Az este, amikor metal dallamoktól zengett Csepel – Heaven Shall Burn koncertbeszámoló
(Frozen Soul, The Black Dahlia Murder, The Halo Effect, Heaven Shall Burn koncert 2026.03.18. Budapest, Dürer Kert)
Credit: Béres Máté
2026. március 17-én ismét egy igen színes felhozatal látogatott el hazánkba. A H-Music Hungary szervezésében a Heaven Shall Burn, a The Halo Effect, a The Black Dahlia Murder és a Frozen Soul négyese vette be a Barba Negra nagyszínpadát. Egy laza, hétindító kedd estére kell ennél több?
Credit: Béres Máté
A 2018-ban, Texasban alakult Frozen Soul nyitotta az estét. A death metal műfajában alkotó zenekarról mostanában hallottam először, amikor február végén kiadták az érkező nagylemezük címadó dalát, a No Place of Warmth-ot. A dal különlegessége, hogy az a Gerard Way működik közre benne, aki már szó szerint bármit csinál ahelyett, hogy a My Chemical Romance ötödik stúdiólemezét adná ki. A csapat az underground színtérben viszonylag gyorsan tudott népszerűsödni, mert leginkább az old school death metal hangzásvilágához nyúlik vissza.
Credit: Béres Máté
A nevükhöz is hűek maradnak, dalszövegeikben is visszatérő téma a jégen és hidegen kívül az izoláció és a szenvedés is. Élőben is tökéletesen érződött, hogy nem gondolják túl a dalok szerkezetét sem, lassabb, de mégis súlyos riffeket használnak, amik szintén ezt a fagyos hatást tükrözik. Breakdownokból sem volt hiány és bár a zenekar frontembere, Chad Green mindent megtett annak érdekében, hogy megmozduljon a közönség, egy 5 fős circle pit volt a legnagyobb eredmény, amit el tudott érni.
Credit: Béres Máté
Őket a Fekete Dália gyilkosságról elnevezett The Black Dahlia Murder követte. Ha valaki nem ismeri a zenekart, név alapján is következtetni lehet rá, hogy egy sötét, horrorisztikus tematikával operáló formációról van szó. Az egyik legmeghatározóbb modern amerikai death metal zenekar szerepében tetszelegnek, akik hangzásukat valahol a svéd melodikus death metal és az amerikai death metal brutalitása között találták meg.
Credit: Béres Máté
A zenekar életében és a rajongók körében is hatalmas törésnek számított az alapító frontember, Trevor Strnad 2022-es halála. Őt, a szintén alapítótag, Brian Eschbach váltotta, aki korábban a háttér vokálért és a ritmusgitárért volt felelős. A rajongók többsége pozitívan fogadta a döntést, hiszen mégiscsak ,,házon belülről” került ki az új énekes, de mint az esetek túlnyomó többségében ilyenkor lenni szokott, a zenekar népszerűsége visszább esett.
Credit: Béres Máté
Így is sokan várták a visszatérésüket Budapestre, ugyanis 2019 őszén jártak utoljára nálunk. Egy feszített tempójú, pörgős koncertet hallhattunk (és láthattunk), ahol a zenekar pontos játéka mellett folyamatos volt a darálás. Nem voltak üresjáratok, ami hozzájárult a hangulat fokozásához, bár túl nagy tömeg még továbbra sem gyűlt össze.
Credit: Béres Máté
Az egykori In Flames tagokból avanzsált The Halo Effect-et alig több, mint egy éve láttam először élőben, viszont szerelem lett elsőre. Pontosan emlékszem, hogy az első benyomásom az volt róluk, hogy én még egy ilyen aranyos metál zenekart nem láttam. Ez különösen igaz a főhős, azaz Mikael Stanne személyére, aki pont úgy, ahogy 2025-ben, most is végigmosolyogta két éneklés között az egész koncertet. Nem csak ő egyébként, az egész zenekarnak olyan kedves és pozitív a kisugárzása, amit nem sokszor tapasztaltam még meg, pláne nem ebben a műfajban.
Credit: Béres Máté
Mióta legutóbb nálunk jártak, egy 5 dalos kislemezt adtak ki, valamint a Heimat Over Europe Tour első napján, február 27-én jelent meg a Lest We Fall című daluk, amint a The Black Dahlia Murder és a Heaven Shall Burn legénységével közösen készítettek. Élőben nem játszották még egyszer sem a dalt, pedig mindenki reménykedett benne, hátha eljön ennek is a pillanata. A most elhangzott dalokat két legfrissebb albumukról válogatták össze, azaz a 2022-es Days Of The Lostról (A Truth Worth Lying For, Feel What I Believe, Gateways, Shadowminds, The Needless End) és a 2025-ös March Of The Unheardről (Become Surrender, Between Directions, Detonate, March of the Unheard, Our Channel to the Darkness, This Curse of Silence).
Credit: Béres Máté
A dallamos és a brutálisabb részeket mesterien ötvöző zenekar most sem okozott csalódást. Bár a hangosítás alapjában véve jó volt, a basszusgitárt nem lehetett annyira hallani, mint amennyire kellett volna, de ezen kívül más (számomra) nem adott panaszra okot. Stanne hangja most is fantasztikus volt, a tiszta ének pont olyan tökéletesen csengett, mint a screamek. A zenekar többi tagja – Niclas Engelin (gitár), Daniel Svensson (dob), Peter Iwers (basszusgitár), és a turnén Jesper Strömbladot helyettesítő Patrik Jensen (gitár) – szintén 110%-ban teljesített, de tény, hogy a showt a főhős vitte el. A közönség úgy éltette a zenekart, hogy sokszor még megszólalni sem tudtak tőle a színpadon. Annak ellenére, hogy nem egy tömött sátorban léptek fel, látszott a tagok arcán a meghatottság és a koncert végén most is egy hatalmas mosollyal az arcukon sétáltak le a színpadról.
Credit: Béres Máté
Az est főzenekara, a német Heaven Shall Burn fél 10 előtt lépett színpadra. A melodic death metal/metalcore zenekar 2023 Valentin napján járt nálunk utoljára, most pedig a 2025 nyarán megjelent Heimat (Szülőföld) című nagylemezüket hozták el Budapestre. A lemez fogadtatása pozitív volt, hozta azt a tipikus hangzást, amit megszokhattunk a zenekartól. Marcus Bischoff (ének), Maik Weichert (gitár), Eric Bischoff (basszusgitár), Alexander Dietz (gitár) és Christian Bass (dob) élőben is reprezentálta a lemez minőségét. A masszív hörgés áradat stabil volt, bár tény, hogy aki változatosságot vár ezen a téren, annak nem a Heaven Shall Burn dalokat ajánlanám, mert náluk olyat nemigen talál. A gitárok, gyakran szólókkal színesítve olyan dallamokat adnak, amik szinte azonnal az ember fejébe tudnak költözni családostól. Ehhez jön még hozzá a dob, ami nincs túlgondolva, de pont megfelelően hangsúlyos, ezzel pedig tökéletes ékköve minden nótának.
Credit: Béres Máté
A lemezbemutató koncert érdeklődés hiányában elmaradt, 4 dalt hallhattunk csupán az új anyagról, pont úgy, mint az azt megelőző 2020-as Of Truth & Sacrifice-ról is. A 2000-es évek elejére is visszanyúltak és eljátszották az Armiat és a Counterweight-et (Deaf to Our Prayers, 2006), valamint a The Weapon They Feart és a Voice of the Voiceless-t (Antigone, 2004) is. Még egy Edge of Sanity feldolgozásra is sor került, ez pedig nem volt más, mint a Black Tears. Nagyjából 75 percet töltött a zenekar a színpadon és egy kifejezetten pörgős koncertet adtak.
Credit: Béres Máté
Nézőként kifejezetten élveztem, hogy nem volt tömegnyomor és kényelmesen el lehetett férni, de ilyenkor kicsit mindig sajnálom ezeket a zenekarokat, hiszen sokkal többet érdemelnének. Ennek ellenére nem éreztem, hogy csalódottak lennének, valamint a jelenlévők így is bőven gondoskodtak arról, hogy a hangulat maga jó legyen. A pogó és circle pit is meglehetősen vérszegény volt, de a buzdító szavakra azért mindig bedobták páran magukat.
Credit: Béres Máté
Négy hasonló zenekart láthattunk, akik mégis tökéletesen megtalálták a saját hangjukat és ezzel együtt a rajongói bázisukat is. Pont e miatt nem éreztem azt, hogy unalmassá vált volna az este, pedig négy zenekar esetében általában egy szokott azért lenni, akinek a produkciója nem tud annyira megfogni. Én abszolút elégedetten távoztam az este végén és bármelyik zenekart örömmel megnézném még egyszer, kétszer, sokszor.
Credit: Béres Máté
A koncerten elhangzott dalok:
- War Is the Father of All
- Voice of the Voiceless
- My Revocation of Compliance
- Godiva
- Counterweight
- Armia
- Confounder
- Endzeit
- Black Tears (Edge of Sanity feldolgozás)
- Übermacht
- Tirpitz
- March of Retribution
- Thoughts and Prayers
Ráadás
- The Weapon They Fear
- A Whisper From Above
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Béres Máté
Szervező: H Music Hungary
Credit: Béres Máté