A film forog tovább – Első Emelet – Rapülök – Emberek koncertbeszámoló
(Első Emelet 40 – Születésnapi Nagykoncert – Rapülők – Emberek koncert 2022.12.28. Papp László Budapest Sportaréna, koncertbeszámoló)
A karácsonyi ünnepi hét egyik legnagyobb hazai zenei eseménye az Első Emelet dupla szülinapi koncertje volt. Berkes Gábor 60 éves lett (azaz a koncert napján ehhez még egy-két nap hiányzott neki, de ettől azt hiszem, hogy nyugodtan eltekinthetünk), az Első Emelet pedig 2022-ben ünnepelte fennállásának negyvenedik esztendejét. A két szép kerek évszámot egy ehhez méltó ötlettől vezérelve négy egymás utáni koncerttel ünnepelték meg. Mivel Berkes Gabi nemcsak az Emeletnek volt alapító tagja, hanem a Rapülök és az Emberek zenekarok is az ő nevével forrtak össze, ezért adta magát a megoldás: lépjen fel mindhárom zenekar egy este. És hogy miért volt akkor négy koncert? Az Első Emelet (majdnem) klasszikus felállása 2013-ban tartotta az (ez idáig) utolsó koncertjét. De a zenekar tagjai közül páran nem bírták a tétlen, zene nélküli éveket és Emelet projekt néven koncertezték végig az elmúlt éveket. A ma is működő Emelet Projekt kezdte a koncertet és az eredeti, klasszikus felállás pedig lezárta.
Számomra a decemberi 28-i koncert jelentette a tavalyi év egyik legjobban várt estéjét. Gyerekkorom (egyik) legnagyobb kedvence volt Emelet, nem is tudom, hogy van-e még olyan együttes, akinek minden dalát, minden szövegét fejből tudnám. Amikor megjelent az első album és a kvázi első kislemeznek számító Nézelődünk, a fél ország Emelet lázban égett. A kutyás borítós második album pedig életem első műsoros kazettáját jelentette. A koncert napján csak jöttek az újabb és újabb nosztalgikus gondolatok, emlékek, melyek valamilyen formában mind-mind kapcsolódtak az Emelethez.
A koncertet megelőzően már lehetett hallani, hogy a jegyek remekül fogynak, ezért a nézőszám miatt egy percig sem kellett aggódni, de azért lélekemelő volt látni, hogy milyen sokan vagyunk, akik szeretnénk egy kicsit újra átélni a fiatalságunkat.
A zenészek színrelépése előtt egy DJ Dominique retro slágerekkel (mi mással?) melegítette be a közönséget. Mielőtt elköszönt volna és megkezdődött volna a maratoni este, kérte a közönséget, hogy mindenki világítson a telefonjával és legyen ez a meglepetés a srácoknak színpadra lépéskor. Sokan sokszor sütötték már el ezt a kérést az Arénában, de talán ez volt az első alkalom, amikor egy koncertnek már az elején a teljes nézőtér pici fénypontokkal volt teli. Gyönyörű látvány volt.
Az első blokk az Első Emelet jelenleg is működő formációja volt, az Emelet Projekt. Ebben az eredeti tagok, Kiki, Berkes Gabi, Szentmihályi Gábor mellett Kelemen Tamás (azaz Kele) és Hastó Zsolti is a színpadon voltak. Igyekeztek a srácok úgy válogatni a dalok közül, hogy ne süssék el a legnagyobb slágereket, amiket az este végére tartogattak. Így igazi rajongói csemegék kerültek a műsorba. A bulit nyitó Időgép a legnagyobb kedvenceim közé tartozik (remek választás a címe miatt is, hiszen az egész este egy oltári időutazás volt), de az Önarcképnek is nagyon tudtam örülni. Sőt, az Édes otthon című dalt (amit egy medley részeként játszottak el) korábban még sosem hallottam. Ilyen meglepetésre nem is számítottam.
Érdekesség, hogy az utolsó arénás buli 2013-ban úgy végződött, hogy egy kis technikai malőr miatt a Csakazértis szerelem című szám szétcsúszott és el is kellett újra kezdeni. Itt most rögtön az második dal, az Amerika alatt történt valami nagyon hasonló. Az első refrén végéig volt némi káosz, de aztán minden a helyére került és ettől kezdve csak a legnagyobb elismeréssel lehet a zenei teljesítményről beszélni. Szinte hibátlanul szólt az összes dal, a kötelező gikszer pedig le lett tudva. 🙂
6 dal után Kiki átadta Berkes Gabi számára a mikrofont így az ünnepelt konferálhatta fel Miller Zoltánt és az Emberek zenekart. Itt már viszont természetesen főleg a slágerekre épült a 6 dalos koncert program. Nem maradhatott ki a Süt a Nap, a Száz út, a Forog a föld és természetesen a Mama sem, amit mintegy 10 ezer ember énekelt együtt. Az hiszem, hogy a fogadtatásból ítélve egyértelmű, hogy igény lenne egy teljes, egész estés Emberek koncertre.
Az Emberek 6 számos blokkja után Berkes Gabi újra nekiállt konferálni (nem is ment rosszul neki, lehet, hogy amúgy is többet kellene beszélnie koncerteken). Pici hatás szünet után pedig megérkezett Geszti Péter és egy egész fantasztikus Rapülök blokkot láthattunk. Sajnos ez is csak 6 szám erejéig. Geszti egyébként szenzációs formában volt. Mindig remekül bánik a közönséggel, de ezen az estén szerintem még magát is sikerült többször felülmúlnia. Egy-két Rapülök sort át is írt Berkes Gabi tiszteletére, és ezt a közönséggel szavaltatta el. Nagyon megható és egyben nagyon vicces pillanatok voltak ezek. Az Emberek esetében azt írtam, hogy szükség van egy egész estés koncertre, ez a Rapülök esetében hatványozottan igaz. Hiába nem annyira régen láthatta őket a közönség, valószínűleg ha minden évben tartanának egy Arénás bulit, úgyis teltház várná őket. A Zúg a Volga minden esetre elementáris erejűre sikerült.
A mesteri Rapülök blokk után pedig következett az egész este legfontosabb eseménye, az Első Emelet legendás eredeti felállásának koncertje. Ez tényleg az első alkalom volt a 80-as évek vége óta, amikor a nagy ötös újra együtt játszott. A jól sikerült intró után a srácok rögtön belevágtak a Madame Pompadourba és ettől kezdve gyakorlatilag végig csak nagy slágerek következtek. Talán csak a Drakula táncol és Minden oké nem tartozott ezek közé, de pont az előbbi jelentette az este egyik fénypontját nekem. A másik két csúcspont az Édes évek és az Angyali vallomás volt. Jó volt látni újra együtt a srácokat és elképesztően jó volt végre a dalokat az eredeti hangszerelésükben hallani. Érdekes és kellemes a mostani Emelet felállás is, de ezek a dalok az eredeti hangszerelésükben szólnak a legjobban. A szintetizátor és gitár szólókat egyébként körülöttem szinte mindenki hangról hangra énekelte az elejétől a végéig. Ilyet csak a legnagyobb zenekarok koncertjein szoktunk hallani. Apropó gitár. Kelemen Tomi fantasztikus gitáros, de Bogdán Csabi színpadi jelenléte és legfőképp gitárjának hangzása borzasztóan sokat tesz hozzá a teljes képhez. Elég Csak Drakula táncol elején lévő gitár témákra gondolni, vagy arra a csilingelő hangra, amivel a dalok ritmusát kíséretét támasztja alá. A Táncosnő szólója pedig a legjobb magyar gitár szóló szerintem. Bogdán Csabi is boldogan vigyorogta végig játék közben.
Nem szóltam még a háttérvetítésről, ez egészen hangulatosra sikeredett. Simán megütötte azt a technikai és kreatív szintet, amit egyes külföldi sztárzenekarok koncertjein láthattunk az Arénában, mindezt úgy, hogy ezt egyetlen koncert kedvéért kellett megalkotni. Az Édes évek alatti bejátszás egy siófoki nyári napról különösen telitalálat volt. Talán csak az lett volna jobb, ha a végén kiderül, hogy a sorban álló emberek egy Emelet koncertre vártak.
Szentmihályi Gábor (azaz Michel) természetesen végig fantasztikusan dobolt. Ezek a dalok vele szólnak a legjobban. Kisszabó Gábor végig hozta a rá annyira jellemző, slappelős basszusgitározást. Kiki pedig leénekelte a csillagokat is az égről. A magas témák szinte hibátlanul jöttek ki, néha-néha csúszott be csak egy-egy hiba. És ne feledkezzünk meg az ünnepeltről sem, természetesen Berkes Gabi is olyan jól játszott, ahogy igazából csak kevesen tudnak ezen a hangszeren.
Az Állj, vagy lövök alatt a Sportaréna mennyezetéről hatalmas felfújt labdák este le a közönség közé, mindenki azonnal vette a lapot, igyekeztünk minden labdát a színpad felé terelni. Így gyakorlatilag egy remek mérkőzés alakult ki Kiki és a közönség között.
A ráadásban még meglepetéskén színpadra jött Berkes Zoli (Gábor bátyja), aki a kezdetektől a felelőse volt az Emelet hangtechnikájának és még át is adott egy ajándékot Gábornak. Ez volt talán a felejthetetlen este legmeghatóbb pillanata.
Minden dicséretet megérdemel mindenki, aki ezt a koncertet megtervezte, megszervezte, létrehozta, vagy bármi köze volt hozzá. Nagyon-nagyon ambiciózus vállalkozás lehetett és pici hibáktól eltekintve remekül sikerült. Külön dicséret jár azért, hogy mennyire nem kellett az egyes blokkok között várnunk. Sikerült megoldani, hogy az átszerelések és tagcserék észrevétlenek legyenek. A hangzás sajnos olyan volt, amilyen az Arénában szokott lenni. Hagyott maga után kívánnivalót, de ez legkevésbé sem a zenekarok vagy a technikusok hibája, egyszerűen a helyszín adottságai nem a legjobbak. Nagyon hálás vagyok, hogy gyerekkorom meghatározó dalait végre az eredeti felállásban hallhattam élőben.
Írta: B.T.
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Broadway.hu
Kapcsolódó tartalom:
Első Emelet 40 – Születésnapi Nagykoncertfotók 2022.12.28. Papp László Budapest Sportaréna