Fény és sötétség párbeszéde Lacuna Coil koncertbeszámoló
(Lacuna Coil 2025.10.28. Budapest, Barba Negra)
Idén, Valentin napkor jelent meg a Lacuna Coil legújabb nagylemeze Sleepless Empire címmel. A lemezbemutató turné Budapestet is érintette, október 28-án a Concerto Music szervezésében a Barba Negra Blue Stage-ét vette be az olasz gothic metal zenekar és nem volt kérdés, hogy ezt az estét mi sem hagyhatjuk ki.
A turnét az amerikai Nonpoint zenekar kíséri végig, akik 1997-es alakulásuk óta most először jártak Magyarországon. Nem véletlen, hogy 8 órakor, amikor színpadra léptek, már szinte tele is volt a sátor. Mindenki kíváncsi volt az Elias Soriano vezette csapatra, akik a nu metal, groove metal és alternatív metál műfajait elegyítik. Közeledve a harmadik X-hez a zenekar már jó néhány tagcserén átesett, az alapítók közül azonban Soriano mellett még a dobos, Robb Rivera is kitartott. Mellettük a mostani felállást a 2011-ben csatlakozott Rasheed Thomas (gitár, vokál) és Adam Woloszyn (basszusgitár), valamint a 2019-óta tag, Jaysin Zeilstra (gitár, vokál) alkotja.
Zenéjük tele van energiával és rendkívül intenzív ének jellemző rá, így kíváncsi voltam, hogy élőben mekkora lendületet tudnak hozni. Csalódnom nem kellett, szó szerint berobbantották az estét a Breaking Skin című dalukkal. Saját bevallásuk szerint olyan zenekarok voltak rájuk hatással, mint a Sevendust, a Korn, a Deftones, a Faith No More és a Rage Against The Machine, ezzel pedig szerintem mindent el is mondtam róluk. Az agresszív, mégis dallamos énektémákat tökéletesen kiegészítik Soriano rap-esebb részei. Végig feszes basszus és dob jellemző a hangzásra, melyeket kemény, de ugyanakkor fülbemászó riffek tesznek teljessé.
A zenészek teljesítménye végig a toppon volt, a produkciót pedig a főhős rántotta össze. Elias karaktere (pont úgy, mint a hangja is) rendkívül erőteljes, mozgott végig a színpadon, bevonta a közönséget is, amely nyitott is volt erre. Igyekezett az emberek fejébe vésni, hogy mi is az a Nonpoint. Amikor hátrafordult, hogy rámutasson a LED-falon a nevükre, csak akkor vette észre, hogy egy panel nem működött, így az ‘o’ betű jobb szeléből egy darab hiányzott. Viccesen meg is jegyezte, hogy ,,valamilyen oknál fogva, mi vagyunk a Nonpcint”, ezen pedig mind a zenekar, mind pedig az összegyűlt tömeg jót nevetett.
Gyakorlatilag egy best of válogatást hallhattunk tőlük, olyan szerzeményekkel, mint az Alive and Kicking, a Ruthless, a Breaking Skin és a Chaos and Earthquakes. Eljátszották méltán híres Phil Colins feldolgozásukat is, azaz az In the Air Tonight-ot, a koncertet pedig a legnépszerűbb nótájuk, a Bullet With a Name zárta le. A közönség hatalmas tapsviharral hálálta meg szettjüket és Soriano kijelentésében bízva, mi szerint újra meg fognak minket látogatni, engedte útjára a csapatot.
Az 1994-ben Milánóban alapított Lacuna Coil (korábban Sleep of Right és Ethereal) többször járt már nálunk, utoljára 2019-ben láhatta őket a hazai közönség. A rendkívül egyedi, melodikus hangzásvilágukról, valamint a női (Cristina Scabbia) és férfi (Andrea Ferro) vokál harmóniájáról elhíresült zenekar most egy közel teltházas koncertet adott. A zenekar az évek során nem csak a nevét, de a stílusát is formálta, mára egyértelműen a gótikus hangulatú dallamoknak és a modern metal keménységének ötvözetében találta meg önmagát.
A Sleepless Empire kicsit visszanyúl hangzásban a zenekar korábbi éveihez. Ez megint egy súlyosabb anyag lett, mint a 2016-os Delirium vagy a 2019-es Black Anima. Olyan vendégzenészek is közreműködtek rajta, mint Randy Blythe (Lamb Of God) és Ash Costello (New Years Day), így ezzel is plusz színt tudtak vinni a korongra. Sokszor kombinálják rajta az agresszív dobot és gitárokat a lány női énekkel, amitől megkapjuk azt a bizonyos Lacuna Coil hangzást.
A hangzásvilág a lemezeken elég markáns, amit élőben nem mindenkinek sikerül megvalósítani. Azonban a Lacuna Coil legénysége nem csupán ezt, de az atmoszférát is ezüst tálcán kínálta most nekünk. Amit elsőként muszáj kiemelni (és ami az egyik fő lényege is a zenekarnak), hogy Cristina Scabbia és Andrea Ferro milyen hihetetlenül tökéletes párost alkotnak. Az erőteljes, de olykor mégis lágyabb női ének szolgáltatja a dalok érzelmi oldalát, míg a férfi vokál agresszivitása a nyers energiát testesíti meg. Gyakorlatilag a fény és a sötétség megtestesítői, amely nemcsak hangzásban, de a dalszövegek tartalmában is kicsúcsosodik. Folyamatosan mozgásban is voltak, egymást kerülgették és reagáltak a másikra, ezzel is megerősítve a párbeszéd-jelleget.
A zenekarra sem lehet panasz, az amúgy is súlyos dalokra élőben még egy lapáttal rátettek. Az elektronikus vonal visszább lett véve és nagyobb hangsúlyt kapott az élőzene, amit szerintem sokan pozitívumként éltünk meg. Egy nyers, mégis tiszta hangzást kaptunk, ami mellett Christina hangja sosem lett másodlagos. A hangtechnikus fantasztikus munkát végzett, de mivel mögötte álltam és láttam, hogy ugyan olyan lelkesedéssel követte végig a koncertet, mint a közönség, nem is csoda, hogy ki tudta hozni belőle a maximumot. Az egész zenekar megjelenése is különleges, ami az utóbbi időben már egy koncepcióra épül. Posztapokaliptikus hangulatot idéző egyenruha, smink, fehér arcfestés és maszkok, melyek mind a dalok témáihoz illeszkednek. Christina gótikus ruhakölteményeivel kiemelkedik ebből a közegből és ezáltal is központi szerepet kap.
A dallista túlnyomó többségét természetesen az új anyag alkotta, de több albumról is előkerültek különlegesebb darabok. Elhangzott például a Delirium-ról a Blood, Tears, Dust, a Downfall és a The House of Shame is, a Black Anima-ról a Layers of Town és a Reckless, de elővettek olyan régebbi nótákat is, mint a Spellbound és a Kill The Light. A közönség kitörő örömmel fogadta az összes dalt, bár az In Nomine Patris és az I Wish You Were Dead kiemelkedett az ováció intenzitásában.
A koncertet egy top kategóriás közösségi élményként könyveltem el magamban. A főhősnő pontosan tudja, hogyan kell bevonni a közönséget a műsorba, nem véletlen, hogy ennyire különleges atmoszféra lengte körbe a Barba Negra kisebbik színpadát.
A koncerten elhangzott dalok:
- Layers of Time
- Reckless
- Hosting the Shadow
- Kill the Light
- Die & Rise
- Spellbound
- In the Mean Time
- Intoxicated
- Downfall
- Heaven’s a Lie XX
- In Nomine Patris
- The House of Shame
- Blood, Tears, Dust
- Gravity
- Oxygen
- Nothing Stands in Our Way
Ráadás:
- The Siege
- I Wish You Were Dead
- Swamped XX
- Never Dawn
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Concerto Music
Kapcsolódó tartalom: