,,Ez volt végig az álmom”
Baby Lasagna interjú
Fotó: Petró Adri
Baby Lasagna már bizonyított 2024-ben az Eurovíziós Dalfesztiválon Horvátországot képviselve, a hazai rajongókat pedig a 2025-ben az Akvárium Klub Kishalljában és idén a Sziget Fesztiválon varázsolta el hihetetlen energiájával. Marko Purišić az év végén ismét Budapestre látogat, történetesen az A38 Hajó színpadát veszi be zenekarával. A december 5-ei koncerten túl beszélgettem most vele többek között a Sziget Fesztiválos élményeiről, a gyermekkori álmairól, de a közelgő Baby Lasagna nagylemezről és az egyelőre megírás alatt álló könyvéről is.
Nóri:
Hogy vagy most, hogy véget ért a fesztiválszezon?
Marko:
Hát még lesz egy fesztivál fellépésünk ezen a héten, pár nap múlva, de igen, alapvetően véget ért. Stresszesnek érzem magam, mert készülünk a turnénkra és most sokkal nagyobb és sokkal bonyolultabb dolgokat csinálunk. Szóval, tudod, ijesztő belevágni ezekbe az újdonságokba, hogy vajon sikerül-e mindent megvalósítani. Szóval mozgalmas időszak ez, de nagyon jó.
Nóri:
Amikor megkaptam ennek az interjúnak az időpontját, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy pontosan egy hónappal ezelőtt léptetek fel a Sziget Fesztiválon. Nagyon büszkék vagyunk a Szigetre, hiszen Európa egyik legnagyobb fesztiválja és tulajdonképpen olyan, mintha egy egész várost költöztetnénk ki a Hajógyári-szigetre. Tapasztaltál valamit a fesztiválon, amit korábban még egyetlen másik fesztiválon sem?
Marko:
Persze. Már tizenhárom éves korom vagy legalábbis gyerekkorom óta ismerem a Szigetet. Ez volt az első alkalom, hogy ott jártam, szóval most voltam először ténylegesen a Szigeten, és most már fel is léptünk ott. Szóval ki kellett használnom a lehetőséget, hogy körülnézzek. Pénteken játszottunk, én pedig már kedden megérkeztem Budapestre, tehát három nappal korábban. Meg akartam nézni a Twenty One Pilots-ot, mindent látni akartam, és sikerült is.
Őszintén szólva még mindig nem volt lehetőségem végigjárni az egész fesztivált, mert annyira nagy. Egyszerűen elképesztő és szerintem a közeljövőben nem nagyon fogunk még egy ekkora fesztiválon lehetőséget kapni, amikor fellépőként vagyunk jelen, mert a Sziget egyszerűen óriási.
Szinte hihetetlen, hogy mekkora megtiszteltetés egy ilyen fesztiválon játszani. Emlékszem arra a napra, amikor kaptunk egy e-mailt, hogy „Hé, tartsátok szabadon ezt a dátumot, lehet, hogy Sziget lesz.” Én pedig elkezdtem remegni és hét napot vártam a megerősítésre. Minden alkalommal, amikor e-mail-értesítést kaptam, elkezdtem remegni: „Úristen, tényleg a Szigeten játszunk?” Hét napon keresztül ez volt a kínzás, aztán hét nap után jött az üzenet, hogy „Hé, megerősítettük”, mi pedig felbontottuk a söröket és ünnepeltünk. (nevet)
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Nem is gondoltam, hogy ez ilyen nagy élmény volt számotokra. Egyébként, ha visszajönnél a Sziget Fesztiválra, nem zenészként, csak egyszerű fesztiválozóként, mi lenne az első dolog, amit csinálnál?
Marko:
Nem is igazán tudom. Találtam egy bódét, ahol nagyon finom pizzát árultak, most pedig elég éhes vagyok, szóval csak a kajára gondolok, úgyhogy valószínűleg most oda mennék. (nevet) És annak ellenére, hogy metálos vagyok és nyilván a keményebb zenéket szeretem, azon a színpadon éreztem magam talán a legjobban, ahol ilyen hard techno és hasonló zene ment. Szóval valószínűleg oda is mennék.
Nóri:
Igen, az tényleg egy nagyon komoly színpad lett.
Marko:
Abszolút. Tökéletes volt az egész.
Nóri:
Emlékszem a fesztivál utolsó napjára, amikor mindenki bbno$ koncertjén bulizott és láttalak a színpad szélén állni. Arra gondoltam, hogy talán nem csak a koncertet jöttél megnézni. Gyakorlatilag teljesen felrobbantottátok a nagyszínpadot az #eurodab-bel. Hogy jött ez az egész?
Marko:
Májusban kezdtünk el beszélgetni, és aztán rájöttünk, hogy „Hé, te is játszol Budapesten, a Szigeten, én is”, mire ő azt mondta, hogy „Igen, talán csinálhatnánk ott egy közös dalt”, én pedig mondtam, hogy „Persze”. Aztán egy-két hónapig nem beszéltünk, majd körülbelül három héttel a Sziget előtt rám írt, hogy „Hé, gyere, lógjunk együtt, csináljunk egy dalt”, én pedig azt mondtam, hogy „A francba is, persze!”, de nem hittem, hogy ez tényleg meg fog történni ott.
És elképesztő érzés volt, tudod, egy ekkora színpadon állni a Szigeten. Ez volt az első alkalom, hogy a Szigeten jártam, és most képzeld el, már ott állok a Sziget Fesztivál nagyszínpadán. Egyszerűen őrület.
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Szerintem simán megcsinálhatnátok a jövőben egy nagyszínpados koncertet Baby Lasagnaként is, mert a közönség teljesen megőrülne érte, ebben egészen biztos vagyok.
Marko:
Szerintem is. Nem akarok elszállni magamtól, de néztünk egy zenekart, amelyik egy nappal előttünk játszott ott és arra gondoltam, hogy biztos, hogy képesek vagyunk mi is egy ilyen jó bulit csinálni és egyáltalán nem félnék attól, ha mondjuk délután öt körül kellene fellépnünk a nagyszínpadon. Szerintem az emberek nagyon jól éreznék magukat, még akkor is, ha esetleg nem ismerik a dalainkat. Elképesztő koncert lehetne.
Nóri:
Szerintem már idén is megérdemeltetek volna egy nagyobb színpadot. De igazából az időzítés most nagyon szerencsésen alakult, hogy pont a Bring Me The Horizon előtt léphettetek fel egy nagyszínpadhoz közeli helyszínen.
Marko:
Igen, őszintén szólva előtte féltem ettől, mert a koncertünk előtti napokban ott jártam annál a színpadnál, ahol mi játszottunk, ugyanabban az időpontban és nem volt túl nagy tömeg. Szóval kicsit aggódtam, hogy senki nem fog eljönni. Rengeteget fektettünk a pirotechnikába és minden másba is, hogy látványos legyen, szóval emiatt is aggódtam.
Ahogy mondtad, a Bring Me The Horizon előtt játszottunk, szóval arra is gondoltam, hogy talán mindenki már a nagyszínpadnál lesz és senki nem fog eljönni ránk. Úgyhogy mindenféle kétség ott volt a fejemben, de végül szerintem tökéletesen alakult.
Viszont nagyon jó érzés ennyi kommentet hallani, hogy nagyobb színpadot érdemeltünk volna, mert nekem ez így teljesen rendben van. Szerintem jobb egy kisebb színpadon játszani úgy, hogy mindenki azt mondja, „Sokkal nagyobb színpadot érdemeltetek volna”, mint egy nagyobb színpadon játszani, ahol mindenki azt mondja, „Nem érdemlitek meg”. Mi boldogan elfogadjuk azokat a lehetőségeket, amiket jelenleg zenekarként kapunk és meglátjuk, mit hoz ki belőlük az élet.
A reklámozás is nehéz volt, mert több ezer zenekar és előadó van a Szigeten, szóval mi csak három Instagram posztba kerültünk be. Egy kis zenekar vagyunk és az, hogy utólag mégis ott voltunk a hivatalos napi összefoglalókban, szerintem jelent valamit. Nagyon büszke vagyok erre.
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Ezen túl is nagyon sok minden történt veletek nagyon rövid idő alatt az elmúlt pár évben. Van a Baby Lasagna jelenségnek olyan része, ami a közönség számára teljesen másnak tűnik, mint ahogy te belülről megéled?
Marko:
Nehéz az ilyen dolgokat felismerni, mivel a külső nézőpont nem az én nézőpontom. Pont ezért jó, ha új emberekkel beszélgetünk, mert ilyenkor ismerünk meg más perspektívákat. Például lett egy új basszusgitárosunk, aki egy horvát zenekarban is játszik. Amikor csatlakozott hozzánk, mindenki azt mondta neki, hogy ,,Azért fogod elhagyni a zenekarodat, mert egy komolyabb, nagyobb zenekarba mész át, ahol minden profi.” Én meg csak néztem, hogy „Mi? Itt semmi sem profi. Csak öt srác vagyunk.” De hát az emberek más fényben látnak téged, néha vannak ilyen dolgok.
Nem tudok igazából semmi szaftosat mondani. Talán az emberek azt gondolják, hogy mindig elfoglaltak vagyunk és tény, hogy vannak nagyon mozgalmas időszakaink, de közben rengeteg üresjárat is akad, amikor csak ülsz, és ki kell találnod valami munkát magadnak. Valószínűleg rengeteg ilyen dolog van még.
Talán az emberek azt gondolják, hogy híresnek lenni jó, az, hogy felismernek, jó, szerintem viszont ez a munka legrosszabb része, és én például egyáltalán nem szeretem. De ez is a része, szóval meg kell csinálnom. Talán ez a legnehezebb benne, hogy felismernek, mindig örülnek, amikor meglátnak, én meg csak azt szeretném, hogy itt, Horvátországban nyugodtan bevásárolhassak anélkül, hogy lefényképeznének vagy ilyesmi. Szóval ez a rosszabbik oldala, de hát mit tehetsz ez ellen?
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Mi az az egy dolog a személyiségedben, amit az emberek valószínűleg nem is gondolnának rólad pusztán az alapján, amit a színpadon látnak?
Marko:
Szerintem amikor az emberek meglátnak a színpadon, azt gondolják, hogy extrovertált vagyok, de sokan mondták már azt is, hogy biztos kokainozom vagy valami hasonló, mert nem lehet így viselkedni a színpadon. Szóval azt gondolják, hogy drogozom és egy nagyon extrovertált, jó fej srác vagyok.
Az emberek odajönnek hozzám fotózkodni és amikor elkészítjük a képet, megkérdezik: „Mi a baj?” Én meg mondom, hogy „Semmi, csak visszahúzódó típus vagyok.” De amikor felmegyek a színpadra, kikapcsolom magamban ezt a félénk oldalt és megpróbálok egy szerepet eljátszani. Szóval talán ez a legnagyobb különbség, amit az emberek máshogy látnak velem kapcsolatban, amikor a színpadon állok.
Nóri:
És van valami, amit a közönséged már automatikusan Baby Lasagnával azonosít, annak ellenére, hogy soha nem tervezted, hogy ennyire a részeddé fog válni?
Marko:
Igen, szerintem Horvátországban valószínűleg a macskák. És tudom, hogy én is rájátszottam erre, de tényleg vannak macskáim és csak macskáim vannak. Még nincsenek gyerekeim, szóval ők szinte olyanok, mintha azok lennének. Talán emiatt is állandóan a macskákkal kapcsolnak össze.
A lasagnával is azonosítanak és tudom, hogy ez nyilvánvaló, de közben soha nem játszottam rá a lasagnára vagy ilyesmire, leszámítva nyilván a nevemet.
Még esetleg a hagyományos csipkét is ide vehetjük, amit néha hordani szoktunk, ezzel még most is összekapcsolnak az emberek Horvátországban. Horvátországon kívül igazából nem tudom, mi lehet ilyen dolog. Ami pedig a rajongótáborunkat illeti, számukra minden ilyesmi teljesen nyilvánvaló és talán jobban is ismernek engem, mint bárki más.
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Kicsit térjünk át a dalaitokra. Szinte mind viccesek és őrültek, de gyakran van mögöttük egy mélyebb jelentés is. Mi születik meg előbb nálad: a dalszöveg ötlete vagy maga a zene?
Marko:
Határozottan a zene. Amikor alapvetően kész vagyok a zenével, akkor kezdek el dalszövegeket és dallamokat írni. Van egy jegyzetem a telefonomon, amiben gyűjtöm a dalszövegfoszlányokat, érdekes kifejezéseket és hasonlókat, aztán ezekből indulok ki, és építem fel őket.
Általában, ahogy mondtad, vicces és bolondos dalokat rakunk össze, de ezeknek van egy mélyebb üzenete is vagy legalábbis megpróbálnak egy mélyebb üzenetet közvetíteni. Talán ez azért is alakult így, mert a humor az egyik módja annak, hogy elrejtsd magad egy komoly téma mögött. Szóval ez az egyik oka. A másik pedig az, hogy szeretem, hogy mennyire érdekes számomra valami komolyat a humor lencséjén keresztül kommunikálni. Szóval talán ez a két dolog egyensúlyban tartja egymást. De határozottan a zene jön előbb.
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Melyik Baby Lasagna-dalt ajánlanád valakinek elsőként, ha tényleg meg akar ismerni téged?
Marko:
Ez jó kérdés, mert nem tudom. (nevet) Szerintem az első album ilyen szempontból hektikus volt. Műfajilag teljesen szerteágazó volt, a második viszont sokkal fókuszáltabb és jobban elhelyezhető egy bizonyos műfaji spektrumban.
Könnyen összezavarodhatsz, amikor a zenénket hallgatod, mert nem tudod, hova tegyél minket. Vannak olyan dalaink, mint például a Baila, ami olyan, mint egy Shakira dal, aztán a legutóbbi számunk, amit kiadtunk, sokkal inkább olyan, mint egy Bring Me The Horizon dal. Szerintem ezt majd az idő eldönti. De határozottan a bátraknak való zene a miénk. (nevet)
Ha a Baby Lasagna jelenlegi állapotáról kellene beszélni, akkor talán próbáld meg meghallgatni a Sedated-et, ami az egyik mostanában kiadott kislemezünk. Nem a legutóbbi, hanem az azelőtti. Szerintem a menedzserem meg fog ölni, mert mindig a legutóbbi dalt kell mondanod, hiszen még azt promotálod. De szerintem az utolsó előtti szám reprezentálja a legjobban a Baby Lasagnát.
Nóri:
Ha ez segít, írhatom azt, hogy a legutóbbit mondtad. (nevet)
Marko:
Nem kell, jó ez így. (nevet) Lehet a Sedated, mert ez őszinte.
Nóri:
Szerintem is nagyon jó dal, nekem a kedvencem az újabbak közül. Egyébként van valami teljesen hétköznapi dolog, ami egy koncert vagy egy turné után azonnal visszaránt a valóságba?
Marko:
Igen, szerencsére nem vagyok az a típus, aki beleszeret a színpadi pörgésbe. Sok zenész felpörög a színpadon és tovább akarja vinni ezt a lendületet, aztán elkezd bulizni vagy ilyesmi. Én inkább szeretem lenyugtatni magam, például most is azt csinálom, hogy írom a naplómat. (Szerk. Itt tényleg megmutatta a naplóját.) Szerintem ez a legjobb számomra, ha leírom a gondolataimat és összegyűjtöm a dolgaimat egy helyre.
Körülbelül két évnyi ilyen papírom van itt, tele a random gondolataimmal. Ezzel szeretem lenyugtatni magam. És ez nem olyan, mint a „Kedves Naplóm” típusú dolgok. Inkább a gondolataimról, az érzéseimről és hasonlókról szól. Itt válok igazán önmagammá, és itt formálom meg a gondolataimat.
Nóri:
Ez tényleg jó dolog. És mi a legabszurdabb vagy legkülönlegesebb dolog, ami a karriered során történt veled?
Marko:
Erre konkrétan két nappal ezelőtti példát tudok mondani, szóval örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. A feleségemmel kaptunk egy ajánlatot egy névtelen személytől e-mailben, hogy szálljunk fel egy magánrepülőre, repüljünk el Londonba, és vacsorázzunk vele. Egy exkluzív személy volt, aki névtelen akart maradni és tényleg nem tudom, ki volt az. Én pedig rögtön azt mondtam: „Ez nagyon para. Kizárt, hogy ezt megcsinálom.” Ez annyira Eyes Wide Shut-os, sátánista cuccnak tűnt, tudod, hogy a végén egy pincében ébrednék, valakihez odakötözve, nem is tudom, egy banánnal a számban. (nevet) Szóval azt mondtam, hogy nem, ezt nem fogjuk megcsinálni.
Csábító volt, mert lehet, hogy tényleg legit volt és talán így csinálják a gazdag és híres emberek. Hogy csak elrepülsz valahova, és megbízol egy random névtelen emberben, csak mert küldött érted egy magánrepülőt. Ez azért elég ijesztő. Szóval egyértelműen ez volt a legabszurdabb dolog.
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Azt hittem, azt fogod mondani, hogy meghívott, hogy játssz a lagziján vagy valami ilyesmi, de ez határozottan durvább. (nevet)
Marko:
Az is lehetett volna, de szerintem ez még randomabb, ha őszinte akarok lenni. Annyira Eyes Wide Shut. Úristen.
Nóri:
Lehetett volna rosszabb is. Ami igazán fontos viszont, hogy decemberben visszatértek Budapestre, miközben egyre több új zenét is adtok ki. Mik a reményeid a Baby Lasagna új fejezetével és a közelgő turnéval kapcsolatban?
Marko:
Ez jó kérdés. Őszintén remélem, hogy az emberek elfogadják az új műfaji irányunkat, mert tudom, hogy ez nem mindenkinek való. Amióta zenéket adunk ki, ez egyfajta kétélű kard, mert rengeteg dicséretet kaptunk azoktól a régi rajongóktól, akik szeretik a metált. Ők most nagyon boldogok, hogy váltottunk, de látom is rajtuk, hogy ők is felismerték, hogy ez a fajta zene áll közelebb hozzánk is. Ugyanakkor azt is láttam, hogy az emberek egy része elhagyja a közösséget, mert „Ez nekem túl kemény, úgyhogy az első albumot fogom hallgatni, de sok sikert a másodikhoz.”
Én igazából azt remélem, hogy fel tudjuk építeni a zenekar és a saját magam hitelességét is előadóként, hogy az emberek lássák, többek vagyunk, mint a Rim Tim Tagi Dim. Tudom, hogy a Rim Tim Tagi Dim, főleg Horvátországban, mindig nagyobb lesz, mint maga a Baby Lasagna név, és ez rendben is van. De abból a szempontból nem számít, hogy megpróbáljuk Horvátországon kívül is építeni a karrierünket, ahol egyre inkább zenekarként, és egyre kevésbé eurovíziós előadóként ismernek minket.
Azt hiszem, ez mindig ott lesz egy pontként a karrierünkben és ez rendben is van. Nem próbálok elmenekülni előle. Egyszerűen csak azt szeretném mondani az embereknek, hogy „Figyelj, többet tudunk adni nektek annál az egy dalnál.” És szerintem ez idővel, illetve jó zenék kiadásával mind meg fog mutatkozni.
Budapest esetében pedig remélem, hogy az embereknek tetszett a legutóbbi koncertünk és most is el fognak jönni. Azt hiszem, az előző koncert telt házas vagy majdnem telt házas volt, remélem, ez idén is így lesz. Azt megígérhetem, hogy ha legutóbb tetszett nekik, akkor most is imádni fogják, mert már mi is sokkal érettebbek vagyunk. Jobb show-val készültünk, szerintem nagyon király lesz.
Nóri:
És ráadásul egy hajón lesz, szóval szó szerint meg tudtok majd ringatni egy hajót. Ez azért elég menő.
Marko:
Hát ki nem akarna egy hajón bulizni? (nevet)
Fotó: Petró Adri
Nóri:
Abszolút, a legjobb bulik mindig ott vannak. El tudsz árulni valamit a készülő albumról?
Marko:
Persze. Ahogy korábban is említettem, műfajilag fókuszáltabb lesz, tehát metálosabb, de szerintem továbbra is megvan benne az a tipikus Baby Lasagna szellem. Ezek a dalok már súlyosabbak, de közben továbbra is hallod bennük a bolondságot és a poénosabb szövegeket. Idén fog megjelenni egyébként és határozottan hektikus volt megírni ezt az albumot. A naplómban oldalakon és oldalakon keresztül önbizalomhiányról és pánikról lehet olvasni, hogy „Úristen, lemezt kell csinálni. Ez nem jó így, ez nem jó úgy.” Ilyenek.
Szóval körülbelül harminc dalt írtunk, aztán kiválasztottuk közülük a tíz legjobbat. Nehéz volt, de a legjobb dolgok mindig azok.
Nóri:
Ha egy pillanatra most megállhatnál és kívülről nézhetnéd mindazt, ami az elmúlt két évben történt veled, mi az az egy dolog, amire a legbüszkébb vagy?
Marko:
Személy szerint én az olyan dolgokra vagyok a legbüszkébb, mint hogy felléptünk a Szigeten, a Nova Rockon és ezeken a nagy fesztiválokon, illetve hogy emberek eljönnek a turnénkra. Ez személyes dolog, mert ezt csinálom most és ezt akartam csinálni egészen kisgyerekkorom óta. Szóval tudom, hogy az embereknek talán csak annyi, hogy „Hűha, felléptél egy fesztiválon”, szóval, hogy nem nagy dolog, én pedig azt mondom, „Igen, de ez volt végig az álmom.” Ezért vagyok erre a legbüszkébb.
De ha objektívebb dolgokról beszélünk, szerintem az őrülten jó volt, ahogy Horvátország összefogott, és úgy követte az Eurovíziót, mintha a FIFA-világbajnokság lenne. Elég hektikus volt itt minden. Szóval talán ezek azok a dolgok, amik számítanak. Büszkévé teszem a feleségemet, a szüleimet és a családomat. Ez a szívmelengető része, amit mondanék. De számomra a koncert a lényeg.
Nóri:
Ez tényleg nagyon aranyos. Oké, még két gyors kérdésem van. Mi az a kérdés, amit soha senki nem tesz fel neked, pedig szeretnéd, ha valaki megkérdezné?
Marko:
Hogy halad a könyved? Talán azért, mert már kommunikáltam korábban, hogy szeretnék könyvet írni és utána soha senki nem kérdezett rá erre.
Nóri:
El sem hinnéd, mi lett volna az utolsó kérdésem. Szóval, Marko, hogy halad a könyved?
Marko:
(nevet) Igazából nagyon nehezen és lassan, de írogatok, szóval előbb-utóbb meg fog jelenni. De szerintem nem Baby Lasagna néven fogom kiadni, úgyhogy senki sem fogja tudni, hogy én írtam. El fogom választani a Baby Lasagnától teljesen.
Nóri:
Alig várom, hogy megjelenjen! Nagyon köszönöm az interjút, találkozunk decemberben, aztán pedig remélhetőleg a Sziget nagyszínpadán is a következő néhány évben.
Marko:
Remélem, így lesz. Hamarosan találkozunk!
Aki kedvet kapott egy Baby Lasagna koncerthez a fentiek alapján, azzal találkozunk december 5-én az A38 Hajó fedélzetén! Biztosíthatok mindenkit, hogy ha van olyan klubkoncert, amit nem szabad kihagyni, akkor az ez. Jegyek még kaphatók a Live Nation honlapján.
Az interjút készítette: Matyi-Szabó Nóra – Koncertmagazin.hu
Fotók: Petró Adri
Szervező: Live Nation
