Bryan Adams koncerten jártunk a Hősök terén
(Bryan Adams 2019.09.28. Hősök tere)
Nem kevesebb, mint 75 ezer ember volt kíváncsi a Hősök terére szervezett szuperkoncertre, amelyen Bryan Adams jelentette az este fénypontját. A kanadai énekes, dalszerző már nyolcadik alkalommal járt hazánkban és ez már a második olyan koncertje volt, amelyet ingyen lehetett megtekinteni. Csak érdekességképp említeném, hogy amikor 1992-ben először itt volt és elhozta a Waking Up The Neighborus albumot népszerűsítő turnéját (ami az egyik legsikeresebb turné volt abban az évben), akkor alig pár ezer ember nézte a koncertet a Népstadionban, pedig aznap este még az Extreme is fellépett előzenekarként. Bár akkor volt karrierje csúcsán, nálunk még eléggé ismeretlennek számított.
De nem ez volt most a helyzet, hiszen az ingyenes és jól megreklámozott koncert este 8 órai kezdésére, hatalmas nagy tömeg gyűlt össze a Hősök terén. A teljes Hősök tere mellett az Andrássy út is hosszan emberekkel volt tömve.
Nem kellett sokat várni, kevéssel 8 óra előtt Adams és a további 4 zenész bele is kezdett a koncertbe. Az első dal a Somebody volt az 1984-es Reckless albumról majd rögtön utána a Cant’t Stop This Thing We Started következett az 1991-es Waking Up the Neighborus albumról.
A szervezők igazi különleges látványt és hangzást ígértek. Általában az ilyen nagy szabadtéri rendezvények együtt járnak azzal, hogy az emberek többsége olyan messzeségben áll a színpadtól, hogy jobb esetben annyit lát, hogy a fényeket felkapcsolták-e vagy sem és arról, hogy milyen minőségben hallja a koncertet jobb nem is beszélni. Ehhez képest most kellemes csalódás volt a rengeteg hangszóró és kivetítő az egész téren, végig az Andrássy úton, így a közönség nem maradt le semmiről. A hangzás cd minőségű volt, a gitárok és a többi hangszer telten és élettelien szóltak és a látványra sem lehetett semmi panasz még akkor sem, ha valaki messze állt a színpadtól, hisz a kivetítőn mindent lehetett látni. Igaz nem ez a legideálisabb hely arra, hogy maximális élvezetet jelentsen egy koncert, de a szervezők tényleg mindent megtettek ami lehetséges volt. Köszönet nekik érte!
A hatalmas tömeg látványa fantasztikus lehetett a színpadról, mert Bryan Adams többször is megjegyezte és saját telefonjával videóra is vette az akkor már önfeledten bulizó tömeget. Még arra is megkérte az embereket, hogy kapcsolják be mobiltelefonjaik fényeit, majd a kivetítőkön mi is megcsodálhattuk magunkat, azt a fantasztikus látványt, ahogy bevilágítjuk a környéket.
A koncert szépen haladt a maga végtelenül professzionális medrében. Bryan Adams hangja semmivel sem volt rosszabb, mint 30 évvel ezelőtt, hamis hangot talán még elvétve sem lehetett hallani. A közönség valahol a Heaven (szintén Reckless album) körül kezdett igazán feloldódni. Ettől a ponttól kezdve már a nézők is be voltak vonva az előadásba, több dalba is került olyan rész, ahol csak a közönség énekelt. A dalok között megfelelő arányban váltakoztak a zúzósabb rockos darabok a (Kids Wanna Rock, Go Down Rockin’, The Only Thing That Looks Good on Me is You vagy az It’s Only Love, a nagyszerű Keith Scott gitáros szólójával és gitárpörgetésével), valamint a könnyfacsaró balladák (Heaven, a giga sláger, Everything I Do és a különösen fantasztikusra sikerült zongorával és akusztikus gitárral előadott Here I Am). Nagyon örültem, hogy nem csak a régi dalokat vették terítékre, de az utóbbi évek albumairól a Get Up-ról és a Shine Light-ról is több dalt játszottak. Érdekes módon a Shine a Light című dal, ami egyébként Ed Sheeren és Bryan Adams közös szerzeménye abban a verzióban, ahogy az albumon szerepel valahogy nem fogott meg, de most élőben ez volt a koncert egyik fénypontja. Egyébként is jellemző, hogy Bryan Adams és zenekara a színpadon sokkal inkább egy rock zenekar, mint ahogy a rádiókban hallható rádióbaráttá gyúrt verziókból gondolnánk. A zenészek között akkora volt az összhang, hogy ez még az ilyen szintű produkciók esetében is ritka. Ez nem véletlen, hisz a gitáros Keith Scott és a dobos Mickey Curry már több mint 30 éve Bryan Adams állandó zenészei, akik azóta is mellette vannak, de a zongorista Gary Breit is már lassan 20 éve zenél velük. A basszusgitárost egyébként Solomon Walkernek hívják, csakhogy róla se feledkezzünk meg.
A koncert vége felé, de még a ráadás előtt, elérkeztünk a legjobban várt dalhoz, a Summer of ’69-hoz, amiről Adams általában elmondja az interjúkban, hogy igazából nem egy konkrét év nyaráról szól, hanem valami sokkal pikánsabbról. A ráadásban még eljátszottak egy feldolgozást a The Bobby Fuller Fourtól (I fought the law), miközben azok a szerencsések, akik a színpadhoz közel álltak, megnézhették magukat a kivetítőkön, ahogy a kamera végig pásztázta őket.
A koncert 1 óra 40 perc után ért véget az All for Love c. dallal (amit anno még Sting, Rod Stewart és Bryan Adams közösen énekelték). A koncert nagyjából 20 perccel volt rövidebb, mintha jegyet váltottunk volna egy Bryan Adams koncertre, mert ott általában 4-5 dallal több hangzik el és 2 óránál hamarabb nem jönnek le a zenészek a színpadról, de hát mégiscsak egy ajándékról volt szó és azt hiszem, szombat este mindenki úgy mehetett haza, hogy egy igazán minőségi szórakozásban volt része.
B.T.
