Kicsit sem túlzás, ha azt írom, hogy épp itt volt az ideje egy jó kis Black Label Society koncertnek. Az egyik utolsó gitárhős Zakk Wylde és csapata ugyanis utoljára 2015-ben járt nálunk, akkor is a Fezen-en és előtte sem nagyon kényeztették el a magyar rajongókat. Az idén 30 éves jubileumát ünneplő Concerto viszont nem is választhatott volna jobb bandát az ünnepi évadra, mint a BLS-t.
A bevezetőben említett mellőzöttségnek persze volt némi alapja is. Hősünk a Zakk Sabbath, de főként a 2022-ben ismét aktív Pantera miatt eleve tartós időhiányban szenved, de az idén tavasszal megjelent kiváló új album, a Engines Of Demolition miatt már sikerült a saját bandájára is időt szakítania. Március eleje óta úton is van a csapat, bár Európában csak május vége óta randalíroznak aktívan. Persze hősünk járt azóta nálunk többször is, a már említett Pantera tagjaként, de a BLS már nagyon hiányzott a hazai koncertpalettáról. Ehhez mérten meg is telt a Barba Negra elég rendesen.
Ráhangolódás gyanánt kaptunk egy érdekes előzenekart is a Venom Inc képében. Különös módon jelenleg három Venom felállás is turnézik az egykori legendás csapat életművével, mi most a Tony ’Demolition Man’ Dolan vezette verzióval találkoztunk. Csak a történelmi hűség miatt: Tony 1988-ban csatlakozott a Venomhoz, mint énekes/basseros az éppen távozó Cronos helyére és maradt is három lemez erejéig, aztán az eredeti trió újra összeállt majd megint szét és akkor már Cronos vitte tovább a Venom nevet és ma is nála vannak a jogok. 2015-ben aztán Tony újra összeállt egykori harcostársaival Mantas gitárossal és Abaddon dobossal és létrejött a Venom Inc. Közben persze a két őstag is felszívódott, Tony pedig új arcokkal vitte tovább a nevet és az általa fémjelzett Venom korszak dalait, sőt azóta saját lemezek is megjelentek már.
Idén a Keep It True fesztiválon (pont ott, ahol először lépett fel a Venom Inc ezen a néven 2015-ben) láttam a Mantas/Abaddon féle múltidézős Venomot is így kíváncsian vártam egymáshoz képest ki, hogy értelmezi a Venom életművet élőben. Sajnos ahogy várható volt a meccset az ős tagok ős programja nyerte nálam. Igazából az van, hogy biztos megvan a Prime Evil/Temples Of Ice/The Waste Lands korszaknak is a rajongótábora, de ha Venomról van szó akkor szinte mindenki az első 3-4 albumra esküszik, ahogy tanult erdélyi cimborám mondta: ”Az első három albumig mindenki a Venom után ment, utána viszont már a Venom próbált felzárkózni a többiekhez…” Ezzel én is egyet tudok érteni, a korai lemezek egy műfaj alapjait tették le, de utána már csak a felzárkózás jött, mindenki köröket vert minden szempontból a Venom későbbi munkásságára. Egy ilyen kesze-kusza Venom helyzetben, ha valaki nem követte az eseményeket akkor hajlamos volt azt hinni, hogy majd jönnek a veretes ős Venom dalok, ha már a banda logója is a legendás bandára hajaz, de csalódniuk kellett hiszen Tony-nak nincs köze az ős mítoszhoz, így (nagyon helyesen) nem is nagyon erőlteti a dolgot. Ez láthatóan okozott némi fejvakargatást a közönségben, láthatóan sokan nem tudták hova tenni a saját dalok és főként a Prime Evil album anyagára koncentráló műsort. A fellépésük végül mégis csak pozitív irányba dőlt el a végén, köszönhetően a zárásként elővezetett Motörhead nótának…
Az átszerelés alatt azon morfondíroztam, hogy bár már több ízben találkoztam a Black Label Society-vel élőben, még sosem láttam őket önálló bulin (a Pecsás bulikról lemaradtam anno), minden alkalommal valami fesztiválon futottam bele a dologba, emiatt kíváncsian vártam mennyiben tud több lenni egy saját BLS buli. Ebből a szempontból nézve némileg csalódás volt a koncert, mert semmi extrát nem kaptam leszámítva a zongorát, ami természetesen egy fesztivál set up-ban nehezen illeszthető be, de itt viszont volt helye és szerepe.
A program viszont a viszonylagos rövidsége (13 dal) ellenére szép kerek műsor volt. Üde színfoltként konstatáltam, hogy Zakk is visszavett az arcból, gitárhősködés tekintetében és nem állt le hosszú percekre virgázni, bizonygatva gitárhős mivoltát, mint korábban, hanem a dalokon volt a hangsúly és ezt nagyon jól tette. Tudjuk anélkül is, hogy zseniális gitáros és a saját dalaiban is ugyanúgy megvillantja magát, nem kell külön bemutatót tartani. Ahogy várható volt Ozzy is központi szerepet kapott a műsorban, nemcsak az új album Ozzy Songja és egy hatalmas Ozzy háttérvászon utalt erre, hanem még a No More Tears is felcsendült élőben, amiért nagy pirospont jár. Itt aztán újra bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk, hogy Zakk totálisan magévá tette Ozzy hangját és zenéjét, aminek persze ő is részese volt jó sokáig.
Mindent összevetve egy remek hangulatú, igazi fejleszakítós metal bulinak voltunk tanui. Mostanra ki lehet jelenteni, hogy a korábban (teljesen jogosan) bírált Barba hangzás is megjavulni látszik. Egymást érik azok a bulik, ahol úgy dörren meg a cucc ahogy kell. Remélem nem kell megint egy évtizedet várni egy BLS bulira, akinek pedig nem volt elég Zakkből, az másnap a Metallica előtt is elcsíphette napjaink egyik legizgalmasabb gitárhősét, igaz már Pantera színekben…
Stay Metal!
Írta: PP
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Concerto Music
Kapcsolódó tartalom:
Black Label Society koncert 2026.06.10. Budapest, Barba Negra