsó lelátok egyikéről, a színpadhoz közelről néztem, hallgattam őket. Több barátomtól, akik a küzdőtéren voltak, azt hallottam, hogy ott egész használhatóan szólt a koncert az este folyamán.

 

 

A küzdőtér az Il Nino blokkjára már szinte teljesen megtelt és láthatóan remekül szórakozott rajtuk mindenki. Egy kisebb circle pit is kialakult az egyik dal alatt. Azért a legnagyobb ovációt akkor kapta a zenekar, amikor a frontember, Marcos Leal megdicsérte Budapestet és az itteni söröket, valamint egyszer-egyszer bemondta, hogy hamarosan érkezik a Five Finger Death Punch 🙂 A rossz hangzás ellenére is remek volt a rövid, de annál ütősebb setlist, amit még egy 2-3 perces, elképesztően virtuóz és látványos dob szólóval (azaz mivel hárman doboltak egyszerre, itt a szóló kifejezés talán nem helyénvaló) is megszakítottak. Sajnos alig több, mint fél órát játszottak, de mivel rendszeres vendégek hazánkban, bízom benne, hogy hamarosan újra látjuk, halljuk őket, remélhetőleg sokkal hosszabban. Ahogy véget ért az Ill Nino, a srácok még csináltak egy selfiet a közönséggel.

 

 

Felkerült egy hatalmas fekete vászon a színpad elé és elkezdődött egy hosszabb, nagyjából fél órás átszerelés az este fő attrakciója előtt.

A kezdésre már szinte teljesen megtelt a nézőtér, bár az oldalsó lelátókon voltak üres helyek és a színpaddal szemközti lelátó felső részét meg sem nyitották, de így is közel 10 ezer ember várta, hogy a két évvel ezelőtti csoda megismétlődjön.

21:30-kor végre az Inside Outtal és a Trouble-lal a színpadra robbantak az amerikai szupersztárok, akiket a gitáros Báthory Zoli miatt Magyarországon kicsit mindenki a sajátjának érez. Az első két dal alatt a hangzás sajnos nem volt jobb mint a két előzenekarnál, de a felfokozott várakozás és a bandából áradó elsöprő energia feledtette ezt. Ivan Moody ezután ragadta meg az alkalmat, hogy köszöntse a hihetetlenül lelkes közönséget. Azonnal felhangzott a közönség soraiból a Ria-Ria-Hungária rigmus és Báthory Zoli nevének skandálása. Ilyen amikor a közönség és a zenekar azonnal egymásra talál. Zoli láthatóan megilletődött a felé irányuló elképesztő szeretet láttán, de azért magyarul köszönt be a nézőknek, valamint elmondta, hogy Budapest már a zenekar kedvenc helyszíne. A Metallica egy Enter Sandman után nem kap akkor ovációt, mint amekkorát Zoli kapott ezért a mondatért.

 

 

Rögtön ezután a banda belecsapott a szerintem legjobb Five Finger dalba, a Wash it all away-be. Nem is tudom, hogy miért ennyire előre teszik ezt a dalt a setlist-ben. Majd rögtön utána következett a Jekyll and Hyde. Borzasztóan erős kezdés volt ez a négy dal, azt meg kell hagyni, de sajnos a hamarosan megjelenő új album már kiadott dala, a Welcome to the Circus kimaradt, pedig ezt egy-két nappal később Lengyelországban már eljátszották.

Bár kivetítőket nem hoztak magukkal, de azért igyekeztek mindent megtenni, hogy a színpad megfelelően látványos legyen. A dobok mögött egy óriási farkába harapó kígyó díszítette a színpadot. De majdnem minden dalban történt valami (konfetti eső, pirotechnika), ami izgalmassá tette az előadást.

 

 

A zenekar újra fantasztikus formában volt. Ivan Moody, akinek a szeme úgy néz ki, hogy már teljesen rendbe jött (egy pár héttel ezelőtt egy koncerten szerencsétlenül belenézett egy lézerfénybe) ismét a hátán vitte az előadást. Megállás nélkül mozog, remekül kommunikál a közönséggel. Talán a hangja nem szólt olyan jól, mint a 2020-as koncert folyamán, kicsit tompábbnak hallottam és talán a hamis hang is több volt benne. De cserébe az este folyamán extra jó formába játszó basszeres, Chris Kael remekül hozta a saját vokál részeit. Ezek időnként jobban szóltak, mint a fő ének.

A lehengerlő tempót egész a Burn it Downig fokozták. Ezután volt egy pillanatnyi szusszanás, ahol Ivan zenekar nélkül elénekelte az Offspring Gone Away-ének néhány sorát (ezt a feldolgozást a Five Finger a pár évvel ezelőtti best of albumon jelentette meg).

 

 

Jött a lírai Wrong Side of Heaven majd újra teljes sebességre kapcsoltak.

A színpadon egyébként végig volt egy kamerás ember, remélem, hogy ez azt jelenti hogy valamilyen hivatalos anyag is elérhető lesz erről a koncertről.

A Burn MF alatt Charlie Engen kipattintott egy fantasztikus dobszólót majd pedig Ivan felhívta a színpadra az Ill Ninos srácokat, akik a a közönség megénekeltetésében segítettek. Ha valaki nem volt ott érdemes rákeresni erre a dalra valamelyik videó megosztó oldalon. Óriási hangulata volt.

 

 

Sajnos az este alatt többször látszott, hogy a valami gond van a technikával, az Under and Over it után Ivan meg is állította a koncertet, hogy a technikusok meg tudják oldani a gondokat. Az üresjáratban vizes palackokat dobált a közönség közé, majd pedig elmesélte, hogy Zoltán és ő hogy alapították a zenekart. Zoli azzal hívta fel Ivánt évekkel ezelőtt, hogy itt az idő, hogy közösen megcsinálják a világ valaha volt legjobb heavy metal bandájt, majd rájöttek, hogy azt már a Metallica megcsinálta. 🙂 De semmi baj, majd akkor ők és a Metallica együtt fognak turnézni. Zoli nevét újra lelkesen skandálta a tömeg. Ivan meg is jegyezte, hogy talán Zolinak kellene lenni Magyarország elnökének. 🙂

 

 

Bár ekkor úgy látszott, hogy sikerül a technikai gondokon úrrá lenni, de gyaníthatóan nem így történt és sajnos a The Bleeding után vége is lett a koncertnek. Nagyon hasonló volt a helyzet, mint pár héttel ezelőtt a Red Hot Chilli budapesti buliján, ahol szintén alig 90 perc után ért végett idő előtt a koncert valamilyen technikai malőr miatt. Az elköszönés alatt még Zoli a vállára terített egy magyar zászlót és ipari mennyiségű pengetőt és dobverőt dobáltak ajándékul a közönség közé.

Bár ez is egy fantasztikus este volt, de ha őszintén meg kell vallani, akkor az előző alkalom emlékezetesebbre sikeredett, (azt is hozzá kell tenni, hogy azért a Megadeth is elég erős volt “előzenekarként” két évvel ezelőtt.) Mindent összevetve, remek, csak kicsit rövid este volt.

Beszámoló: B.T.

Fotók: Hetessy-Németh Tünde

 

Kapcsolódó tartalom:

Five Finger Death Punch koncertképek 2022.07.05. Papp László Budapest Aréna

Ill Nino koncert Five (Finger Death Punch 2022 Tour) 2022.07.05. Papp László Budapest Aréna