Airburne, avagy ilyen egy igazi ausztrál rock and roll party

Airburne, avagy ilyen egy igazi ausztrál rock and roll party

Airbourne koncerten jártunk a Barba Negra Music Clubban

(Airbourne koncert 2019.11.05. Barba Negra Music Club)

 

A Fezen-es koncert után alig telt el egy-két hónap és az Airbourne újra itt járt nálunk és elmondhatjuk, hogy megmozgatott mindenkit, aki ott volt a Barba Negrában november 5-én este.

Az ausztrál O’Keeffe tesók (Joel, a gitáros-énekes és Ryan a dobos) 2003-ban hozták össze a zenekart, és legfontosabb hatásukként az AC/DC-t jelölték meg, de azt hiszem, hogy ezt teljesen felesleges említeni, mert gyakorlatilag minden albumok összes dala olyan, mintha valamelyik AC/DC albumról maradt volna le; minden sallangtól mentes, eredetinek nem nagyon nevezhető, de elképesztően lendületes gitárzene. Nyilvánvalóan szeretik ezt játszani, tökéletesen értik is, hogy ez a stílus mitől jó és mitől működik, a közönség meg imád bulizni a koncertjeiken.

 

 

Rögtön az elején be kell, hogy valljam, ez volt az első alkalom, hogy élőben láttam az ausztrál rock and rollereket, ezért nem lesz összevetés, hogy az eddigi bulikhoz képest ez most milyen volt.

A színpadkép puritán egyszerűsége már a kezdés előtt utalt rá, hogy mire lehet majd itt számítani; középen egy dobfelszerelés és a két oldalt pedig annyi Marshall erősítő, amennyi csak elfér egymásra pakolva. Ez koncert közben is csak annyival bővült, hogy az egyik road egy üveg whiskey-t tölt ki egy „Lemmy’ s bar” feliratú guruló konténeren, amivel két szám között koccinthattak a zenészek. 🙂 Azt hiszem, hogy zenekari Ars poetica-át ennél tökéletesebben nem lehet kifejezni a színpadon.

 

 

A Barba Negra már majdnem teljesen megtelt és mindenki belefogott a megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztásába, amikor megszólalt Brad Fiedel Terminator témája aztán a Raise the Flag-gel a színpadra robbant a négyes.

A hangzás sajnos elég furcsa volt és egészen a buli végéig nem is nagyon lett jobb; Joel gitárja annyira hangos volt, hogy szimplán úgy tűnt, mintha a többiek fele hangerőn játszottak volna, ráadásként még folyamatosan gerjedt is. Ha ez még csak a másik gitáros játékát tüntette volna el a hangképből nem lenne nagy baj, de amikor a dob olyan, mintha nem is szólna és azt is nehéz eldönteni, hogy éppen van-e ének a dalban vagy nincs, az már elég zavaró.

 

 

De ennyit a negatívumokról, mert akkora partyt varázsoltak a srácok a Barba Negrába, amit szerintem ritkán látni. Joel O’Keeffe egy elképesztő energia bomba, az egész koncertet megállás nélkül végigtombolta. Már rögtön az első számok alatt ütemre vert szét egy dobozos sört a saját fején aztán jól végig is locsolta a közönséget és később is mindent megtett, hogy egy pillanatig se legyen a bulin üresjárat.  Kb 3 dal után kellett hozzá, hogy a közönség is beszálljon ebbe az ízig-vérig rock and roll házibuliba és egész a koncert végéig nem volt megállás.

 

 

A buli kb másfél órával a kezdés után eljutott a ráadásig. A Ready to Rock szólójának dallamát gyönyörűen énekelte mindenki úgy, ahogy egy Iron Maiden koncerten a Fear of the Dark gitártémáját szokták. Nekem ez a dal volt a buli egyértelmű csúcspontja. Ezután még eljátszották a Runnin Wild-ot majd elköszöntek.

Olyan volt ez a koncert, mintha egy pályája elején járó AC/DC-t láthattunk volna egy kisebb klubban és nem egy stadionban, ahol már nem lehet ilyen házibulit összehozni. Az Airbourne-os srácok talán nem játszanak annyira feszesen, mint a nagy testvér zenekar, de olyan őszintén és élvezettel nyomják a rock and roll-t, hogy az ember nem tudja őket nem szeretni.

B.T.

 

További fotók:

https://www.facebook.com/pg/koncert.lap.hu/photos/?tab=album&album_id=2672851779404165

http://koncertmagazin.hu/airbourne-koncert-budapest-koncertfotok-2019-11-05-barba-negra-music-club/

https://www.facebook.com/koncert.lap.hu/

https://www.facebook.com/akikszeretikarockzenet/