Závodi Janóval, a Piramis zenekar legendás gitárosával, lakásán beszélgettünk múltról jelenről jövőről. Az interjú pár héttel ezelőtt, még a krízis állapot előtt készült.
Szia Janó, hogy vagy?
– Ahogy látod remekül, sütök főzök, tök jól megvagyok, hála Istennek minden rendben van.
Úgy látom, mostanában kevesebb koncertetek van mint régebben, te is így érzed? Mi ennek az oka?
-Mi főleg nyári zenekar vagyunk, inkább fesztiválokon lépünk fel, pl. Erdélyben, főleg nagyobb helyeken játszunk, tehát kisebb klubokba nem nagyon járunk. Egyébként is ez egy ilyen régebbi történet, hogy a január, február az ilyen langyos időszak. Beszéltem is a Pinyóval, „-hogy mi van Pinyókám?” de látom, hogy jönnek be a bulik.
Mivel telnek a napjaid, amikor nem zenélsz?
– Hát mindig van valami, most benne voltam egy lakásfelújításban, ami 3 hónapig tartott, szinte reggeltől estig melóztunk. Ma pl. főzök, de mindig feltalálom magam, vagy gitározok, szóval nem unatkozom. 4 óra körül megyek Janókáért, utána meg főleg nem unatkozom. Nagyon nagy arc, most volt januárban 6 éves. Nagyon jó fazon, imádom.
Milyen gyakran gyakorolsz ahhoz, hogy ne ess ki a ritmusból?
– Hát az az igazság, hogy mostanában nem sűrűn, mert ugye volt ez a lakásfelújítás történet, de minden nap megfogadom, hogy legalább 2-3 órát fogok gitározni. Holnaptól. Úgyhogy, reszkessenek a fiatal kollégák, Janó bácsi felkészül.
Egy kicsit menjünk vissza az időben. Hány évesen kezdtél el gitározni. Mi volt az első hangszered?
– Nagyon fiatalon. Az első hangszeremet egy rajztáblából próbáltam kifaragni, de aztán 11 évesen kaptam egy akusztikus gitárt karácsonyra. Ekkor még nem tudtam, hogy zenész leszek. Mikor is kezdtem el gitározni…? A várban laktunk és ott a szomszédunk, egy gitáros bácsi volt, nála kezdtem el gitározni és akkoriban döntöttem el, hogy muszáj gitároznom. 10-11 éves lehettem akkor. 15 éves koromban már egy Misztrál nevű zenekarban játszottam a Horizont Tánciskolában. Akkoriban tánciskolák voltak a divatos helyek, minden hétvégén össztánc volt és zenekar játszott.
– Én már őskövület vagyok, akkoriban gitárzenék mentek főleg. Megtetszett az a csodálatos hangzás, ami pl. a Shadows-nál volt. Ismerek egy két zenészt, akik kimondottan Shadows-t játszanak és néha elmegyek a bulijukra megnézem őket. Aztán amikor beütött teljesen a dolog, az a Hendrix zenéje volt persze és a The Cream.
Mikortól kezdődött az egész, mikor érezted először azt, mikor tudtad, hogy zenész szeretnél lenni?
– Talán amikor a Mini megalakult. A 60-as évek elején, akkor már tisztában voltam egy-két dologgal hangszerileg. A Török Ádám bácsival egy házban nőttünk fel, másfél éves korunk óta ismerjük egymást. Akkor ő még furulyázott. Neki akkor már megvolt a Mini zenekar, nekem meg már akkor elég jól ment a gitározás és akkor volt valamilyen helycsere és talán akkor és ott érintett meg az, hogy – hú ez nagyon bejön nekem.
Hogyan fogadták anno a szüleid amikor megtudták, hogy zenével szeretnél foglalkozni? Biztos nálatok is elhangzott az a mondat: „Fiam a zenélésből nem lehet megélni, keress egy rendes szakmát!”.
– Rengeteg zűr volt otthon persze. Apám más pályára szánt engem. Nehéz iskolába jártam, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba. Én protekcióval jutottam be, mert a keresztapám volt az igazgató. Az első órán az osztályfőnök megkérdezte, hogy ki hogy végezte el az általánost, a gyerekek egyesével felálltak, én a névsor végén voltam, mindenki mondta, kitűnő, kitűnő, jeles… Két jeles volt a többi mind kitűnő. A tanárnő kérdezte: „Na Závodi?”. „- Hát közepes”. Erre megfordultak a tanulók. Akkor éreztem, hogy valami lesz. Azért kellett mennem a Puskás technikumba, mert egy jó szakmát adott volna a kezembe. A Savoyai utcában laktunk a Vár alatt, ahol volt a Toldy Gimnázium, ami nagyon közel volt. Akkoriban nagyon szépen rajzoltam, sokszor megengedte a tanár, hogy rajzoljak óra közben és azt kirakták a faliújságra a folyosón. Engem mindig is ez a része vonzott, nem az elektrotechnika, matematika, fizika.
Miket rajzoltál?
– Portrékat, meg ami eszembe jutott. Mostanában Janókával is elkezdtünk rajzolni, kacsát, libát, malackát.
Az elején már beszéltünk róla, de összegezve, mely zenekarok voltak a zenei példaképeid? Kik voltak azok a zenészek, akik hatottak rád, amikor elkezdtél zenélni?
– A The Shadows, a Beatles egyértelműen, bár ott mondjuk nem a gitárjátékról szólt a dolog, de amikor igazából elvesztettem a normális agyamat, az a Jimi Hendrix volt, az Eric Clapton a Cream-ből, a Deep Purple, a Led Zeppelin, Jimmy Page, akkor meghülyültem teljesen. Ők motiváltak, de akkor még nem döntöttem el, hogy mi lesz belőlem, abban az időben nagyon kis esély volt, hogy ebből meglehessen élni. Egész mások voltak a körülmények, mint mondjuk Amerikában. Most sem jobbak, ahhoz valakinek nagyon be kell futnia, hogy talpon tudjon maradni és ebből megtudjon élni.
Ha jól tudom régen úgy emlegettek téged, hogy Závodi Janó „Zacskó”. Hogy ragadt rád ez a becenév?
– A Piramisban ragadt rám ez a név, a kezdet kezdetén. Soha nem vittem magammal fellépő ruhát. Volt egy nylon zacskóm, abba betettem egy fésűt, dezodort… és így rám ragadt ez a becenév, mert mindig zacskóval jártam bulikra. Mindig fellépő ruhában mentem, amiben az utcán is jártam. Abban az időben ez elég durva volt, ezért meg is bámultak minket az utcán, de nem azért, mert híresek voltunk, hanem mert kilógtunk a sorból.
Mit szólsz a mai kor zenéihez? A mai előadók közül, ki az, aki megérint téged?
– Igazából rengeteg tehetség van. Most nem azokról beszélek, akik a tévében a Megasztárban, vagy az X- Faktorban énekelnek. Manapság már az egész ország énekel. Az új tehetségek közül nincs kedvencem, akit úgy szívesen végighallgatok, a mai zenék sem az enyémek, nem érintenek meg. A gitárosok között sok tehetség van. Nagyon sok zseni van. A Lukács Petivel volt szerencsém együtt játszani a TRB-ben. De sorolhatnám még; Alapi Pisti pl. csak tátom a szám mit tudnak. De nem csak gitár szinten, nagyon sok tehetség van a dobok mögött, vagy billentyűk terén is. De én már csak a rockzenénél szeretnék maradni. Fiatal tehetségeket kérdeztél, pl. a Turbó zenekart nemrég láttam a tévében, voltam bulijukon is, zseniálisak. A Révész-Závodi produkcióban van szerencsém együtt játszani a Delov Jávorral, aki szintén zseniális dobos. A fiataloktól el vagyok ájulva. Én is próbálkoztam mindenféle tappinggel, de nem az én világom. A külföldi zenekarok közül a Dream Theater-t és John Petrucci-t mondhatnám, de már ők sem annyira a fiatal generációhoz tartoznak.
Ha időd engedi jársz nézőként más zenekarok koncertjeire? Van, akiket szívesen meghallgatsz élőben is?
– Minden bulira szívesen elmegyek, magyar koncertre is, de főleg akik külföldről érkeznek hozzánk. A múltkor egy finn zenekart néztem meg és nagyon jó volt. Én eljárok bulikra és nem csak a szórakozás miatt, hanem akkor végig is nézem őket. A jövőben is tervezgetem, hogy elmegyek koncertekre, a lakásfelújítás után most már magamra is szánok újra időt. Aerosmith koncertre mindenképp szeretnék elmenni.
Úgy hallottam, nagyon szereted a különleges autókat?
– Hát igen autómániás vagyok. Ha tehetném és lenne egy szép kertes házam, nagyon nagy telekkel, sok garázzsal, megannyi pénzzel, akkor sok autóm lenne. Főleg a régi autókat szeretem. Az egyik ismerősöm garázsában van egy 1971-es bogaram, amit most el kell hoznom, elég nagy gondot okoz, hogy hova tegyem, mert egy cabrió. Imádom az autókat. Van egy öreg Ford Transitom, egy öreg Mercedesem, a bogár és nemrég adtam el egy BMW-ét. Voltam egyszer Törökországban Török Ádámékkal, a Minivel és a R.A.B.B. későbbi Rhythm And Blues formációjával. Egy hónapig voltunk Isztambulban, és az első buli egy ottani milliomos garázsában volt, ott láttam száz szuper autót. Az a pali szórakozása, hogy havonta egyszer kivonulnak a száz autóval az utcára. A legtöbb autóba beleültem és ott bazseváltunk.
Régen sokat jártál vadászni. Mesélnél erről egy kicsit?
– Hát mostanában nem járok már, bár csábítanak, de azóta állatbarát lettem, persze ez nem azt jelenti, hogy régen lelövöldöztem mindent. Ha már egy pókot meglátok valahol, vagy ha egy légy berepül a lakásba inkább kihessegetem, de nem ütöm le. Talán nyolc éve voltam utoljára vadászni. Mindig nagyon tetszett, olyan férfias, ahogy beöltözünk, puska a vállunkon, kiülünk a lesre. Volt egyszer, hogy elhívtak vadászni, felültettek a lesre és 3 napig azt hazudtam, hogy nem láttam semmit, egy állatot sem. Az egyik vadász haverom persze nem hitte el, mert, hogy ez volt a legjobb hely, ahova engem ültettek. Ezért másnap kijött velem és ugyanoda ültettek, de most mellém ült a barátom is. Jöttek az állatok én össze-vissza tüsszögtem, csattogtam, hogy elijedjenek az állatok. Mondtam neki milyen érdekes, hogy most mennyi állat jön erre, és akkor ott egy kis disznót le kellett lőnöm. De azóta, hogy idézzem magamat, borzasztó nagy állatbarát lettem. Nagyon érdekelnek a természetfilmek is, ezért a tévében gyakran nézek ilyen jellegű műsorokat. A vadászat egy nagy hobbim volt, a mai napig is az maradt, de már nem tudnék lelőni egy nyuszit vagy egy őzikét. Így is örülni kell az állatoknak, hogy egyáltalán vannak még. Bár ami igazából kiábrándított, azok az újgazdag vadászok, akiknek mindegy milyen állatot lőnek le, csak tele tudják tenni trófeákkal a falukat. Nekem nincs is trófeám, pedig majdnem 18 évig volt vadászengedélyem.
Tavaly decemberben, Demjén Ferenc és Barátai koncerten újra a Budapest Arénában játszottatok vendégként Révész Sándorral. A jövőben van tervben önálló arénás nagy koncert?
– Révész Sanyival, együtt játszom egy produkcióban a Révész-Závodi Piramis évek név alatt és több buli van szervezés alatt, de előre nem lehet tudni még, hogy mi lesz.
Az életed során melyik koncert volt az, amelyre a legszívesebben gondolsz vissza?
– Rengeteg jó buli volt az életem során, volt, ami nem sikerült annyira, volt ami nagyon jó volt. Talán a 1992-es BS-ben megrendezett Piramis buli volt a legkedvesebb amire visszaemlékszem. Eredetileg 1 napnak indult, de annyira nagy volt az igény, hogy 5 teltházas nap lett belőle. 1992. december 27., 28., 29., 30. és 1993. január 1. Gyakorlatilag ott laktunk a BS melletti a szállodában, ahonnan nem engedtek haza minket, persze én mindig kiszöktem, de hajnalban visszamentem és kialudtam magam. Rengeteg jó sztori volt, nagyon élveztem azokat a napokat. Azóta sem múlta felül egy zenekar sem azt a teljesítményt. A közönségből több olyan emberrel is találkoztam, akik az 5-ből, 4 koncerten is ott voltak. Én minden bulin jól érzem magam. Amikor 2006-ban volt a következő Aréna buli, akkor nagy tervek voltak, hogy együtt marad a zenekar, mármint a Piramis, de akkor is volt egy kis balhé és nem lett belőle semmi. Én akkoriban a TRB-ben játszottam. Utána nagyon sokan megtaláltak, hogy valamit mégis kellene csinálnunk és akkor a Pinyó, Gallai Peti és én együtt kitaláltuk, hogy ezeket a dalokat játszani kell. A mai napig bárhol játsszunk, akár a Pinyóékkal, akár a Révésszel, van rá igény, az 5-6 éves gyerekektől egész a korombéli aggastyánokig mindenki ott van a bulin.
Írsz még most is dalokat? Sokan kérdezik különböző oldalakon, hogy lesznek-e új dalok, várhat a közönség tőletek bármelyik formációval új dalokat, akár Horváth Attilával is?
– Mostanában nem igazán, mert nincs kinek. Néha Bill mondja, hogy írjak neki egy nótát, de amióta Janóka megvan egy kicsit visszahúztam magam. Ha itthon is vagyok, délután elmegyek érte az óvodába, utána játszom vele, amit nagyon szívesen teszek persze. Vannak kalózterveim és voltak is mindig, pl. a Závodi Zacskó Band, vagy van a Cream zenekarom. Igazából bármi megtörténhet, de egyelőre ez még a jövő titka.
Milyen érzés ennyi idősen apának lenni? Miben változott meg az életed azóta?
– Sok mindenben változott, feladtam a függetlenséget, gondolkoztunk anno, nagy vacila volt a gyerek előtt, hogy mi legyen, de utólag nem bántam meg, Janóka nagyon jó fej. Azóta már nem járok el annyit szórakozni, csak jó tapasztalataim vannak, nagyon örülök a gyereknek. Lehetett volna az életemben egy jó pár gyerek, de így jött össze. Nagyon szeretem Janókát.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve, van-e olyan különleges terv amit szeretnél megvalósítani akár a zenével kapcsolatban?
– Mindenféleképpen szeretném akár ezt a Cream dolgot kicsit erőltetni, bár ez inkább réteg zene, klubzene főleg. Illetve tervezem, hogy csinálok újra egy Závodi Zacskó Band-et. Bajnokkal (Kékesi Bajnok László) is volt egy beszélgetésünk, hogy hozzunk össze egy zenekart, hogy ő meg én összeszedjük a zenészeket és akkor a meglévő szerzeményeinkből egy csokrot összeállítunk. Új dalokban nem gondolkoztam. A két fő zenekar a Révész-Závodi Piramis évek és a Pinyó féle Piramis Plusz produkciók maradnak és mellettük csinálnám ezt a plusz kettőt.
H.N.T.
Koncertmagazin facebook oldal: https://www.facebook.com/koncert.lap.hu/
Akik szeretik a rock zenét: facebook.com/akikszeretikarockzenet/