Évtizedek találkozója, Disturbed és Megadeth a Sportarénában – koncertbeszámoló

Évtizedek találkozója, Disturbed és Megadeth a Sportarénában – koncertbeszámoló

Évtizedek találkozója,  Disturbed és Megadeth a Sportarénában – koncertbeszámoló

(Disturbed, Megadeth koncertek 2025.10.06. Papp László Budapest Sportaréna)

 

 

Bevallom őszintén, a ’94-ben alakult és 2000-ben befutott Disturbed zenekarról 2005-ben hallottam először, mikor a Wendigós Bátky ’BZ’ Zoltán barátunk kiírta Facebook- (vagy talán még IWIW) üzenőfalára, hogy szavakba nem tudja önteni, mennyivel jobban várja az új Disturbed-lemezt, mint az új Metallicát. Hoppá, ez persze felkeltette érdeklődésemet, és elmerültem a chicagói banda addigi életművébe. Így az sem volt kérdés, hogy 6 éve megnézzem őket a teltházas Budapest Parkban, ahogy most is egyből lecsaptam a lehetőséget, hogy újra hallhassam David Draiman acélos torkát és társai zúzását.

 

 

De ne szaladjunk ennyire előre. A kétharmadnyira megtelt Papp László Sportaréna egy másik csemegét is tartogatott az estére: a thrashmetál nagy négyesének egyike, Dave Mustaine és zenekara, azaz a Megadeth vállalta az előzenekarság hálátlan feladatát. Itt álljunk is meg egy szóra kedves tanár úr, hiszen jogosan merül fel a kérdés, miért vállal előzenekarkodást 50 millió eladott lemezzel, a világ egyik leghíresebb metálbandája? (Ne feledjük, 2020-ban szintén előbandaként, a Five Finger Death Punch bemelegítőjeként léptek fel az Arénában). Jobban belegondolva, végül is érthető, hiszen ha nem ők a fő attrakció, nem is az övék a felelősség, nem kell csilivili fényshow és vetítés (így le se kell programozni az egész technikát, minden este azt játszanak, amihez kedvük van), a közönség egy jó része meg így is miattuk megy ki. Lenyomják, felveszik a lóvét, aztán kalap-kabát. Ugyanakkor a fő dicsőség sem az övék persze, hiszen most is, a plakáton csak egy kis diszkrét sorban lettek megemlítve, mint special guest. A Disturbednek is jó, ha egy Európában a mai napig nagyon népszerű banda fűti fel a kazánt, és úgy tűnik, a vörös gitárdiktátor megelégszik ezzel a szereppel, mitöbb önfeledten élvezi a tét nélküli sikert. Mert ellentétben más előzenekarokkal, a közönség jól veszi, mi több nem is igazán előzenekarként éli meg a thrash-legenda fellépését.

 

 

Mustaine-ék nem is tétlenkedtek, rögtön a Hangar 18-cal indították be a verklit, nem alább adva a tempóból a következő majd’ egy órában. A Dystopia után a filmbetétdalok egyik etalonja, Schwarzenegger Utolsó Akcióhőséhez írt Angry Againnel folytatták a zúzást, nem maradt ki a ’92-es Skin O’ My Teeth és a Sweating, vagy a régi, Metallicának szánt fricska, a Mechanix sem. A Rust in Peace-ről következett a Tornado, majd a ’22-es We’ll Be Back, hogy ráforduljunk a fináléra, a ’86-os Peace Sells után jött sokak kedvence, a Symphony of Destruction, majd az epikus Holy Wars zárta a minikoncertet.

 

 

Sokan Dave Mustaine-t a zeneipar legkellemetlenebb figurájaként definiálják, de az kétségtelen, hogy a Metallicából való kirúgása után érzett dühét jó célra használta: negyven éve az egyik legdögösebb és leghúzósabb metálzenekart hozta létre, ami a mai napig semmit nem vesztett energiájából és mérgéből. Bár a Megadeth zenészének lenni a legnagyobb profizmus mellett sem jelent nyugdíjas állást, a ritmusszekció két tagja már egész jó eredményeket tudhat magáénak a sápadt frontember mögötti karrier szempontjából: a belga Dirk Verbeuren 9 éve, míg a basszusgitáros James LoMenzo (11 éves szünettel) már 2006 óta játszik a bandában. A legújabb „szerzemény”, a finn Teemu Mäntysaari 2 éve próbálja a legendás Marty Freedman cipőjét betölteni, mint láttuk, egész sikeresen. „You’ve been great, we’ve been Megadeth” – zárták a fiúk az estét, hogy jó 40 percnyi átszerelés után kezdődjön a nosztalgiashow.

 

 

Mert a Disturbed koncertje bizony egy 25 éves jubileum köré épült, pont negyedszázada jelent meg lemezük, amellyel sikerült az áttörés: az akkor már 6 éve működő banda a Nu-metal hullám tetején kiadhatta első albumát, a Sickness-t. Ennek örömére, turnéra indultak, ahol minden este lejátsszák a komplett anyagot, majd némi sör- és egyéb szünet után egy best of-műsorral teszik fel az i-re a pontot.

 

 

Nálunk sem alakult másképp, fél 9 után röviddel, egy, a karrierjüket bemutató videomontázs után el is kezdődött a zavarkeltés. Bár első lemezük nem véletlenül lett sikeres, számtalan ismert vagy jól ismert dalt tartalmazott már annak idején, így már a koncert első fele is slágerparádéval indult. A dalok sorrendjén nem változtattak a fiúk, így a lemezen már megismert egymásutánban következtek a nóták: a kicsit Mátrixos hangulatú klipjéről is ismert Voices adta meg az alaphangulatot, hogy utána egymás után következzenek a jól ismert dallamok. A The Game-ben kékbe öltözött a többemeletes fémszerkezet, az este első nagyobb tűzdekorációját a Stupify-ben láthattuk.

 

 

Zöld fénybe burkolózott a színpad, majd jött a lemez talán legnagyobb slágere, a Down With the Sickness. Az előzenekar tagjainak tiltott színpadnyúlványt is belakták addigra a fiúk, nem csak David, de a gitáros Dan Donegan és a basszer John Moyer is magabiztosan uralták a terepet, 30 évnyi rutinjuk minden mozdulatukból kiderült. Jött a Violence Fetish, a Fear, a Numb, a Want, a Conflict, majd az öregebb rajongók által eredetiben ismert Tears For Fears nóta feldolgozás, a Shout is felcsendült. A Dropping Plates-t követően, az első rész utolsó dalában, Meaning of Life-ban Davidet villamosszékben végezték ki narancssárga rabruhájában, a szék szikrázott, a füst szállt, a kopasz énekes fejéről ömlött a művér – mindenki nagy örömmel fogadta a vidám riogatást. A rögtönzött kivégzést persze maga a dal előadása követte (még Ozzy Crazy Trainje is felcsendült benne egy sor erejéig), de az ikonikus állpiercingjeit elhagyó énekes csupavér feje és overálja tényleg indokolttá tette az elkövetkező 20 perces szünetet.

 

 

A kényszerpihenő után egy frissen zuhanyzott és –öltözött Disturbed csapott a húrokba. Az I Will Not Breaket máris a gigasláger 10.000 Fists követte, öklök ezrei emelkedtek a magasba. A Bad Manben a halloweeni tökfejre hasonlító, világító-vigyorgó „The Guy” kabalafigura fújódott fel a dob mögött, onnantól állandó színpadi elemként borzolva a kedélyeket. A slágervonat nem állt meg, a Genesis Land of Confusion újraértelmezése a metálrajongók közé is elhozta egykoron az angol sikercsapat topdalát, itt sem történt másként. A színpad lángolt, a közönség o-ózott, boldogság. Az Indestructible-ben folytatódott a pirózás, majd jött a dal, ami miatt a többnyire férfiakból álló közönség rá tudta venni asszonyát, hogy eljöjjön a koncertre: a mára számtalan verzióban létező szuperfeldolgozásuk, a Simon & Garfunkel Sounds of Silence-je alatt szem nem maradt szárazon.

 

 

Egy hirtelen odarittyentett vonósbrigád és lángoló zongora mellett, ahogy a Parkban is láthattuk, Mike Wengren üstdobokon kísérte az egész este kiválóan éneklő frontembert. A The Lightban telefonvaku-fényárba öltözött a csarnok, sőt, szokásukhoz híven felhívtak egy (jelen esetben kettő) rajongót a színpadra. Marci és párja nem csak a magukkal vitt lemezt íratták alá a bandával, de a dalt a színpadon üldögélve hallgathatták végig, és még a Happy Birthday-t is elénekelte neki az aréna. A fellépést sokak kedvence, az Inside the Fire zárta, az összes maradék tűz- és pirotechnika készleteket eldurrogtatva.

 

 

A koncentrált Disturbed-adag újra bebizonyította, hogy a különböző zenei irányzatok jönnek-mennek, de a mag – ami maga a zene – marad. Ha a banda nem 2000-ben fut be, hanem már alakulásukkor, ’94-ben, lehet, ma a grunge-éra egyik utolsó dinoszauruszaként tekintetnénk rájuk. Ha levesszük a Nu-metal elektronikus alapját és dzsi-dzsi-dzsi ritmizálását, egy színtiszta rockzenekart kapunk, ami 25 évvel a debütáló lemezük után még mindig frissnek és nem saját maga paródiájának hat. David Draiman a rockvilág egyik legkiválóbb torka, s bár nem egy klasszikus, színpadot felszántó frontember, mégis hozza, amit vár tőle a nép. Bár a koncert a Megadeth thrash-koszossága után némileg túl sterilnek tűnt (néha kicsit túlzásba vitt backtrackekkel), a közönség mégis elégedetten távozott. Reméljük legkésőbb öt év múlva a Ten Thousand Fists 25 éves turnéján látjuk őket. A Megadeth-et is hozhatják, egye fene.

 

 

Írta: Farkas Péter

Credit: Hetessy-Németh Tünde

Szervező: Live Nation

 

Megadeth setlist:

  1. Hangar 18
  2. Dystopia
  3. Angry Again
  4. Skin o’ My Teeth
  5. Sweating Bullets
  6. Mechanix
  7. Tornado of Souls
  8. We’ll Be Back
  9. Peace Sells
  10. Symphony of Destruction
  11. Holy Wars… The Punishment Due

 

 

Disturbed setlist:

  1. rész, The Sickness

 

  1. Voices
  2. The Game
  3. Stupify
  4. Down With the Sickness
  5. Violence Fetish
  6. Fear
  7. Numb
  8. Want
  9. Conflict
  10. Shout (Tears for Fears cover)
  11. Droppin’ Plates
  12. Meaning of Life

 

  1. rész, Greatest Hits:

 

  1. I Will Not Break
  2. Ten Thousand Fists
  3. Bad Man
  4. Land of Confusion
  5. Indestructible
  6. The Sound of Silence
  7. The Light
  8. Inside the Fire



Kapcsolódó tartalom:

Disturbed koncertfotók 2025.10.06. Papp László Budapest Sportaréna

Megadeth koncertfotók 2025.10.06. Papp László Budapest Sportaréna