A punk nem halott, csak kicsit megöregedett, de jól áll neki – Billy Idol koncerten jártunk!
(Billy Idol koncert 2022.09.25. Budapest Park, koncertbeszámoló)
Nehéz felmérni előre, hogy mit várhatsz egy olyan fellépő koncertjétől, akinek a 4-5 ismert dalán kívül fogalmad sincs a további zenei munkásságáról. Billy Idol esetében egy laza, dallamos, táncolható, egy percig sem unalmas bulit.
Billy Idol neve itthon tipikusan a pár slágeres előadók közé tartozik, szinte mindenki (aki zenében jártas) felismeri a nevét, ismeri is a slágereit, de ezen túl annyit tudhat róla, hogy ő az a nagyon kiszőkített angol punk forma. Gyors Google keresés alapján nincsenek aktív magyar Billy Idol fan klubok, ez talán igazolja a feltevésem. Én is pontosan ennyit tudtam róla a koncert előtt.
Egy ilyen előadó koncertje mindig picit lutri, mert sokszor bele lehet futni abba a helyzetbe, hogy az előadó a slágereit már unja, ezért nem szívesen játssza, vagy akár ki is hagy belőlük, illetve ha játssza is a slágereket, a köztes rész olyan dalokkal van tele, amik legjobb esetben töltelékek, rossz esetben még csak köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit az ember elképzel, hogy mit fog hallani az ismert dalok alapján.
Szerencsére itt egyáltalán nem ez történt, az összes (számomra) ismert dal elhangzott, ráadásul mindegyiket láthatóan örömmel hozta el nekünk Billy és zenekara. Rögtön az elején elkapták a grabancunk kettővel, ezek a Dancing With Myself és a Cradle of Love voltak. A közönség eleinte az időjárás kedvezőtlen hatása alatt volt (majdnem végig esett), kaptunk is sok bátorító felszólítást a színpadról, hogy képviseljük megfelelő lelkesedéssel Budapestet, ami el is érte a célját.
Többen is szóvá tették körülöttem, amit én is gondoltam az első percekben, hogy Billy Idol nagyon jól tartja magát 66 éves kora ellenére, remek formában van, fiatalos. A színpadi megjelenése pontosan olyan, mint amit az ember a klipek alapján vár, menő, punkos, de nem a szakadt utcai kéregetős punkos, hanem a gazdag hollywoodi punkos. Ő is és a zenekar is végig mozogta a koncertet, persze nem történt különösebb akrobatika, de erre szerintem nem is volt igénye senkinek.
Na de mi történt a kezdeti slágerek után? Ugyanolyan vagy majdnem annyira jó dalokat játszottak, mint a slágerek. Én biztos hozzáadok majd a Spotify lejátszási listámhoz párat az eddig általam nem ismert dalokból. (Flesh for Fantasy, Speed, Eyes Without a Face, One Hundred Punks). A stílus 1-2 kivétellel tempós, ugrálós-táncolós poppos punk-rock volt. Fontos kiemelni a pop részét a dolognak, mert bár Billy Idolt punk előadóként szokták aposztrofálni, és persze ugyanúgy, mint a megjelenésében, a zenében is bőven vannak punk elemek, de azért ez elsősorban (ma már biztosan, amikor kijött, még lehet, hogy kevésbé) pop zene. Aminek személy szerint örülök, mert nem vagyok a pogózás híve, ami itt nem is volt, amennyire én láttam.
A punkos vadság legjobban Billy Idol elszórtan felénk vetett „őrült” tekinteteiben teljesült ki, ami gyakorlása közben kicsit a gonosz karaktereiről ismert színészre, Willem Dafoe-ra emlékeztetett. Ha nem ő, akkor Steve Stevens foglalkozott velünk és „hergelt” minket a szó jó értelmében. Steve a legérdekesebb forma a zenekarból, a szólógitáros, illetve Billy Idol dalszerző társa. Többször is lehetőségünk volt szólóban szólózni hallani az este folyamán, ami veszélyes terep, mert hamar unalmassá válhat, de ő az első ilyenben mesterien ösztökélt minket arra, hogy a különböző gitár bravúrjaira soronként kiabáljunk neki vissza, később meg egy elektroakusztikus gitáron varázsolt el mindenkit az ujjai sebességével.
Előkerült két dal is a napokban megjelent kislemezről, így ezeket a dalokat elsők között hallhattuk élőben. A Cage című dal szépen belesimult a többi tempós dal közé, a Runnin’ From the Ghost viszont kicsit kilógott a sorból a borongósabb hangulatával, és az én fülemnek a többi dalhoz képest metálos hangszerelésével.
Nekem két kellemes meglepetés volt az amúgy is jó koncertben. Az egyik az Eyes Without a Face c. dal, ami 84-es és sláger is volt, engem mégis elkerült (lehet, hogy itthon nem volt az?). A dalnak utánaolvasva bár a témája elvontabb, a hangulata (pláne élőben) mégis nagyon pozitív volt. Pont a koncert felénél hangzott el, a „húzd meg – ereszd meg” dramaturgia „ereszd meg” szerepében és nem tudtam nem arra gondolni egész végig, hogy ez az a dala Billy-nek, amivel azt szeretné mondani zeneileg a hölgyeknek, hogy „igen, kemény, menő srác vagyok, de mielőtt emberesen megkergetlek titeket, előtte azért mehet egy kis romantikázós puszi-tapi-simi”. A másik meglepetés minden Top Gun rajongónak szólt, mert a már említett Steve Stevens írta a film zenei fő témáját, ami a nemrég megjelent és nagyon sikeres folytatás miatt kerülhetett be a műsorba.
Ezeken kívül elhangzott még két feldolgozás, az egyik talán Billy Idoltól ismertebb is, mint az eredeti előadótól, ez a Mony Mony, a másikról viszont ő maga mondta a dal előtt, hogy úgysem fogjuk ismerni, és esetemben igaza is volt, ez a Born to Lose címet viselte. A lezárás természetesen a Rebel Yell volt (nem kis örömöt kiváltva mindenkiből), a visszataps utáni búcsúdal pedig a White Wedding, ami talán még nagyobb örömöt váltott ki.
Összességében egy bő másfél órás koncert volt, amit van, aki rövidnek mondana, én tökéletes hossznak éreztem (valószínűleg ennek is köszönhető, hogy nem került bele unalmas sallang). Mások esetleg a Parkra jellemző barátságos hangerőt hívhatnák nem elég hangosnak, én örültem, hogy végre füldugó nélkül tudtam végighallgatni egy koncertet (igen, általában füldugóval hallgatok koncertet, mert én is zenélek és szeretnék a többi zenésztől eltérően nem megsüketülni 50 éves koromra, amit amúgy mindenkinek szívből ajánlok). Az eső ellenére sokan voltunk, szuper hangulat volt, a színpad látványos volt, de nem volt agyon „dizájnolva”, a keverés arányos és élvezhető volt, a zenekar feszes és láthatóan jó hangulatú profikból állt. Billy Idol punkos lazasággal énekelt (a szó jó és rossz értelmében, ezért talán ő néha picit kevésbé volt érthető), nem számoltam, de legalább ötször váltott ruhát, jó volt látni, jó volt hallani, amit a színpadra tett zenekarával.
Írta: Sághy-Új Gordon
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Kapcsolódó tartalom: Billy Idol koncertfotók 2022.09.25. Budapest Park