Coldplay, Maisie Peters, Solére – Hibátlan, életre szóló kaland – koncertbeszámoló
(Coldplay, Maisie Peters, Solére koncertek 1 nap, Budapest 2024.06.16. Puskás Aréna)
15 évet kellett várniuk a Coldplay hazai rajongóinak, hogy a banda ismét Budapesten koncertezzen, és ha már ennyit várattak minket, akkor rögtön három előadással törlesztették a korábbi évek elmaradásait. Tény, hogy a régóta grandiózus stadionturnékon megedződött zenekar az új Puskás Aréna megnyitása előtti időszakban nem is tudta volna megfelelő helyen kivitelezni showműsorát. Mostanra viszont a helyszínválasztás nem jelenthetett akadályt, és a magyar, illetve külföldi rajongók lelkesedésének köszönhetően már tavaly ki lehetett tenni a teltház feliratokat mindhárom budapesti fellépés esetében. A Music of the Spheres turné immáron két éve zajlik, mi pedig az első, vasárnapi koncertet nézhettük meg, ami a zenekarnak már a 137. előadást jelentette a koncertsorozatban. Fő a változatosság, a dalok cserélése / kevergetése a setlistben, hogy a zenészek se kapcsolhassanak robot üzemmódba, és ami a legfontosabb, hogy a közönség felejthetetlen, maradandó élményeket élhessen át estéről estére. De mégis hogyan csinálják ezt, milyen elemekből áll össze egy tökéletes Coldplay koncertélmény?
A Coldplay tagjai a környezetvédelem és fenntarthatóság elkötelezett hívei, és az ehhez kapcsolódó üzenetek, aktivitásra történő felhívások onnantól kezdve nagy hangsúlyt kaptak a bulin, hogy a látogatók beléptek a koncerthelyszín területére. A belépés után LOVE feliratos kitűzőt, és egy fehér karkötőt kapott mindenki, aminek a zenekar koncertje alatt, illetve rögtön utána volt igazán nagy jelentősége, de erre még később visszatérek. A stadion ülőhelyeihez / állóhelyeihez érve pedig rácsodálkozhattunk, ahogyan a helyszín berendezései nyújtottak még több lehetőséget arra, hogy a fellépők közti átszerelési időt is élménydúsan, szórakoztatóan, de mégis jó célok elérése érdekében tölthessük. Az állóhelyek hátulsó részében kinetikus táncversenyben lehetett részt venni: a hatalmas kör alakú kivetítőkön jelezték, hogy 2 perc alatt minél több embert várnak a bal és a jobb oldali táncparkettekre. Miután odagyűltek elegen, elindítottak egy ugrálós zenét (a Jump Around kiváló választás volt!), a két táncos csapatnak pedig ugrálni és táncolni kellett – minél többet mozogtak, annál több energiát termeltek ezáltal, és élőben lehetett követni a két csapat által elért pontszámokat. Mekkora móka!
A táncos aktivitástól nem messze “szobabicikliket” is kitettek, amiknek a hajtásával a következő Coldplay koncert C-kisszínpados áramellátását lehetett megtermelni, mint azt a kivetítőkön futó információkból megtudhattuk. Hihetetlen volt látni, hogy egyesek még a Coldplay koncert közben is bicikliztek – lehet, hogy ők amúgy is bringázáshoz szokták hallgatni az együttes dalait! Ezeken a játékos aktivitásokon kívül is pörögtek folyamatosan a kivetítőkön a környezetvédelmi üzenetek, a merchpult elérhetőségei, a korábban kapott karkötőhöz tartozó fontos információk. Így például megtudhattuk, hogy ha a koncert végén az újrahasznosítás jegyében visszaadtuk a korábban kapott karkötőket, akkor azokat a következő koncerten is tudják majd használni, és felvehetjük a versenyt a legbecsületesebb városok koncertlátogatóival – ha azt látod, hogy Tokióban 97%-nyi bulizó visszaadta a karkötőket, akkor csak felbuzog benned a versenyszellem, ugye?
Solére
Az előzetes menetrendekhez képest minden produkció pontosan 15 perccel később kezdődött, így legalább kevesebb esélye volt bárkinek is elkésni róluk. Óriási megtiszteltetésként értékelte a magyar zeneszerző-énekesnő Solére, hogy a Coldplay őt választotta a hazai előadók közül előzenekarként mindhárom koncertjükre. Solére sűrű, hosszú hajfonataival, a Lakers 6-os számú mezkölteményében lépett színpadra három zenésztársával, és tárták elénk az elmúlt évek zenei kísérletezéseiből keletkezett dalaikat. Jól szólalt meg a zenekar, Solére a lelkét is kiénekelte, végig mosolygott és tartotta a kapcsolatot a közönséggel, próbálta felrázni a folyamatosan duzzadó tömeget. Az egyik dalnál sajnos kifelé nem hallhattuk őt, amit mikrofoncserével rövid időn belül orvosoltak is, mindenesetre az énekesnő egy pillanatra nem jött zavarba, profin nyomta tovább, mintha mi sem történt volna. 30 perces bemelegítő szettjével nem okozott csalódást, abszolút felnőttek zenekarával a feladathoz, de a közönségből sajnos nem sikerült túl sok reakciót kicsikarni.
Maisie Peters
Solére chillelős, nagyívű éneklésben gazdag szettje után második felvezető produkcióként a 24 éves brit Maisie Peters és zenekara csapott bele a pop-rock balladákba. A babaarcú, szőke énekesnő három zenésztársával karöltve adta elő nagyrészt a tavaly megjelent második albumának dalait. Volt bennük energia, az énekesnőről nekem kicsit a fiatalabb Taylor Swift jutott eszembe. Néha akusztikus gitárt is ragadott egy-egy dalához, és mosolygósan, lelkesen vezetett minket a zenei világában. Megjegyezte, hogy első alkalommal járt hazánkban, így mi lettünk a kedvenc magyarjai, többször poénkodott is, és a nála is előforduló kisebb technikai problémát sem aggódta túl, hanem rögtön alternatív megoldást talált. Volt ereje a dalainak, a fogós refrének nagy része be tudott ragadni viszonylag hamar az ember fejébe, a The Killers egyik legnagyobb slágerével, a Mr. Brightside eljátszásával pedig ugyan próbálta ő is jobban felrázni a Coldplayre váró fanokat, de neki is csak mértékkel sikerült mindez. Ütős kis pop-rockkoncert lett a 45 perces warmupjából, de ennél többre nem is volt szükségünk, hiszen az este ingergazdag része csak ezután következett.
Coldplay
Miközben napfényből egyre kevesebb lett, a kivetítőkön annál több szép tájat láthattunk nyugodt háttérzene kíséretében, természetesen mindezeket környezetvédelmi üzenetekkel megspékelve. Majd két magyar környezetvédelmi aktivista felkonferált előbb egy videót, amiben a turné fenntarthatósági törekvéseiről tudhattunk meg részleteket animációk segítségével. Jó érzéssel tölthette el az embereket, hogy a jegyvásárlásukkal is támogatták ezeket a törekvéseket, viszont az ezerszer nagyobb lelkesedést váltott ki, amikor az aktivisták átadták a színpadot a Coldplaynek!
A közönségbe hosszasan benyúló színpad mellett, karnyújtásnyira a legközelebb álló rajongók mellett sétált be a 4 angol zenész, és onnan lépdeltek fel egymás után a világot jelentő deszkákra a stadion centrumában, hogy mindannyian jól láthassuk őket. Chris Martin énekes leborult és megcsókolta a színpadot, majd pillanatok alatt feltekerték a hangulatmérőt – a Higher Power refrénjeire már színes konfettizápor árasztott el minket, és az összes korábban kapott karkötő aktiválódott váltakozó színekben világítva. Lélegzetelállító színvilág a kivetítőkön pörgő animációknak köszönhetően, a zenészek ruházatában és a partykellékekben is, bizony, így kell berúgni egy stadionkoncertet! Az Adventure of a Lifetime közben kipattintottak egy csomó színes földgömböt, amiket keresztül-kasul lehetett továbbítani az egész stadionban. A Paradise-ban Chris lehetőséget nyújtott nekünk, hogy tényleg megmutassuk, mennyire hangosan tudunk együtt énekelni, hogy aztán a The Scientist zongoraszólamaira állandó ötödik tagként fogadjanak be minket a perfekt énekteljesítményünkért.
Miután az első négy dallal már sikerült is még jobban összekovácsolni az eleve egységes, lelkes és mindenre kapható közönséget, Chris Martin magyarul is szólt hozzánk pár szót, amivel természetesen hatalmas tetszésnyilvánításra tett szert. A tagok ezek után a stadion közepére helyezett B-színpadon játszottak dalokat – Jonny Buckland gitáros zongorán segített be, Will Champion dobos az ütőhangszerek mellett pedig hiba nélkül vokálozott. A Hymn For The Weekend-ben a pirotechnikából is kaphattunk ízelítőt, és a látványosságoknak, partyelemeknek ezzel még egyáltalán nem értünk a végére!
A Coldplay koncertje a szeretetről, életigenlésről szólt, és hogy éljünk meg minden pillanatot, ami így együtt megadatott nekünk. Chris Martin a banda frontembereként többször is bizonyította, hogy a 45000-nél is több koncertlátogató közül mindenki különösen fontos, és biztosított sokakat arról, hogy igenis látja őket – akár két méterre állt tőle, akár a legfelső karéj legtávolabbi szektorában volt. Érzékelt és érzett minket, és a táblával készülő rajongók felírásait is észlelte. Nehéz lehetett a választás, de fel is hívott három lányt, akik közül az egyikük a Til Kingdom Come-ot szerette volna hallani, míg a másikuk az Oasistől a Don’t Look Back in Anger-t. Chris nem hagyta cserben a lányokat, maradéktalanul teljesítette a kéréseket, bár számomra az Oasis dal elhangzása volt az egyetlen negatívuma a koncertnek – szerintem sokan inkább meghallgattuk volna például az Everglow-t…
A Yellow elhangzása közben az egész aréna sárgában úszott, a People of the Pride zúzós gitárriffjei és a stroboszkópok / fények villódzása pedig olyan hangulatot teremtett egy dal erejéig, mintha egy Muse koncertbe csaptunk volna át. A lassú-gyors dalok felváltva jöttek, de a hangulat egyáltalán nem ült le egy pillanatig sem. A Something Just Like This közben űrlénymaszkokban, robotokként, csillogó-villogó hangszerekkel zenéltek, miközben Chris jelnyelvvel mutogatta a dalszöveget. Apropó, jelnyelv! A Coldplay annyira PC, hogy az állóhelyek és az ülőhelyek közti részeken az összes koncert minden egyes dalszövegét jelnyelvi tolmácsok fordították le a hallássérültek teljesebb élményéért – most komolyan, hogy lehet ennyire jófejnek lenni?
A My Universe-ben a BTS tagjai köszöntek vissza a kivetítőkről, majd az este egyik legnagyobb csúcspontja következett. A Sky Full of Starst sok világítással kezdték el, de először a dropnál megálltak, majd Chris megköszönte, hogy itt voltunk, és úgy tett, mintha elbúcsúznának tőlünk. Szerencsére csak rászedett minket, szépen megkért mindannyiunkat, hogy éljük át ezt a pár percet minél jobban, és tegyük el a telefonjainkat, ne kamerázzunk! Tényleg mindenki eleget tett a kérésnek, majd második nekirugaszkodásra csak a karkötők világításával beragyogtuk az egész stadiont. Ugráltak még az ülőhelyeken is az ütemekre, a csillagos / pillangós konfettizáporban fürödtünk, és a meghatódottságtól, elérzékenyüléstől, boldogságtól, ezek kombinációjától sokan sírva fakadtak. Leírhatatlan élmény… de megpróbáltam!
A leghátsó C-kisszínpad működéséhez úgy tűnik, elég energiát összebicikliztek a korábbi bukaresti koncerten ahhoz, hogy megszólalhasson ott is a banda. A Sparks után jött egy kis Chris Martin akusztikus gitáros stand up műsor – a kamerás csapat kereste a legnagyobb arcokat, kedves párokat, zorall megjelenésű formákat a közönségben, Chris pedig minden számára érdekesebbnek tűnő embernél / párosnál rögtönzött nekik egy pár sor dalszöveget. Nagy sikere volt minden kiválasztottnak, a Fortnite játékból ismert táncot abbahagyni képtelen, törött ujjú kis srác kitörölhetetlen lesz az emlékezetünkből, de a nagy szakállas úr is, akin Chris Martin látta, hogy valószínűleg jobban örülne, ha egy ZZ Top koncerten vehetne részt… Jókat nevettünk, a frontember ismét megvett minket kilóra. Orrunknál fogva vezetett mindenkit például akkor is, amikor azt kérte, hogy forduljunk a színpad felé, tegyük fel kezeinket, gondoljunk valakire, akit szeretünk, visszaszámolt 5-től, és a kezeinkkel a színpad irányába suhintva egy hatalmas tűzijátékot indítottunk be a számlálás végére. I M Á D T U K!
A fináléra visszatértek a nagyszínpadra, és a Fix You-val kisírhattuk magunkból azokat az érzéseket is, amikről sosem tudtuk, hogy bennünk vannak. A nagy meghatódottság után egy dalpremiert is durrantottak nekünk, a feelslikeimfallinginlove az ősszel megjelenő új lemezről szólt, de nem volt túl maradandó. A záró Biutyful segítségével kívántak nekünk minden jót, szépet az életünkhöz, és a kétórás csodamaraton véget is ért.
A buli után úgy tapasztaltam, hogy sokakon úrrá lett a poszt-koncert depresszió. Annyira élménydús, ingergazdag, egyszer búsabb, másszor a legboldogságosabb showműsort kaptuk, hogy túltelítődhettünk, elfáradtunk. Kerestük az érzéseinket, hogy hogyan is folytassuk tovább. A Coldplay a zenéjénél sokkal többet adott ezen az estén is – egy biztonságos, figyelmes, elfogadó teret, ahol részesei lehettünk életünk egyik legmeghatározóbb közösségi élményének. Minden koncertjük több ponton is eltér, így sosem kapja ugyanazt az élményt az ember, de a kiegyensúlyozottan remek produkció megkérdőjelezhetetlen.
Most komolyan… részt vett már bárki rossz Coldplay koncerten, mióta ezeket a gigantikus stadionkoncerteket adják? A kérdés csupán költői. Ezek után nem hiszem el, hogy ilyen előfordulhat. Ez tényleg egy életre szóló kaland volt!
A világítós karkötőket pedig adjátok vissza a koncert végén, nehogy arra ébredjetek az éjszaka közepén, hogy színesen világít, miközben a zenekar épp Buenos Airesben lép fel!
Írta: Tüzes Mátyás
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom: