A Dropkick Muprhys megmutatta, hogy milyen egy skót görbe este – koncertbeszámoló
(Dropkick Muprhys koncert Budapest 2024.06.12. Budapest Park)
A fiúk visszatértek, azaz a Dropkick Muprhys újra megmutatta Budapesten, hogy milyen is egy igazán jól sikerült skót görbe este. Skócia büszkeségei, a kocsmai punk rock talán legjobb képviselői Ken Casey énekes vezetésével óriási bulit csaptak a Budapest Park több ezer őrjöngő nézőjének legnagyobb örömére.
A skót munkásosztály lelkes és elnyűhetetlen képviselői utoljára 2019-ben jártak nálunk, ennek megfelelően a nézőszám egyáltalán nem alakult rosszul. A rajongók alaposan kiéheztek arra, hogy végre valaki egy igazán komoly partyt csapjon a Parkban. A nézőtér ennek megfelelően úgy kétharmadig meg is telt. Kellemesen szellősen állt össze a tömeg: ha valaki akart előre tudott menni a közönség első soraiba, de ha kicsit elfáradt elől, akkor gond nélkül hátra is jöhetett kifújni magát.
Bár imádom a Dropkick Mruphys zenéjét azóta, hogy a Shipping Up To Boston első ütemeit meghallottam Scorsese Téglájában, élőben ez volt az első alkalom, hogy láthattam őket. A koncert pedig pontosan olyan volt mint ahogy azt egy dal alapján mindig elképzeltem. A skótok elképesztően energikusak és egy percnyi üresjárat sincs az előadásukban. A dalokat nem szakítják meg felesleges konferálások, nagyon gyakran egy-egy dal záró ütemeit követően azonnal kezdődik a következő dal bevezetője.
A zenészek számára ez így igazán kemény fizikai megpróbáltatást is jelentett, de mindannyian bírták a gyűrődést. A frontember Ken Casey pedig egyszerűen képtelen egy pillanatra is megállni. Az első perctől kezdve tökéletesen a markában tartotta a közönséget: pont akkor énekeltünk, amikor ő akarta, ha circle pit-et kért, akkor azonnal megkapta, ha pedig egymásba kapaszkodó evezést imitáló nézőket szeretett volna látni, akkor természetesen ebben is mindenki partner volt. 🙂 És olyat sem láttam még, hogy a nézőtéren egy földre ejtett órát valaki a színpadra dobjon az énekesnek, hogy ő pedig két dal között kiderítse, hogy ki a jogos tulajdonos és vissza tudja neki azt szolgáltatni.
Ken Casey egyszerűen arra született, hogy színpadon álljon és gondoskodjon arról, hogy rengeteg ember baromi jól érezze magát. Közvetlen, teli van energiával, tökéletesen érzi a közönség minden rezdülését és nem mellesleg meglepően hibátlanul énekel. De a banda egyik tagját sem érheti semmilyen kritika. Jó nézni ennyi boldog önfeledt zenészt, akik 90 perc alatt annyit futnak a színpadon, mint egy tisztességesebb foci csapat az EB-n. Természetesen a szokásos rock zenei hangszereken kívül rengeteg népi eszközt is szerepet kapott. A Dropkick Murphys zenéjének egyediségét adó skót duda, bendzsó, furulya, harmonika és még számos egyéb hangszer is mind-mind előkerült egy vagy több dalban.
A színpadkép dicséretesen puritán volt. Néha volt egy kis pirotechnika vagy egy-egy jobban sikerült háttérvetítés. A kedvencem egy olyan bejátszás volt, amit hoki meccsekből kivágott verekedős jelenetekből állítottak össze. Tökéletes hangulati aláfestés. 😀 De a legtöbbször csak egy zenekari logó volt az épp aktuális háttérkép. A hangsúly végig a színpadon álló (futó, ugró) zenészeken volt.
A setlist-ben túl sok meglepetést nem lehetett felfedezni. A legnagyobb slágereket természetesen eljátszották. A Worker’s Song (a kedvencem volt ezen az estén) a ráadás előtt, a Shipping Up To Boston pedig a ráadásban kapott helyett.
Nem akarok megfeledkezni a zenei teljesítményről sem, ami tulajdonképp szorulhatott volna teljesen háttérbe is, Casey showt ellopó energikussága erre lehetőséget adott volna. De a produkció zenei szempontból is nagyon igényesre sikerült. Meglehetősen pontosan és feszesen játszottak el minden hangot, szólót, riffet, dalt. Casey éneklését pedig külön ki kell emelni. ennyi mozgás mellett így énekelni egészen embert próbáló feladat.
Ha volt valami, ami kicsit csalódást keltett bennem, az a hangosítás, ami sajnos nem tudott felnőni a zenekar teljesítményének szintjére. A koncert lezárása után a DJ például sokkal hangosabban szólt, mint a teljes koncert. A park közepén lévő delay hangszórókat például csak ekkora kapcsolták be. Pedig ez a koncert pont elbírt volna még egy kis hangerőt.
De ezen felül azt hiszem, hogy egy igazán szeretnivaló zenekar szinte tökéletes koncertjét nézhettük meg.
Írta: B.T.
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Budapest Park
Kapcsolódó tartalom: