Akik mernek nagyot álmodni – IAMX koncertbeszámoló
(Aux Animaux, IAMX koncert 2026.03.18. Budapest, Dürer Kert)
Három évvel legutóbbi turnéja után IAMX, azaz Chris Corner és zenekara Artificial Innocence elnevezésű turnéjával érkezett Budapestre, hogy sötéten pulzáló dalaival vonjon bennünket ismét bűvkörébe. Ezúttal 2026. március 18-án, a Dürer Kert nagytermében láthattuk őket a Live Nation-nek köszönhetően.
Az estét a főzenekar baszusgitárosának önálló projektje nyitotta. Az Aux Animaux egy dark electronic, post-punk, EBM műfajokkal operáló produkció, amely mögött egyetlen alkotó áll. Gözde Düzer zeneszerzőként, énekesként, valamint multiinstrumentalistaként is funkcionál benne. A projekt 2015 karácsonyán indult és gyorsan kultikus státuszt ért el a darkwave, goth és industrial színtéren.
A koncert azzal kezdődött, hogy egy boszorkány rituálét adott elő a főhősnő, ami során egészen biztos vagyok benne, hogy ha csak minimálisan is, de el lettünk átkozva. Kinézetre olyan volt, mint akiről nem különösebben mer posztolni az ember bármit, mert fél attól, hogy letiltják a profilját. Sokat nem hagyott az ember fantáziájára, az egyszer biztos. Életem leghosszabb fél órájára készültem fel, mert a műsor elején egy tereminnel próbált meg megsüketíteni minket és tekintve, hogy a látványtól is kellemetlenül éreztem magam, nem hittem, hogy bármi jó sülhet ki a dologból.
Szerencsére a fülünket mégsem véreztette ki teljesen, az első sokk után jöttek a rendes dalai is. Viszonylag minimalista elektronika adja a nóták alapját, mély basszussal kiegészülve. Szintiket is tartalmaz bőven, amik sokszor repetitívek, ezáltal kicsit unalmassá is váltak számomra. Nem markáns éneket épít dalaiba, sokszor suttogásba megy át inkább a hangja. Az egész produkció leginkább egy hipnotikus atmoszférát próbál teremteni a maga nem mindennapi eszközeivel. Az, hogy ez kinek mennyire tetszik, az más kérdés, de összességében pozitív volt Düzer fogadtatása.
Negyed 10-kor foglalta el a helyét a dobok mögött Jon Siren és akasztotta nyakába a basszusgitárt Gözde Düzer, majd lépett a színpadra Chris Corner. Az első, ami feltűnt, hogy a doboson volt a legtöbb ruha, pedig csak egy hosszú szárú nadrágot viselt. Corner egyik legfőbb ismertető jele, hogy mindig különleges fejdíszeket hord, most épp egy tollasra esett a választása. Az egész testét (még a fejét is) befedő hálós kezeslábast és saját, szétszabdalt merch pólóját viselte mini ruhaként.
Bár az esemény közel nem volt telt házas és a terem hátsó felét el is kellett takarni függönnyel, a hangulaton ez nem érződött. Az első pillanattól kezdve szinte minden rajongó táncolt a maga módján, buzdítás nélkül kezdett el tapsolni a dalok ütemére és akkora ovációt csapott minden dal után, mintha több ezren lennének a küzdőtéren. Most is tökéletesen lehetett érezni, hogy a klubkoncertek intimitása mennyire más élményt tud adni az embereknek, mint az arénás koncertek.
Az olyan produkciók, mint az IAMX mindig tartogatnak magukban némi meglepetést, hiszen egy ember építi maga köré az egészet, nem egy zenekar közös ,,gyereke”. Éppen ezért a zenei stílust is könnyebb így formálni, az IAMX esetében ez valahol a darkwave és szintipop környékén van, különböző elektronikus és alternatív műfajokkal vegyítve. Bár az elektronika adja az alapot, rockos elemek is megtalálhatók benne, ezáltal pedig nem várt fordulatokat hallhatunk akár egy dalon belül is.
A nóták szövegükben sem feltétlenül a legvidámabb témákat dolgozzák fel, sokszor kerül palettára a szorongás, depresszió, függőség, társadalmi elidegenedés, önpusztítás, de ugyanakkor a gyógyulásra és a nemi identitás kérdéseire is kitér. Chris mindezt abszolút hitelesen adja elő a színpadon, sokszor teátrális gesztusokkal. Végig azt éreztem, hogy egy intenzív érzelmi töltetű koncertet élhetek át, ami sokkal többről szól, mint csupán magáról a zenéről. A főhős kifejezetten karizmatikus személyiség, de nem abban a tipikus „rocksztár” értelemben. A jelenléte törékenységet sugárzott, mégis intenzív tudott maradni, valamint gyakran feszegette az este során a nemi szerepek közötti határokat, hála a szintén nem visszafogott basszusgitárosnak.
Engem kifejezetten lenyűgözött, hogy Chris Corner a végletekig képes „beleolvadni” zenéjébe. Nem is volt kérdés, hogy hiteles-e az, amit képvisel, hiszen minden egyes mozdulatából és énekhangjából sugárzott a magabiztosság. Ez nem az a produkció volt számomra, amely a különleges vokáljaival vagy zenei megfejtéseivel fogott meg. Sokkal inkább tetszett maga az érzés, amit képviselt. Az, hogy nem muszáj beállni a sorba és lehet úgy is csodát alkotni, hogy közben önmagunk maradunk, még ha egy kicsit formabontó köntösben is.
A koncerten elhangzott dalok:
- Disciple
- The X ID
- Sailor
- Aphrodisiac
- After Every Party I Die
- Grass Before the Scythe
- Break the Chain
- I Come With Knives
- Neurosymphony
- Exit
- Happiness
Ráadás
- No Maker Made Me
- The Great Shipwreck of Life
- Bernadette
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
