Finn, ugorj! – The Rasmus koncerten jártunk!
(The Rasmus koncert 2022.10.17. Budapest, Barba Negra Red Stage koncertbeszámoló)
Átlag „felhasználók” a The Rasmus nevét a legnagyobb slágerükről az In the Shadows c. dalról, illetve Eurovízió követők az idei Jezebel kapcsán is ismerhetik. Az átlag The Rasmus koncertlátogató viszont a hétfői koncert összes dalát énekelte, ez biztató jel volt egy magamfajta kalandornak, aki képes elmenni koncertre a zenekar nagyon felületes ismerete mellett is.
Semmi különös flancolás nem történt, intro bejátszó zeneként pár mély lábdob dobbanást követően a zenekar besétált, a közönség felocsúdott, Lauri Ylönen, a front ember kedvesen köszöntött mindenkit (ez a legtöbb koncerten az első 1-2 dal után, vagy az első pár hang közben szokott történni, így egész meglepő, intim, cuki hangulatot adott már rögtön az elején) aztán tökéletes kezdődalként szólt az, hogy First Day of My Life.
A Barba Negra új Red stage helyszíne még az előzenekar játékidejében kis aggodalomra adott okot, nehezen érthető volt az előzenekar, elsősorban az énekek voltak alig hallhatóak, így a szövegeket sem volt könnyű értelmezni. Aztán gyors átállás, a technikus pultból határozott finn mondatok hangoztak el a Rasmus vélhetően saját hang- és fénytechnikusaitól. Végül csillagos ötös lett a hangminőség. Kaptunk egy fényfestéshez hasonló projektort is, amivel a színpadi fényeket 1-2 mozgó grafikával, és a Rasmus logójával spékelték meg, más látványelemre nem is volt szükség. Érezhetően a közönség hölgy tagjainak nagy százalékát látvány szempontból elsősorban amúgy is a már említett Lauri Ylönen énekes, frontember kötötte le.
A koncert első négy száma a zenekar korai dalaiból állt (a jelenlegi zenei irányvonaluk korai dalaiból, nem a még korábbi funky korszakukból, amit javarészt maguk mögött hagytak). Pop rock kategóriába sorolt zenekar ellenére elég kemény hangzásvilág jellemezte a koncert nagyját, ami jól illeszkedett a zenekar összes tagja által hordott fekete ruhákhoz és a videóklipjeik darkos hangulatához. A pop inkább a dallamokban nyilvánult meg, nem volt véletlen, hogy rengeteg spontán együtt éneklést produkált a közönség, a zenekarnak még csak kérnie sem kellett. A dalok nagyját, ha más zenekarokhoz akarnám hasonlítani őket, úgy írnám le, hogy Bon Jovis pop rock, skandinávos, mondjuk Europe-os dallamokkal, csak kicsit sötétebb köntösben.
Bejáratott régi, és pár éves dalok mellett bátran válogattak idei dalokból is. Az új Rise c. album több dala is belefért a setlistbe (szám szerint 4), például a címadó dal is, így ezeket elsők között hallhattuk élőben. Az új dalok közül a legnagyobb figyelmet mégsem ez, hanem a már említett Jezebel kapta, valószínűleg az Eurovíziós szereplése emelte ki a többi közül, de annyira, hogy nem csak ez volt a visszataps utáni első dal, hanem egy kedves sztori tárgya is lett.
A frontembert gondosan megszerkesztett, terv szerint kócos hajáról könnyű lehet az utcán is megismerni (bár valószínűbb, hogy ennél tervezettebb volt a találkozás), így történhetett, hogy elmondása szerint több régi rajongóval találkoztak, akik többféle ajándékkal is meglepték, amik közül a legnagyobb egy Jezebel feliratú gördeszka volt, amit fel is hozott a visszataps után a színpadra. Rövid megfontolás után úgy döntöttek a zenekarral, hogy nem ott próbálja ki, hogy a testi épségét megóvja. Nem ez volt az egyetlen ajándék és talán átlag koncerthez képest rendhagyó esemény.
Több szempontból kiemelkedett a koncert akusztikus blokkja, ahol az egész zenekar (a dobos is) előre jött hozzánk. Az egyik kedves meglepetés az volt, hogy mivel finn dallal kezdték, tartottak egy gyors közvélemény-kutatást, hogy ki beszél finnül közülünk, és az egyik jelentkező hölgyet fel is hívták a színpadra. Ő is hozott ajándékot (egy barátnője küldte, ha jól értettem), láthatóan nagyon örült, de nagyon zavarba is jött attól, hogy Lauri próbálta vele együtt elénekelni az említett finn dalt, amit amúgy pár másodpercig úgy is tűnt, hogy tud kívülről, de végül nagyrészt a profira hagyta, mert zavarában nem nagyon mert hangot kiadni magából (nem meglepő jelenség ez olyantól, aki nincs színpadhoz, mikrofonhoz, és a rocksztár élethez szokva, szóval nem volt gáz).
A lánytól vett érzékeny búcsú után a következő akusztikus dal eléneklésének feladata a zenekar talán legextrémebb külsejű, legújabb, és egyetlen női tagjára hárult. Emilia „Emppu” Suhonen, a zenekar új gitárosa, akit a közönség óriási örömmel fogadott ugyanúgy a szólói alatt, mint ezen a ponton. Talán a koncert legnagyobb tapsát az ő éneklése kapta. Róla még annyit tudtunk meg a koncert közben, hogy vért iszik (ez csak Lauri vicce volt) és szereti a dinoszauruszokat.
Emppu éneklése jogosan váltott ki tapsot, de az egész zenekar dicséretre méltó teljesítményt nyújtott, végig érthető, jól intonált és nagyon szép vokálszólamokkal felépített előadást kaptunk, ez tempós, dallamos zenénél, pláne ha sok mozgolódás van a színpadon, nem magától értetődő és én mindig nagyon értékelem.
Nekem pozitív meglepetés volt még a koncert egyetlen kölcsönvett dala, amit pont ismertem is tőlük, ez a Szellemirtók c. örök klasszikus film ikonikus főcím dala. Az ő verziójuk persze gyorsabb, rockosabb, ugrálósabb, így sikerült vele alaposan átmozgatni a közönséget, illetve remek énekeltető dal, tulajdonképpen a refrént végig mi énekeltük, hiszen a dal ezt kívánja. A többség így valószínűleg észre sem vette, vagy inkább nem vett tudomást róla, de azért én szükségét érzem, hogy megemlítsem, hogy a „Hungary! Are you hungry?!” bekiabálást a frontról nekik most elnéztük, de legközelebb nem baj, ha kimarad.
Természetesen nem maradtak ki a rajongók kedvenc dalai és a nagy sláger sem, ez (az In the Shadows) volt a visszataps előtti utolsó dal. Ez a dal amúgy kilóg picit a sorból, kifejezetten diszkós rock a többi dalhoz képest, nem érdemes ez alapján elképzelni a koncert nagyját. Határozott visszataps után meghallgattuk és megcsodáltuk (gördeszka formában) Jezebelt és végül keretes szerkezetet adva a koncertnek egy tökéletes búcsú dalt kaptunk, a Sail Away c. dalt.
A végül összesen 21 lejátszott dalból én kettőt ismertem, ezzel nagyon nagyon egyedül voltam, de így is azt mondhatom, hogy még véletlenül sem unatkoztam, sőt. Köszönhető ez a profi zenei teljesítménynek, a választékos és szerethető dallamoknak és egy összességében remekül összerakott koncertműsornak. Jó volt.
Írta: Sághy-Új Gordon
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Concerto Music
Kapcsolódó tartalom:
The Rasmus koncert 2022.10.17. Budapest, Barba Negra Red Stage